Kapkodom a fejem, lassacskán képtelen vagyok már felfogni és befogadni a járvánnyal kapcsolatos hírek tömegét. Száz meg száz irányból érkeznek. Látom a fogyatkozó hitet és a növekvő dühöt. A virtuálisan megmutatott és a valóban magasba emelt öklöket. A forgalomban szirénázva utat kereső mentőautókat. Nézem a grafikonokat, próbálok normálisan élni, és érzem, hogy nem lehet. Aki tudja, teszi a dolgát. Nem keres kibúvókat, nem mutogat másra, mert az ellenség a vírus, nem más. Minden körülötte forog.
A részvényindexek úgy ugrálnak, ahogy a SARS-2 Covid fütyül. A járványfelhő árnyékában egyre nő a bizalmatlanság és terpeszkedik a törvény, épülnek ki megfigyelőrendszerek, ellenőrzés, túlhatalom. Mindennek az alapja a rendelkezésre álló adat, amelynek mennyisége háromévente vagy még gyakrabban megduplázódik. Hírek szerint évente 1 milliárd dollárt keres a Netflix azzal, hogy az adatelemzésnek köszönhetően személyre szabott tartalomkínálattal célozza előfizetőit. Az Egyesült Államokban már a cégek 92 százaléka fektet tudatosan az adattudomány területébe, és 7 millió betölthető pozíció várja az adatok szakértőit.
Az adattudomány szinte az egyetlen reményünk a klímakatasztrófa elkerülésére és a koronavírus-járvány legyőzésére. Az elérhető adathalmazokat a gyakorlatban is hasznosító mesterséges intelligencia már most is segít a járványkezelésben, a potenciális fertőzöttek azonosításában, illetve a gyógyszer- és vakcinakutatásokban. A következő években a vizuálisan ábrázolt adatrengeteg olyan összefüggéseket is láttatni enged majd, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Kell majd ez a tudás a majdan fel-felbukkanó kórokozókkal folytatott harchoz.
Legújabb nyomtatott lapszámunk egyik cikke az adattudomány sokféleségébe enged bepillantást. Kik ők? A data engineer az információk tárolásával, mozgatásával, illetve a kapcsolódó infrastruktúrával foglalkozik, a data scientist elsősorban az adatok átalakításán és optimalizálásán dolgozik, míg a business analyst feladata a kiértékelés és a döntéshozói kezekbe kerülő riportok elkészítése.
Nálunk még gyerekcipőben járnak ezek a szakterületek, még arról szólnak a hírek, hogy a járványválság miatt munkakeresők tízezrei fordultak azonnali megoldást kínáló munkaerő-kölcsönzőkhöz, mert nem látták az alagút végét. Elmentek, ha kellett, a gyártósorok mellé, gépkezelőnek vagy -beállítónak, technikusnak vagy karbantartónak.
Diákmunkások is, tömegével. Raktárba, targoncásnak, idénymunkásnak az agráriumba, mert ez volt a win-win helyzet.
A második hullámban minden vállalat szeretné minél hamarabb behozni az első hullám okozta éves lemaradást. Az egyik közvetítő szerint a kölcsönzött munkaerő számát tekintve egyes területeken lassan talán elérheti az első hullám előtti időszak foglalkoztatási szintjét a magyar munkaerőpiac, mert a legtöbb vállalat mára kidolgozta a gyorsan bevethető vészhelyzeti forgatókönyvét, sőt bizonyos ágazatokban már újra munkaerőhiányról lehet beszélni, bár még korai volna megtippelni, ez mennyire lesz tartós.
Mások a rugalmas foglalkoztatást népszerűsítik, beleértve az otthoni munkavégzést azok számára, akiknek korábban nem volt erre lehetőségük, a részmunkaidőt, mert a koronavírus a munkáról alkotott képünkre is nagy hatással volt. Szülési szabadságról visszatérő nők számára fontos, mondják, havonta hány napot dolgozhatnak otthonról, megtalálva az egészséges egyensúlyt a családi élet, a szakmai kiteljesedés és személyes igényeik között. De a férfiak is egyre gyakrabban élnek a lehetőséggel.
Szerintük a rugalmas munkavégzés sikerének kulcsa, hogy a vezető megbízik beosztottjában, nem mikromenedzseli, a beosztott pedig saját idejével felelősen gazdálkodva színvonalasan és határidőben elvégzi a rábízott feladatokat. Amerikai testvérlapunk mindeközben, idén már nem először, az online dolgozók időbeosztását, távmunkáját monitorozó alkalmazásokról cikkezik. A valóság szeletei különbözőek, lehet közülük választani.
