2008. augusztus 22. fontos dátummá lépett elő a hazai mobilpiac életében, amely eddig nem nagyon volt tele hasonló mérföldkövekkel. Az a nap túlzás nélkül fordulatnak nevezhető, hiszen a hosszas koplalásnak végre vége szakadt, és hivatalosan is Magyarországra érkezett az iPhone. Méghozzá elég korán, hiszen az USA-beli startot követő első hullámban már szerepelt kis hazánk, ami azért nem rossz teljesítmény.
Az iPhone első verziója annak idején rendesen megforgatta a (főleg amerikai) piacot, hiszen az okostelefonok mezőnye egy új, divatos, trendi és az összes közül leginkább körbeugrált készülékkel bővült. De ennél még nagyobb jelentősége volt a nagyméretű érintőképernyő bevezetésének, elfogadtatásának, ami az Apple-nek (vagyis az iPhone-nak) nem is esett nehezére, hiszen a mai napig a legjobb, ilyen jellegű felhasználói felületről van szó. Ennek köszönhetően azóta majdnem az összes gyártó (a Nokia még adós a saját verziójával, de már az is gőzerővel készül) megjelentette a saját, nagyképernyős, fizikai billentyűzetet nélkülöző mobiltelefonját. Egy biztos: az Apple az iPhone-nal világméretű divatot, mondhatni hisztériát keltett, aminek nyertesei szerencsére megint mi, vásárlók, felhasználók vagyunk.
E jelenség azonnal magával hozta az iPhone-killer (iPhone-gyilkos) kifejezés megszületését, amit azokra a mobilokra sütöttek rá, amelyek az iPhone-hoz hasonló felépítésűek, emellett árban, vagy tudásban ugyanazt, akár magasabb szintet hoznak. Eleinte a konkurens gyártók nehezen birkóztak meg az Apple által elkészített kezelőfelület támasztotta elvárásokkal, de idővel egyre több, egyre jobb ilyen készülékek születtek. A gyártók lassan rájöttek arra, hogy az iPhone-os kétujjas (multitouch) nagyítást, görgetést, lapozást egyszerűen nem tudják a saját termékeiknél kifejleszteni, ezért maradtak a funkciók erősítésénél (hisz ott van keresnivalójuk) és egy olyan operációs rendszer beépítésén, ami a leginkább testre szabható.
Cikkünkben ezekből a hasonló felépítésű, egyértelműen, vagy nem annyira egyértelműen az iPhone által ihletett okostelefonokból mutatunk be hármat, és mellettük persze magát az iPhone 3G-t is kivesézzük. Érdekes módon úgy alakult, hogy a cikk szervezése kapcsán három, a Windows Mobile különböző változataival felruházott modell (LG KS20, HTC Touch Diamond, Samsung Omnia) jutott el hozzánk.
Nagyon nehéz objektíven, csak a tudásra, vagy csak a használhatóságra figyelve véleményt alkotni az iPhone-ról. Ez a készülék egészen más ligában indul (noha attól még egy mobilkészülék), az eddigiektől teljesen eltérő filozófiájú, hiszen mégiscsak az Apple egyetlen mobiljáról van szó. Ettől függetlenül megpróbáljuk a hiányosságokat és az előnyöket egyaránt objektíven bemutatni, úgy körüljárni a készüléket, hogy egy leendő vásárló el tudja dönteni, érdemes-e áldozni rá.
Az előző verzióhoz képest egyetlen lényeges változás történt, ez pedig az, hogy az iPhone 3G immáron támogatja a HSDPA-hálózatokat, vagyis sokkal gyorsabban képes a weboldalak, e-mailek letöltésére. Szemből nézve a külsőben alig észrevehető a különbség, a hátlapra pillantva viszont rögtön látszik: a 3G-s modell műanyag borítást kapott az előd fém hátlapja után. A gyakorlatban, használatban ez nem zavaró, hacsak az nem, hogy emiatt kicsit csúszósabb, síkosabb nem lett a készülék.
A kompakt, kisméretű dobozból a telefonon kívül a töltő adapter, az USB-kábel és a headset került elő. Van persze (elég szűken mért) papíralapú tájékoztató, törlőkendő és SIM-kártya cseréhez szükséges aprócska céleszköz. Elsőként az előbb említett, gemkapocshoz hasonló valamivel kihúztuk a SIM-kártyát tartó műanyag keretet, beletettük a lapkát és használatba is vehettük.
iPhone 3G - lássuk a medvét! ť
