Móra Ferenc regényében Gergő, a kisfiú olyan ködmönt kap az édesapjától, amelyik szépen kisimul rajta, ha a fiúcska jót tesz, ha viszont hazudik vagy gorombán viselkedik valakivel, szorítani kezdi. Már a történet kezdete is rémes, mert a ködmön az édesapa halála miatt befejezetlen marad, a végére pedig egy bányaomlás is jut, hogy a sokszor megszorongatott fiúcskát végül a bányacéh kárpótolja a beiskolázással.
Nos, akinek jó iskolái és referenciái vannak, az manapság válogathat az öltönyös és farmernadrágos munkakörök között, és nem kell attól tartania, hogy büntetni kezdi a ködmön, ha a papírjai rendben vannak. Egy friss felmérés szerint a szenior IT-specialisták közel fele 600 és 900 ezer között keres, közel negyedüket havonta 1 millió körüli összeggel díjazzák. Érdekességként jegyzi meg a felmérést készítő No Fluff Jobs állásportál, hogy a megkérdezett informatikusok mindössze 1 százalékának szakterülete a mesterséges intelligencia. (Ajánlom olvasásra Az emberi értelem kiterjesztése című interjút egy olyan cég három vezetőjével, amelyik éppenséggel AI-megoldásokban utazik!)
Persze a pénz nem minden. A koronavírus-járvány miatt az eddig is népszerű home office lehetősége még inkább felértékelődött, a pályakezdők emellett a belső képzést, a mediorok és szeniorok pedig a rugalmas munkaidőt és a lapos hierarchiát, a magán-egészségbiztosítást és a céges autót, a parkolási támogatást tartják fontos juttatásnak.
Egy másik felmérés, a Zyntern.com adatai szerint a legfontosabb munkahely-választási szempont a fiatalok számára a nyitott, támogató vezető, majd a cégen belüli előrelépési lehetőségek, és a változatos, szakmailag kihívást jelentő feladatok következnek. A pandémia első hulláma azonban felforgatta kissé a munkaerőpiacot: a legfiatalabb generáció tagjainak több mint negyede vesztette el az állását. Az országra egyébként is jellemző megosztottság jeleként a vidéki pályakezdőknek a munkahelyi közösségi élet fontosabb, a bér viszont kevésbé lényeges, mint a fővárosiaknak.
Mindezek alapján úgy tűnik, leszámolhatunk a bevett sztereotípiákkal, amelyek szerint a lényeg a magas fizetés, és hogy a csocsószobában ki lehessen ereszteni a gőzt.
Magyarán az informatikusok nem bináris rendszerben működő robotok; összetettebb gondolatok, motivációk, elvárások mozgatják őket karrierútjuk tervezése során. Például a szakmai fejlődést, a rugalmas munkavégzés lehetőségét és az egyéb béren kívüli juttatásokat épp annyira fontosnak érzik, mint a többi fehérgalléros munkavállaló.
Jó pont, főleg a nőknél, ha a munkaadó komolyan veszi a társadalmi felelősségvállalást, de a férfiak inkább a munkahelyi infrastruktúrát részesítik előnyben, míg a nők a rugalmas munkaidőt, a gyakori visszajelzéseket, a közösségi életet és a munkahely lokációját.
Apropó, lokáció! Informatikusaink közel 81 százaléka a fővárosban dolgozik, a maradék 19 százalék zöme pedig vidéki nagyvárosokban: Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és Székesfehérvárott, nagy többségükben alkalmazotti státuszban, tizedük vállalkozói szerződésben, és mindössze minden századikat foglalkoztatják projektalapon.
A koronavírus elszigeteltséget hozott, kezdünk tisztában lenni azzal, hogy az irodai munka már sosem lesz olyan, mint volt. Hiányoznak a helyszínekhez kötődő ízek, illatok, a fizikai jelenlét. Az irodai munka talán sosem lesz már olyan, mint volt. Több időt fogunk táv- és digitális munkával tölteni, és ezért olyan ütemű fejlődés és igény várható a jövőbeli technológiák iránt, ami akár csak egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna.
Mindegy, mit mondunk, teszünk vagy gondolunk, mindannyiunkat szorít a ködmön.
