Földanya kapott három hetet azzal, hogy az emberiség egy része karanténba vonult, távmunkázott, kevesebbet buszozott, nemigen autózott és repült. Nem égetett föl és vágott ki annyi erdőt, nem pöfögött el annyi üzemanyagot, kevésbé szennyezte a légkört és a tengereket, nem pazarolt el annyi élelmiszert. Olyan messziről láthatóvá vált a Himalája, mint emberemlékezet óta még soha. De hiába csökkent áprilisban 17 százalékkal a széndioxid-kibocsátásunk, májusban ismét meghaladta a tavalyi szintet.
Vagyis ha jobban belegondolunk, a három hét nyereség hónapok alatt jött össze, de a Föld tartalékainak felélése folytatódott, csak egy ideig kicsit lassabb tempóban. Az emberiség ökológiai lábnyoma a Global Footprint Network szerint az idén január 1. és augusztus 22. között 9,3 százalékkal lesz kisebb, mint tavaly volt ebben az időszakban. Csakhogy még így is 1,7 Földre volna szükség ahhoz, hogy az emberiség elegendő megújuló tartalékhoz jusson.
Hogyan tudjuk hosszabb távon fenntartani bolygónk ökológiai egyensúlyát, ugyanakkor biztosítani magunknak a megfelelő életkörülményeket? A fórum szakértői szerint a várostervezésben és -fenntartásban, a megújuló energia használatában, az élelmiszertermelésben és -fogyasztásban, a természet megújuló képességének megőrzésében és javításában, valamint a túlnépesedés megállításában kell keresni a megoldást. Az első kettőt szemügyre véve, és a másik hármat azok szakterületeinek művelőire bízva vannak itt s
Az egyik sarkalatos pont, hogy az előrejelzések szerint harminc év múlva a világ népességének 70-80 százaléka városokban él majd, s emiatt a várostervezési és -fejlesztési stratégiákon múlik majd, hogyan sikerül egyensúlyozni a rendelkezésre álló természeti erőforrások és a lakosság igényei között. A jövő okosvárosainak a mostaninál sokkal kevésbé szabad terhelniük a környezetet. Ehhez már ma is vannak megoldások a megújuló energia előállításától és elosztásától kezdve az épületautomatizálásig. Szükség lesz rájuk, mert jelenleg az épületek felelősek a globális energiafogyasztás és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 30 százalékáért, ugyanakkor az épületekben rejlő energiahatékonysági potenciál jelenleg 82 százalékban kihasználatlan. Az autóforgalom pedig a karbonlábnyom 17 százalékát adja, és a várt nagy villanyautó-fordulat még várat magára.
Mint a koronavírus-járvány megmutatta, egész jól elvagyunk irodák és munkába ingázás nélkül, elektronikus úton is el tudjuk végezni azt, amit eddig zömmel személyesen intéztünk. Ugyanakkor az is kiderült, hogy nem kell felszámolni az irodákat, csak növelni a megosztott íróasztalok számát, ahol ezt a munkakör megengedi; az értekezleteket, ha lehet, szabad levegőn, például az irodaépület körüli zöldterületen tett séta során lebonyolított spontán beszélgetésekkel érdemes helyettesíteni.
Amennyiben 50 százalékkal sikerülne az emberiség karbonlábnyomát csökkenteni, az azt jelentené, hogy a Túlfogyasztás Világnapját három hónappal tudnánk eltolni.
S bár az adatközpontok és az informatikai berendezések a villamosenergia-termelők legnagyobb fogyasztói közé tartoznak, a Covid-19 miatt mostanra a Napnál világosabbá vált, hogy a digitalizáció nem a járvány ellenszere, hanem a 21. század meghatározó innovációja, így megengedhetjük magunknak, hogy eltávolodjunk a digitális lét hagyományos centrumaitól, a városoktól.
Végül még egy tanulság: akár hatósági intézkedések, akár saját jól felfogott érdekünk diktálta, képesek vagyunk ésszerűen viselkedni, tervezni, összefogni, cselekedni. Ez a tudás még jól jöhet a következő krízisek során, bármi legyen is a kiváltójuk.
