Tőlem több mint tíz méterre lévő autójától nézett vissza rám a kis zömök ember, mielőtt indult volna tovább a következő fuvarért. E pillanatot használtam fel a sajátosnak mondható ügyfélvisszajelzésre. Fel is tette - át is kiáltotta nekem - a kérdést angolul, hogy miért teszem ezt vele, mire kimondtam kertelés nélkül, a négybetűs szavak világából vett igét használva, hogy azért, mert - mondjuk itt így - kibabrált velem.
Kora reggel szállt le a menetrend szerinti budapesti járat a Ben Gurion nemzetközi repülőtérre, ahol a meghívóimtól kapott tanácsot követve megkerestem a Jeruzsálembe tartó irány- és gyűjtőtaxit, hogy 10 dollárért elvitessem magam. Talán le se feküdtem aludni, úgy mentem ki éjfél után Ferihegyre, fáradt voltam, de mégsem fogadtam el a kis zömök ember ajánlatát, miszerint adjak neki 20 dollárt, és azonnal indulhatunk, nem kell megvárni, hogy a valószínűtlenül hosszú Opel márkájú személygépkocsi, afféle spéci limuzin, megteljen utasokkal.
Egy óránál is több múlt el, mire a jármű minden ülésére jutott végre ember, ám az indulásig még többször átrendeződtünk, hogy mindenki ott foglaljon helyet, ahova való (elöl az ortodoxok, hátul a nők és én). Azután valahogy úgy alakult, hogy Jeruzsálemben, amikor már erősen tűzött a reggeli nap, én voltam az utolsó, akit kirakott a megadott címen a kis zömök ember.
Nincs ország - eddig jártam vagy negyvenben -, ahol ne merült volna fel bennem, hogy becsaptak vagy becsaphatnak majd a személyi fuvarozás szakdolgozói, emiatt különös érdeklődéssel követem az Uber körüli fejleményeket. És egyre kevésbé gondolom, hogy ami történik, az csak a személyszállítás e szegmensében értelmezhető.
Ha hátralépünk egyet, és a lényegre, a felépítésre, az összefüggésekre irányítjuk figyelmünket, akkor azt mondhatjuk, hogy létrejött és járványszerű sebességgel terjed egy olyan szolgáltatásforma, amely a felhasználó/ügyfél számára teljesen átlátható, számos olyan - akár valós idejű - információt nyújt, amelyek fontosak és/vagy javítják az ügyfélélményt. Egy szolgáltatásforma, amely nem mellesleg lehetővé teszi, hogy a felhasználó azonnal értékelhesse az igénybe vett szolgáltatást/szolgáltató munkatársat.
Az új szolgáltatásforma kiaknázza a digitális technológia adta lehetőségeket, és a digitális platformon támogatja annak megvalósulását, amit az adott szolgáltatás előző előfordulásában egészen más módon és más minőségi szinten oldott meg. Korábban elképzelhetetlennek tűnő számosságban képes kapcsolatokat létrehozni és menedzselni, és - nem győzöm hangsúlyozni - valós idejű információkkal is szolgál.
Ebből a szemszögből nézve kicsiny jelentőségű részletkérdéssé válik a szolgáltatás állami/törvényi szabályozása, a szolgáltatást nyújtók ellenőrzése, adóelkerülésük megszüntetése. Ha ugyanis a szolgáltatást menedzselő keretrendszer megfelelő pontjait összekötik a megfelelő hatóságok megfelelő informatikai rendszereivel, nem sok minden maradhat láthatatlan.
Ám mi van akkor, ha az emberek úgy kezdenek egymásnak szolgáltatást nyújtani a digitális technológia adta lehetőségeket maradéktalanul kihasználva és természetesen digitális platformon menedzselve, hogy nem kérnek érte egymástól pénzt?
Egyszerűen csak elhatározzák, hogy segítenek másoknak, azon az alapon, hogy egyszer majd nekik is segítenek mások.
Ebben az esetben az állami szabályozás, az állami ellenőrzés és értelemszerűen az adóztatás - szerintem - nehezen értelmezhető.
Az Uber példa arra, miféle új üzleti/társadalmi organizációk jöhetnek létre a digitális platformokra támaszkodva, megrendíthetetlennek és megváltoztathatatlannak látszó struktúráknak mutatva nem kicsit illetlen, viszont figyelmeztető jeleket.
