Péceli Gábor: Célunk egy divizionális felépítésű szervezet kialakítása, ahol nagy a karok autonómiája. Gyakorlatilag minden kar önállóan határozza meg saját oktatási-kutatási profilját. Ugyanakkor nem szeretnénk, ha 8 külön kis egyetem működne. Egy rendkívül visszafogott létszámú csapat alkotja a BME vezetését, amely alapvetően három területre összpontosít. Az első a gazdasági modell folyamatos fejlesztése és monitorozása, a második a képzési programok fejlesztése és a hallgatókkal való foglalkozás, a harmadik a kutatóegyetemi program gondozása. Ez utóbbinál nagy eredménynek tartom, hogy az egyetem oktatói, kutatói gárdáját sikerült mozgósítani az új feladatokra. További sikerként értékelem a belső munkaszervezés és az új minőség irányába tett lépéseket. Azt, hogy 2 év múlva milyen lesz az összkép, majd az utókor mondja meg. Egyelőre azt látjuk, hogy gazdálkodási eredményeink alapján a tevékenységünk országosan elismert. Reméljük, hogy ez a pár év is hozzájárul, hogy a BME visszanyerje korábbi nemzetközi és hazai rangját.
CW: Több, az informatika területén mozgó cég is nehezményezi, hogy a BME-ről kikerülő fiatalok nem rendelkeznek azonnal használható tudással. Miért nem?
P.G.: A hír igaz, azonban sok szempontból nem értek egyet ezen véleményekkel. Sok esetben a vállalatok azt várják el, hogy a fiatalok ismerjenek bizonyos szoftvertermékeket, -technológiákat. Megértem a cégeket, ugyanakkor a BME informatikusképzésének - elképzelésünk szerint - más a feladata. Mi hangsúlyosan mérnök-informatikusokat képzünk, és itt nagyon lényeges a mérnök szó. Szándékaink szerint olyan alkotó elmék, tradicionális mérnök felfogású informatikusok kerülnek ki falaink közül, akik nem egy-egy rövid életciklusú termékkel vannak tisztában, hanem az itt megszerzett szemléletmóddal egy teljes szakmai életpályát végig tudnak vinni. Természetesen folyamatos tanulással, amihez mi az alapokat megadjuk. A cégeknek talán nem túl nagy idő kivárni azt a néhány hónapot, amíg a fiatalok megtanulják a cégspecifikus technológiákat és eszközöket. Utána hosszú ideig élvezhetik a kreativitásukat.
CW: Mi indította a Műegyetemet arra, hogy a hazai kis- és középvállalatok felé nyisson?
P.G.: Annyiban újszerű ez a lépés, hogy most mi kezdeményeztük az együttműködést. Korábban inkább csak eseti volt a kapcsolat, jellemzően a cégek keresték meg az egyetemet, amikor valamilyen fejlesztési problémával találták szemben magukat. A kezdeményezéshez szeretnénk megnyerni a Gazdasági Minisztérium támogatását is. Vajta László, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja - az Új Széchenyi Terv kapcsán - már jó ideje komoly munkát végez ez ügyben. Az eddigiek alapján pozitív fogadtatásról számolhatok be. Meggyőződésünk, hogy az ország felemelkedéséhez feltétlenül szükséges a kis- és középvállalkozói szféra megerősödése. Ez csak komoly fejlesztési eredményekkel képzelhető el. Jó néhány területen - például az orvostechnikában - kiváló hazai cégekkel találkozhatunk. Nincsenek sokan, de vannak. A technológiai platformok - ahogy az eVITA is - megpróbálják ezeket a kezdeményezéseket támogatni, ám ennél sokkal többre volna szükség. Különösen a mai forráshiányos időszakban felajánlásokkal is elébe kell menni a dolgoknak. Hátha mások is kedvet kapnak, és invesztálnak a tudásukból.
