Az informatikus szakma azonban biztosan nem ilyen. Mégis nagyon kevés IT-szakemberrel és villamosmérnökkel találkozni a szakmában. Pedig a munkahelyek örülnének a vegyes csapatoknak.
Milyen a tipikus informatikus? Van egyáltalán ilyen? Természetesen, mint bármely más szakmára, az informatikusokra sem lehet sablont húzni. A feladatok rendkívül változatosak, és ennek megfelelően más és más tudás, készség, érdeklődés, munkastílus stb. kell az elvégzésükhöz. Talán nem is mindenki tudja például azt, hogy az informatika három fő területre bontható, és ennek megfelelően a diákok már induláskor három alapképzés közül választhatnak. Jelentkezhetnek mérnökinformatikusnak, gazdaságinformatikusnak és programtervező informatikusnak. Menet közben, majd a mesterszakokon aztán következnek a specializációk, így már a főiskolákról, egyetemekről kikerülő fiatalok között is nagyon sokféle tudású szakember található.
Jó eredménynek számít a 10 százalék
A kezdeti kérdésre visszatérve, hogy milyen a tipikus informatikus, egy határozott választ azonban lehet adni. A tipikus informatikus, Magyarországon legalábbis, férfi. Ha valaki bemegy például egy fejlesztőcég manapság oly népszerű, egy légterű irodájába, előfordul, hogy egyetlen nőt sem lát az asztaloknál. Az egyik sikeres hazai startup-vállalkozás vezetője úgy nyilatkozott, hogy szívesen felvennének jól képzett lányokat, ha volna jelentkező. De sajnos nincs. Vagy alig van.
A helyzeten a felsőoktatási intézmények is szívesen változtatnának. Számos fórumon mutatják be a szakma szépségeit, és próbálják meg a lányok félelmét, tartózkodását eloszlatni. A Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán (BME VIK) jó, de nem elég jó eredménynek tekintik, hogy az utóbbi egy-két évben végre sikerült átlépni a bűvös 10 százalékot, sőt a gazdaságinformatikus képzésben a lányok aránya már eléri a 30 százalékot.
A kar vezetése természetesen nem állítja, hogy kifejezetten nőies szakmáról van szó, ám azt vitathatatlannak tartja, hogy bizonyos területeken – például a programozásban – előnyt jelent a női kreativitás, érzékenység és empátia. Ezen túlmenően az informatika kiválóan alkalmas a távmunkára, ami a húszas-harmincas éveikben járó, családalapításra készülő nőknek fontos szempont lehet. Szerencsére vannak azért jó példák, a BME VIK „lányos” aloldalán például jócskán találni ilyeneket.
Különféle indíttatásból
Bátorfi Réka, a Műegyetem Elektronikai Technológia Tanszékének (ETT) mérnöke a gimnázium biológia tagozatán tanult, amikor érdeklődni kezdett a rádióamatőrködés iránt. A rádiózással aztán egyre közelebb került a műszaki problémákhoz, majd elhatározta: mérnöki pályára megy. Mindig olyan feladatok vonzották, ahol a két kezével alkothat, és kiélheti a kreativitását. Az ETT-n erre bőven van lehetősége. Ráadásul szoros kapcsolatban maradt az orvosi alkalmazásokkal, az anyagtudománnyal, ugyanakkor mérnöki feladatokat old meg.
Püspöki Zsuzsanna 2011-ben szerzett mesterszintű diplomát a VIK-en. Villamosmérnökként végzett, irányító- és robotrendszerek szakirányon. Választását nagymértékben befolyásolta elméleti beállítottsága. Ez indokolja azt is, hogy a doktori képzésben folytatta tanulmányait. A mesterképzés alatt nyári gyakorlatát két ízben is a svájci École polytechnique fédérale de Lausanne orvosbiológiai képfeldolgozással foglalkozó laborjában folytatta. Így szinte adta magát, hogy elfogadja az egyetem által felkínált munkalehetőséget.
A Kárpátaljáról származó Salánki Ágnes középiskolásként még azt gondolta, hogy az informatikus egyet jelentett a programozóval, szoftverfejlesztővel, aki meg a hardverhez ért, az biztosan a villamosmérnök. Az egyetemen kellett rájönnie, hogy ez korántsem igaz. Az évek során az is világossá vált számára, hogy miért is áll jól egy nőnek az informatika. Eszerint régen nagyon specializált volt a szakma, ma azonban sok területet kell egyszerre átlátni. Fontos, hogy a szakember ne csak arra legyen képes, hogy egy területen elmélyedjen, hanem arra is, hogy lássa az összefüggéseket. Salánki Ágnes szerint a lányok ez utóbbiban jobbak, mint a fiúk.
Informatikusok és mérnökök egy telkónál
Napjainkban minden távközlési vállalat működésének alapját a korszerű informatikai és kommunikációs eszközök jelentik, következésképpen nagy szükség van informatikai szakemberekre ezeknél a szolgáltatóknál. Az összességében körülbelül 1200 főt foglalkoztató Invitelnél például mintegy 50 IT-szakember gondoskodik a rendszerek folyamatos üzemeltetéséről, valamint a menet közben felmerülő szoftverfejlesztésekről. Az IT-csapat zömét férfiak alkotják, a nők aránya – akárcsak a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán – 10 százalék körül mozog. A fejlesztéssel inkább a fiatalabbak, az üzemeltetéssel inkább a középgeneráció foglalkozik.
Jagicza Ágnes, az Invitel HR és szervezetfejlesztési vezérigazgató-helyettese üdvözölné, ha több műszaki végzettségű nő jelentkezne a céghez, de ennek – egyelőre legalábbis – nem látja jelét. A szakmai önéletrajzok többsége férfiaktól érkezik.
„HR-vezetőként hiszek abban, hogy a nemek egyensúlyának van jelentősége. A kiegyensúlyozott férfi-nő arány jellemzően megmutatkozik a teljesítményben, pozitív irányban befolyásolja a vállalat hatékonyságát. Emellett egyértelmű, hogy kulturálisan egész más egy olyan vállalat, ahol gyakorlatilag csak nők vagy férfiak dolgoznak, mint ahol viszonylag kiegyensúlyozott a nemek aránya. Az Invitelnél az összlétszámot tekintve ideális a helyzet. Jelenleg 490 nő és 670 férfi dolgozik a cégnél. Ez egy távközlési vállalatnál kiváló aránynak számít. Előnyös az is, hogy a középvezetői réteg 20-25 százalékát női munkatársak teszik ki. Természetesen közöttük is vannak mérnökök, akik különféle műszaki területeken dolgoznak. Leginkább az üzemeltetésben találkozhatunk velük, de vannak női projektmenedzsereink is” – mutat rá Jagicza Ágnes.
Örökzöld téma, különösen a fiatal nők esetében, hogy van-e a cégnél lehetőség a távmunkára, illetve lehet-e részmunkaidős állást vállalni.
„A részmunkaidős tevékenységet egyértelműen támogatom. Sok kisgyerekes kolléganő él is a lehetőséggel. A tapasztalatok szerint remekül működik ez a konstrukció. A távmunkával kicsit más a helyzet. Egy nagy távközlési vállalat nem működhet úgy, ha a kollégák rendszeresen otthonról dolgoznak. Nálunk szigorú, kötött folyamatok vannak, a mi feladatunk, hogy azok zökkenőmentes működéséről gondoskodjunk. Ehhez jellemzően személyes jelenlét, sok párbeszéd, egyeztetés, helyszíni beavatkozás szükséges. Száz százalékos home working tehát nincs az Invitelnél. Abban azonban rugalmasak vagyunk, hogy esetenként valaki egy-egy napot otthonról dolgozzon” – fogalmaz a HR és szervezetfejlesztési vezérigazgató-helyettes.
Sikeres lányos robotautó
Egy tisztán lánycsapat is indult az idei Robonauton. A Műegyetemen rendezett versenyre saját építésű robotjárművekkel nevezhettek a mesterképzésen résztvevő hallgatók. A csapatok – az előző évekhez hasonlóan – egy távirányítós játékautót kaptak, amelyből önműködő robotot kellett építeniük. A robotautó feladata, hogy minél rövidebb idő alatt haladjon végig egy akadálypályán. A feladatok teljesítéséhez a versenyzőknek komolyan el kellett mélyedniük a mikrokontrollerek világában, az irányítástechnika, a nyomtatott áramkörök, valamint a programozás rejtelmeiben. A versenypálya elemei között szerepelt – többek között – szlalomozás, parkolás, helyes irányba fordulás egy forgóasztalon, gyalogos átengedése a zebrán. A Don Rükverc névre keresztelt lánycsapat a 11 döntős közül a harmadik helyet szerezte meg.
Ambrus Nikolett Alma, Karácsonyi Györgyi és Stief Anna – villamosmérnök alapszintű diplomával a zsebében – hardverfejlesztéssel, illetve hardverközeli szoftverfejlesztéssel foglalkozik. A három barátnő úgy gondolta – és jól gondolta –, hogy semmilyen akadályba nem ütközik a fejlesztés során, így nem lenne könnyebb a felkészülés a versenyre vegyes csapatként.
