Azt szokták mondani, hogy ami nem öl meg, az erősít. Ez jut eszembe mostanában igen gyakran, látva, hallva a fogyasztói társadalom eddigi legnagyobb megrogyását, gyűjtögetve az információkat családok, cégek reakcióiról. Mi a recept? Nem tudom. Egészen biztosan nincs általánosan használható, de talán fellelhető néhány szempont, amit érdemes megfontolni. Hogy is jutottunk el idáig? Többet fogyasztottunk, mint amit előállítottunk. Mert ezt sugallták nekünk, erre biztattak, olyan vehemenciával és meggyőző erővel, hogy már-már az érezte magát kellemetlenül, aki nem állt be a sorba, és nem tett magáévá egy barátságosan alacsony THM-mel reklámozott hitelt. Az egész rendszer folyamatosan pumpálódott, fújódott akkorára, hogy már csak a kidurranás időpontja és mérete volt kérdéses.
Hát íme, bekövetkezett. Ha megpróbálunk elvonatkoztatni a most már tényleg mindannyiunkat érintő hatásoktól, azt is mondhatjuk, hogy elérkezett a megtisztulás ideje. De ez azért meglehetősen cinikus hozzáállás lenne, utólagos okoskodásnak hathat, és hát van is benne valami. Ám ha magunkat is a "vétkes áldozatok" közé soroljuk, és ha már így történt, megpróbálunk tanulni a történtekből, azért nem fogunk unatkozni.
Versenyképesség, hatékonyság, átláthatóság. Hosszú évek óta ezek a kulcsszavak az infokommunikációs társadalomban. Ezen üzenetek köré szervezik a cégek kommunikációjukat, és győzködik ügyfeleiket arról, hogy itt lenne az ideje már korszerűbbre-nagyszerűbbre váltani. Hát, most tényleg itt lesz az ideje. Nem tartható fenn többé mesterségesen vagy csak úgy oda nem figyelésből a felhasználóknál számtalanszor tapasztalt duplikáció rendszerek és megoldások között; az információ gyors és pontos, megfelelő feldolgozottságban való megérkezése is fontosabb lesz, mint valaha, hiszen immár nem lesz emberi erőforrás, hogy kézzel hidaljon át árkokat meglévő, de össze nem hangolt rendszerek között.
A bölcs cégvezetők ma kivételesen befelé fordulnak, és áttekintik mindazt, amijük van, és ahogyan az működik. Ideális pillanat tehát szóba elegyedni velük. Ehhez viszont apropó, lehetőség, vagyis kommunikáció kell. Végső soron tehát, aki ma marketingen, kommunikáción spórol, az az ideális pillanatot szalasztja el. Kétszeresen is, hiszen nemcsak ő marad le, de versenytársa akár előnyt is szerezhet, ha másként, okosabban reagál.
Nyilvánvaló persze, hogy ilyenkor a marketinges-pénzügyes párharcában utóbbiak érvelése hallatszik hangosabban: a nincsből nem lehet többet költeni. És ez igaz is. Csakhogy ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor holnap sem lesz miből, sőt egyre kevesebb forrás áll majd rendelkezésre, mivel elkezdenek fogyatkozni az értékesítésben rejlő lehetőségek, mert nem tudnak rólunk, nem vagyunk ott, ahol kell. "Eltűnésünk" akár úgy is lefordítódhat, hogy tán bajban van cégünk, hiszen nem ad életjelet magáról. Kényes az egyensúly, nehéz megtalálni a megfelelő arányt. Ám pont ez a dilemma az, amivel mindenki szembesül, és nyilván az nyer, aki a jobb döntést hozza. És miért ne mi lennénk ezek?
Kommunikáljunk hát, mintha mi sem történt volna? Kommunikáljunk, de átgondoltan! Integrált kommunikáció néven vonult be a szakmai köztudatba a kommunikációs eszközöket széles körű kombinációban használó módszertan, melynek lényege és időszerűsége abban áll, hogy az ügyfelekhez célzottan, szokásaikat, igényeiket messzemenően figyelembe véve szól. Ott és akkor, amikor a vevő erre nyitott. Hirdetések mellett kapcsolati marketinget, sajtókapcsolatokat, adatbázis-marketinget, referenciákat használ, gondosan megtervezett kombinációban. És még valami: nem azt szajkózza, amit magunkról gondolunk, hanem ami a vevő valószínűsíthető problémájára megoldást kínál.
Mindez banálisnak tűnik, és az is. Mégsem így cselekszünk a legtöbb esetben, valljuk be! Helyzet van tehát, és most igazán érdemes élni ezzel a helyzettel, hogy ne öljön, de erősítsen!
- a szerző a Magyar Reklámszövetség alelnöke -
