A közlekedési ágazat klímasemleges elektromobilitásra való átállítása a töltőinfrastruktúra sokkal gyorsabb bővítését kívánja. Ez derül ki az Európai Autógyártók Szövetsége (Acea) és az energiaipari szövetségek által megrendelt tanulmányból. Az elemzés szerint a keresletnek megfelelő bővítéshez 2030-ig 6,8 millió nyilvános töltőpontra van szükség az EU-ban. Gazdasági szempontból azonban csak 2,9 millió töltőpontot kellene telepíteni.
A szakértők között vitatott, hogy hány nyilvános töltőpontra van szükség a jövőbeli töltőhálózathoz. A koalíciós megállapodás szerint a szövetségi kormány 2030-ig egymillió nyilvános töltőpontot tart szükségesnek csak Németországban. Az energiaipar azonban eddig ellenkezett. A mobilitás jövőjének német nemzeti platformja (NPM) szintén nem akarja konkrét számban rögzíteni a bővítési célokat, hanem dinamikusan az igényekhez igazítaná azokat. Ez azt jelenti: minél több gyorstöltőt telepítenek, annál kevesebb lehet a töltőpontok száma.
A 72 oldalas Acea-tanulmány (amely innen letölthető) sokkal tovább megy, mint a német kormány. Az európai töltőinfrastruktúra-főterve csak Németországban 2,074 millió nyilvános töltőpontot tételez fel, keresletorientált bővítéssel. Ez a koncepció azonban elsősorban váltóáramú töltőpontokra támaszkodik, amelyek átlagos kihasználtsága 5 százalékos.
A gazdaságosabb bővítés ezzel szemben magasabb kihasználtságú egyenáramú töltőpontokat irányoz elő. Ebben az esetben is 2,9 millió nyilvános töltőpontra lenne szükség az EU egész területén. A bővítés sebességét jelentősen növelni kellene, különösen a keresletalapú koncepció esetében. "2021 és 2030 között átlagosan heti 14 ezer töltőpontot kellene telepíteni" - áll a tanulmányban, amely szerint Magyarországon heti 29-et. Használat alapú bővítés esetén az európai szám heti 6000 lenne. Ez még mindig háromszor akkora, mint a jelenlegi bővítési ütem, ami heti 2000 töltőpontot jelent.
Németország jelenleg meglehetősen rosszul áll uniós összehasonlításban. A tanulmány szerint a szükséges 4200 töltőpont helyett mindössze 242-t helyeztek üzembe. Ez 5,8 százalékos aránynak felel meg. Használatorientált bővítés esetén a 13,7 százalékos arány még mindig túl alacsony lenne. Olyan országok, mint Ausztria, Magyarország vagy Románia már most is lényegesen magasabb értékeket érnek el.
A tanulmány emellett azt a kérdést is megvizsgálta, hogy milyen díjfizetési infrastruktúrára lenne szükség a jövőben a fő európai közlekedési főútvonalakon (transzeurópai hálózatok/TEN-T). A Hollandiától Genováig tartó Rajna-Alpok útvonalon 100 kilométerenként 311 gyorstöltő pontra lenne szükség. A Skandináviától a Földközi-tengerig tartó keleti útvonalon, amely megfelel a németországi A9-esnek, még mindig 264 gyorstöltő pont lenne. Az EU egészére vonatkozóan a tanulmány 47 ezer kilométerenként 85 ezer gyorstöltőpontot feltételez, ami 100 kilométerenként 184 töltőpontnak felel meg.
A tanulmány 172 milliárd eurós beruházási költséget feltételez mind a magán-, mind az állami keresletorientált infrastruktúra kiépítésére 2030-ig. Ebből 85 milliárd eurót kell a közcélú infrastruktúrára költeni, és ebből 59 milliárd eurót a gyorstöltők kiépítésére. A használatorientált bővítésre vonatkozóan nem adtak meg számadatokat. A teljes beruházás, amely magában foglalja a villamosenergia-hálózat és a megújuló energiák bővítését is, várhatóan 280 milliárd eurót tesz ki. A kiadások 2050-re 1000 milliárd euróra nőnek.
Más infrastrukturális projektekhez képest azonban a kiadások nem lennének túl nagyok. A nyilvános töltőpontokra szánt évi 8 milliárd euró például csak 18 százaléka lenne annak, amit az 5G-re vagy a szélessávú internetre költenének az EU-ban - áll a tanulmányban. A villamosenergia-hálózat e-mobilitás céljára történő korszerűsítése a villamosenergia-hálózatba történő éves beruházásoknak mindössze 11 százalékát teszi ki - írta a golem.de.
