COMPUTERWORLD: Eddigi szakmai pályája az energiaiparhoz kötötte. Messziről jött emberként hogyan értékeli a magyar ICT-piacot és ott az Invitel helyét, szerepét?
MÁRTHA IMRE: Noha az energia- és az ICT-piac között kétségtelenül vannak különbözőségek, az utóbbi időben egyre több hasonlóságot is felfedezhetünk a két szektor között. A vállalati ügyfelek nagy része például már hasonlóan kezeli az energia-, a távközlési, valamint az informatikai beszerzéseit. Míg korábban a megszokás, a meglévő szolgáltatóhoz való hűség dominált, ma előtérbe kerül a szolgáltatók közötti választás lehetősége. Rendkívül erős a költségnyomás az üzleti ügyfelek körében, mindenki költségcsökkentő megoldásokat keres. Mindezt jól tükrözi az ICT-cégek kínálata, az árrések csökkenése, valamint a szolgáltatók között kialakult erős árverseny. További hasonlóság, hogy maga a telekommunikációs ágazat és az energetika is erőteljesen és részletesen szabályozott infrastrukturális iparágat képvisel.
Markáns különbség van azonban a két szektor beszerzési, beruházási gyakorlata között. Míg az energiafogyasztást egy adott gyártási folyamatban viszonylag bonyolult csökkenteni, addig az ICT-beruházásokat átmeneti időre lényegesen egyszerűbb visszafogni. A gazdasági válság kirobbanása óta azonban már közel 5 év telt el, a késlekedő ICT-beszerzések tehát már nem sokáig halogathatóak. A csere, a fejlesztés, a korszerűsítés előbb-utóbb égető szükségletté válik. A hardver- és szoftvereszközökbe azonban nem kell feltétlenül beruházni. Az informatika bérelhető is, a vállalati erőforrások kihelyezhetők adatközpontokba, a szükséges megoldások pedig csomagokban, havi díjért megvásárolhatók. Ezek az előfizethető informatikai megoldások forráshiány esetén is lehetőséget adnak a fejlődésre, továbblépésre.
CW: Használd a szolgáltató infrastruktúráját, és termelj több profitot! - szólt az Invitel legutóbbi üzleti reggelijének mottója. Mennyire tették magukévá ezt a szemléletet a magyarországi vállalatok?
MI: Mielőtt a kérdésre válaszolnék, egy olyan aktualitásra hívnám fel a figyelmet, ami megítélésem szerint az Invitel, illetve a hasonló infrastruktúra- és felhőszolgáltatók malmára hajtja a vizet. Edward Snowden, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA volt munkatársa szerint az NSA az Európai Unió telefon- és internetforgalmát is figyelte. Hitelt adva ennek az egyébként meg nem erősített állításnak, egyes médiumok már arról fantáziálnak, hogy a Google, a Yahoo vagy a Facebook egyesült államokbeli szerverein tárolt adatok sem maradnak rejtve a kutató, ám illetéktelen szemek előtt. Ebből következően úgy gondolom, hogy most jön el az ideje az olyan hazai cégeknek, mint az Invitel. Másképpen fogalmazva: a jövőben megnő az adattárolás lokációjának a jelentősége. Az Invitel négy adatközpontja Magyarországon található, a magyar törvények alapján működik, az ügyfelek akár személyesen is megtekinthetik, hogy fizikailag hová helyezik ki eszközeiket, adataikat.
Visszatérve az eredeti kérdésre, azt látjuk, hogy a magyar cégek is aktívan keresik a költségcsökkentő megoldásokat. A vállalatok szeretnék elkerülni a beruházásokat, és helyettük havidíjas, bérelt infrastruktúrát, illetve szolgáltatásokat vásárolnának. Mindazonáltal ez a konstrukció itthon még mindig gyerekcipőben jár. Egyfajta „evangelizációra” van szükség, aminek hatására a mainál sokkal több cégvezető dönt majd a részleges vagy teljes erőforrás-kihelyezés mellett.
CW: Van olyan cégméret vagy szektor, ahol az átlagosnál jelentősen nagyobb, vagy épp ellenkezőleg, kisebb a fogékonyság az adatközponti szolgáltatások iránt?
MI: Személyes tapasztalatom, hogy a döntés alapvetően a felsővezetés beállítottságától függ. Találkoztam olyan esettel, ahol a CIO egyszerűen kizártnak tartja, hogy cége adatközponti szolgáltatásokat vegyen igénybe, bár ez nem tipikus példa, hiszen a nagyvállalatoknak igen sokat hozhat a konyhára az új szemlélet érvényesítése. Ugyanakkor vannak olyan kis- és középvállalatok, amelyek nyitottak a lehetőségre, elsősorban a szerverek kihelyezésére, bérlésére, virtualizációjára. Természetesen lehetnek olyan alkalmazások, amelyeket akár saját megfontolásból, akár a törvényi előírások miatt nem akarnak vagy nem tudnak a cégek kiszervezni. Jellemzően az üzletkritikus rendszerek vagy adattárházak tartoznak ebbe a körbe. Rengeteg azonban a lehetőség, mindenki szabadon eldöntheti, mit ad át a szolgáltatónak és mit tart saját kézben.
Jelenleg Magyarországon a kis- és középvállalatok mintegy 3 százaléka vesz igénybe felhőszolgáltatásokat. Ez az érték az elkövetkező egy-másfél évben megkétszereződhet. A nagyvállalatoknál ennél nagyobb, mintegy 8 százalékos a felhő elterjedtsége. Ez az arány is növekvőben van. A fejlett országokban jóval nagyobb a felhő népszerűsége, a cégeknek több mint a fele használ már ilyen megoldásokat, mert megéri és mert rugalmasabbá, biztonságosabbá teszi az IT-t. De ezen a ponton szükség van egyfajta felvilágosító munkára, aminek hatására a mainál sokkal több cégvezető dönthet a részleges vagy teljes erőforrás-kihelyezés mellett. Lényegében arról van szó, hogy megmutassuk az ügyfeleknek, kinek, miért és hogyan éri meg valamilyen adatközponti szolgáltatást választani. Ebben nekünk, ICT-szolgáltatóknak igen nagy felelősségünk van.
CW: Nyilván sok tényezőtől függ, hogy mekkora megtakarítás érhető el az adatközponti szolgáltatások igénybevételével. Mégis tudna átlagos értéket mondani?
MI: Pontos százalékot nem mernék mondani, a megtakarítás összege ugyanis nagymértékben függ a helyi jellemzőktől. Fontos kérdés például az is, hogy a meglévő iroda, illetve a szerverek milyen feszültségszinten vételezik az áramot. Egy átlagos irodaház, amely normál kisfeszültségen csatlakozik a villamosenergia-rendszerhez, a legmagasabb áramtarifát fizeti. Egy adatközpont jellemzően középfeszültségen vételez, illetve olyan, az adatközpont kiegyensúlyozott fogyasztásához igazodó villamosenergia-szerződéssel rendelkezik, amelynek lényegesen kedvezőbbek az árai. Az sem mindegy, hogy a szerverszoba hol található. Egy kisvárosban például lényegesen olcsóbb az irodabérlet, mint Budapest belvárosában. Összességében azt mondanám, hogy a megtakarítás mértéke jellemzően kétszámjegyű.
CW: Mekkora jelenleg az Invitel adatközpontjainak a kihasználtsága?
MI: Az Ilka utcai létesítményünk 90-95 százalékos kihasználtságú, a Kozma utcai DataCenter pedig jelenleg 70-75 százalékon áll. Ez utóbbiban még korlátozottan van szabad hely, de már gondolkozunk a bővítésen. A másik két, főleg távközlési igényeket kiszolgáló adatközpontunk pedig gyakorlatilag megtelt.
CW: Milyen egyéb területeken tervez az Invitel fejlesztéseket?
MI: Kiemelt terület az optikai gerinchálózat, mivel a sávszélesség iránti igény - különösen a nemzetközi tranzitforgalomban - meredeken nő. Számos további fejlesztést is tervezünk, ám azok már a pontosan felmért piaci igények szerint történnek. Elmúlt az a világ, amikor egy hazai ICT-szolgáltató kifejlesztett egy speciális egyedi, bonyolult megoldást, majd piacra vitte és megpróbálta eladni. Magyarországon legalábbis afelé haladunk, hogy a piaci igények határozzák meg a fejlesztések irányát.
CW: Elképzelhető, hogy az Invitel megjelenik a regionális piacon?
MI: Több olyan, határon túli vállalati ügyfelünk is van, amelyik ICT-szolgáltatásainkat igénybe veszi. Ezt alapvetően az adatközpont, illetve a földrajzi helytől független erőforrás-kihelyezés teszi lehetővé. Ezen a téren látunk lehetőséget további nemzetközi térnyerésre - építve speciálisan képzett szakemberállományunk képességeire és piacismeretére. A fizikai terjeszkedés most nincs napirenden.
CW: Várható, hogy az Invitelnél előbb-utóbb az IT-szolgáltatások veszik át a vezető szerepet?
MI: A telekommunikáció terén a világ két irányban halad. Ezen a piacon is kialakulóban vannak a fapados szolgáltatások. Azok a cégek, amelyek ezt az utat választják, az árversenyre összpontosítanak. Alacsony árért alapszolgáltatásokat nyújtanak, és minden aprócska pluszért extra díjat számolnak fel. A másik út a prémium kategória, ahol elengedhetetlenül megjelenik az informatika is. Ezen az úton teljes körű ICT-szolgáltatásokat kell nyújtani, méghozzá magas színvonalon. Az Invitel képes arra, hogy - egyes versenytársaihoz hasonlóan - ez utóbbiban is megméresse magát. Megjegyzem, B2B üzletágunk már ma is gyakorlatilag minden ügyfelünknek ICT-szolgáltatásokat ajánl.
CW: Nem hátrányos az Invitel számára, hogy telekommunikációs portfóliójából hiányzik a mobilszolgáltatás?
MI: A mobilpiac némileg másképpen működik, mint a vezetékes. Ha egy cég a mobilszolgáltatást összecsomagolja az összes többi vezetékes kommunikációs és informatikai szolgáltatással, akkor az ügyfél nem mindig tudja nyomon követni, hogy pontosan mit, mennyiért kap. Ebből következően az a tapasztalatunk, hogy a mobilláb hiánya nem hátrány. Álláspontunkat az is alátámasztja, hogy a világban egyre több vállalat a mobilszolgáltatásokat az összes többi ICT-szolgáltatástól külön szerzi be. Nem érzek hátrányt tehát amiatt, hogy mi alapvetően a vezetékes szolgáltatásban vagyunk erősek. Természetesen mindhárom mobilszolgáltatóval szoros és sokrétű szakmai együttműködést folytatunk az ügyfelek még teljesebb kiszolgálása érdekében.
