A gazdasági növekedés csökken, ha a csapadékos és extrém csapadékos napok száma megnő - állapította meg egy potsdami tudóscsoport. A Nature című folyóiratban januárban megjelent tanulmányuk szerint a legsúlyosabban a gazdag országok érintettek, ezen belül is a feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor. Az elmúlt 40 év több mint 1500 régiójának adatelemzése egyértelmű összefüggést mutat, és arra utal, hogy az olaj- és szénégetésből eredő klímaváltozás okozta intenzívebb napi esőzések károsítják a világgazdaságot.
"Ez a jólétről, és végső soron az emberek munkahelyéről szól. A gazdaságokat világszerte lassítja a csapadékosabb napok és a szélsőséges napi csapadékmennyiség - ez fontos felismerés, amely hozzájárul az éghajlatváltozás valódi és egyre növekvő költségeinek megértéséhez" - mondta a tanulmányt vezető Leonie Wenz, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet (PIK) és a Mercator Research Institute on Global Commons and Climate Change (MCC) munkatársa.
"Az éghajlati hatások makrogazdasági értékelése eddig főként a hőmérsékletre összpontosított, és - ha egyáltalán - a csapadék változását csak hosszabb időskálán, például évek vagy hónapok alatt vette figyelembe, így a teljes képet kihagyták" - magyarázza Wenz. "Bár a több éves csapadék általában jót tesz a gazdaságoknak, különösen a mezőgazdaságtól függő gazdaságoknak, a kérdés az is, hogy az eső hogyan oszlik el az év napjain. Az intenzívebb napi csapadékmennyiség rossznak bizonyul, különösen az olyan gazdag, iparosodott országok számára, mint az Egyesült Államok, Japán vagy Németország."
A regionális csapadékhatások első, a maga nemében globális elemzése
"Számos különböző hatást azonosítottunk a gazdasági termelésre, a legfontosabbat azonban valóban a szélsőséges napi csapadékmennyiség jelenti" - mondja Maximilian Kotz, a tanulmány első szerzője, aki szintén a Potsdami Intézet munkatársa. "Ez azért van így, mert a szélsőséges csapadékmennyiségek azok, ahol már most is a legvilágosabban érzékelhetjük az éghajlatváltozás hatását, és mert ezek szinte mindenhol a világon fokozódnak."
Az elemzés statisztikailag értékeli az MCC és a PIK által összegyűjtött és nyilvánosan elérhetővé tett, a világ 1554 régiójának 1979-2019 közötti időszakra vonatkozó, a nemzetek alatti gazdasági teljesítményre vonatkozó adatait. A tudósok ezeket nagy felbontású csapadékadatokkal kombinálták. Az éghajlati és gazdasági adatok egyre növekvő részletességének kombinációja különösen fontos az esőzéssel, egyéb szélsőséges időjárási eseményekkel, és az új megközelítésekkel összefüggésben.
A napi csapadékmennyiség jelenti a veszélyt
Azáltal, hogy az emberiség a fosszilis erőművekből és az autókból származó üvegházhatású gázokkal terheli a Föld légkörét, felmelegíti a bolygót. A felmelegedő levegő több vízgőzt képes magába foglalni, amely végül esővé alakul. Bár a légköri dinamika bonyolultabbá teszi az éves átlagok regionális változásait, a napi csapadékszélsőségek világszerte növekednek e vízgőzhatás miatt.
"Tanulmányunkból kiderül, hogy a napi esőzésekben éppen a globális felmelegedés ujjlenyomata látható, amelyekkel eddig még nem számoltunk, de rendkívül fontos gazdasági hatásai vannak" - mondja Anders Levermann társszerző, a Potsdami Intézet komplexitástudományi területének vezetője, a Potsdami Egyetem professzora és a New York-i Columbia Egyetem Lamont Doherty Földmegfigyelő Intézetének kutatója.
"Ha az éves átlagok helyett a rövid időskálákat vesszük közelebbről szemügyre, az segít megérteni, hogy mi történik: a napi csapadékmennyiség az, ami veszélyt jelent. Inkább az időjárási szélsőségekből eredő éghajlati sokkok fenyegetik életmódunkat, mint a fokozatos változások. Az éghajlatunk destabilizálásával ártunk a gazdaságunknak. Gondoskodnunk kell arról, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése ne destabilizálja társadalmainkat is."
