Egyre több olyan felmérés és közlemény érkezik hozzánk, amelyben készülékgyártóktól tartalomszolgáltatókig azt taglalják, milyen fontos a televízió és a tévézés. Ez azért furcsa, mert az elmúlt évtizedekben mást sem lehetett hallani, mint a tévé haláláról és lassú eltűnéséről szóló víziókat, amelyeknek elvben egész megalapozott magyarázatai is voltak.
Itt az internet, ráadásul a mobil, amit a mindenféle kütyüinkkel kombinálva a világon bárhol nézhetünk filmeket és sorozatokat, megérkeztek az olyan szórakoztatási formák, mint a TikTok vagy az Instagram, ahol az emberek már inkább "videófalatkákat" fogyasztanak. Szóval a "doboz", ami persze már rég nem doboz, hiszen vékonyságával lassan egy okos kartonlaphoz hasonlít, minden modernitása ellenére el fogja veszíteni közönségbázisát és lassan bevonul a technikatörténeti régiségek közé a gőzmozdonnyal és a betárcsázós internettel együtt.
Aztán mégsem így történt. A tévé nem sorvadt el, hanem felvette a ritmust és átalakult. Nemrég esett be például egy Samsung kutatásról szóló jelentés, amely azzal indít, hogy értelemszerűen az elmúlt hónapokban sokak számára jelentett menekülést a járványhelyzet és a karantén kilátástalanságából a televízió - de nem csak úgy, hogy ültek előtte és bambulták azt, amit egy adott csatorna előírt.
Így használják a magyarok a tévét
A kutatásban megszólítottak között voltak, akik tanulásra, munkára, a rokonokkal és barátokkal való kapcsolattartásra vagy éppen az otthoni sportolás kiegészítőjeként gondoltak az eszközre. A legtöbbeknek természetesen a kikapcsolódás egyik fontos formája volt a tévézés, a hazai válaszadók több mint fele pedig a napi tájékozódásban is támaszkodott rá.
A kijárási korlátozások alatt a fővárosiak használták leginkább kreatívan a televíziókat, itt közel 25 százalék sportolt vagy tanult otthon a képernyők előtt, míg a községekben élők összesen 10 százaléka használta sporthoz a tévéjét. A képernyőidő otthoni megosztását mutatja, hogy a sport- és fitnesz funkciókat a nők használták nagyobb arányban, összesen 14 százalékban, míg a férfiak inkább a munkára koncentráltak. A megérdemelt pihenőidőt az adatok alapján már közösen tölti a két nem, nagyon hasonló arányban a szórakoztató és hírműsorok előtt.
A televízió a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára tartozik legkevésbé a hírforrások közé (mindössze 45%), ezzel szemben szinte mindegyikük (81%) nézi kikapcsolódásképpen. Az alacsonyabb végzettségűek jobban bíznak a tévéhíradókban (átlagosan 52%) és ezzel párhuzamosan csak 63 százalékuk tévézett, amikor lazításra került a sor. A kutatás alapján kiemelkedik még a 60 évnél idősebb korosztály elkötelezettsége a televíziós hírek mellett, 65 százalékuk ebben a formában követte a napi történéseket, míg a fiatalabbaknál ez az arány 20 százalékponttal alacsonyabb, ők azonban sokoldalúbban használták a készülékeket.
A közlemény az adatokból azt szűrte le, hogy hogy a magyar felhasználók is kezdik felfedezni az okostévékben rejlő lehetőségeket. A megfelelő alkalmazásokkal ezek a készülékek az élet rengeteg területén adhatnak hozzá egy kis pluszt a mindennapokhoz.
A tévé a lakás villódzó házioltára
A Magyar Telekom idén már külön konferenciát szentelt az átalakuló tévézésnek. Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus arra világított rá, hogy korábban a közönség tartalom-alakító ereje szinte ismeretlen volt. Ez nem csak az interneten megosztott visszajelzésekben, csillagozásokban, ajánlásokban mérhető: a nézők Instagram- és Facebook-aktivitása, beleértve a közösség által feltöltött képeket, videókat, melyek alakítják a tévés tartalmakat is.
Rajki Annamária, a Magyar Telekom TV és entertainment területének vezetője szerint ehhez kapcsolódóan ismertünk meg egy új jelenséget, a transzmédiás fogyasztást, amely arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy minden platformon, azonos feltételek mellett elérhető választékot adjanak a nézőknek és ne csak a lineáris tévézés iránti igényt szolgálják ki, hanem a streaming szolgáltatások és a fizetős filmek iránti érdeklődésre ráülve ezeket is elérhetővé tegyék.
Egyre több a nemzetközi csatorna, de a helyi tartalom is, és az óriási választékban a legérdekesebbek az ajánlórendszerek. A Netflixen vagy a többi streamingszolgáltatónál a háttérben futó algoritmusok elemzik az általunk kedvelt tartalomtípusokat, képesek a visszajelzéseink és egyéb szokásaink alapján olyan filmeket, sorozatokat, vagy újabban akár interaktív elemeket is elénk dobálni, amelyeket a legnagyobb valószínűséggel kedvelünk majd. Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz, mi alakul át leginkább: nem maga a tévé (mármint azon kívül, hogy egyre vékonyabb, egyre gyönyörűbb kijelzőket használ és egyre több extrát tud), hanem a háttérrendszer. A hagyományos tévécsatornák piacának egy részét már átvette és folyamatosan át is veszi az on-demand megközelítés, míg a megmaradó csatornáknak egyre interaktívabbnak, rugalmasabbnak kell lenniük, hogy megtartsák a nézőket.
És magára az eszközre visszatérve azt se felejtsük el, hogy a televízió egyre több helyen válik egyfajta hubbá: a szokásos tévés funkciók mellett a játékkonzol kijelzője, internetes információforrás, és akár az egyre több okosotthon-kütyüt irányító vezérlőpult is egyben. A karantén alatt pedig egyre többen használták valamilyen kamerával kiegészítve videókommunikációra is, amely képes volt a mobilok kijelzőjéről vagy a munkaasztalon álló monitorról a nappaliba áthúzni a virtuális meetingeket és prezentációkat.
