Látványos videó készült az XX Trianguli (XX Tri) nevű vörös óriáscsillag felszínén megjelenő csillagfoltok időbeli változásáról - jelentette be a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont.
A Leibniz-Astrophysikalisches Institut Potsdam (AIP) és a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének kutatói egyedülálló, 16 éven át folyó spektroszkópiai méréssorozat alapján rekonstruálták az XX Trianguli vörös óriáscsillag felszínén megjelenő csillagfoltok időbeli változását. A kutatók tanulmánya a Nature Communications című tudományos folyóiratban jelent meg szerdán.
"A napfoltok a Nap mágneses aktivitásának legismertebb megnyilvánulásai, amelyek számos más jelenséggel, például a napkitörésekkel vagy a napciklussal együtt a Nap belsejében működő dinamómechanizmushoz köthetők. A csillagfoltok a napfoltokhoz hasonló jelenségek távoli csillagokon, azonban a csillagok felszínét általában nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, ezért az XX Tri esetében egy közvetett módszert, az úgynevezett Doppler-tomográfiát alkalmaztuk" - magyarázta a közleményben Kővári Zsolt, a HUN-REN CSFK tudományos tanácsadója, a kutatás magyar résztvevője.
"Az XX Tri óriáscsillag nagy amplitúdójú fényváltozásait már korábban megfigyelték, így az is ismert volt, hogy a fényváltozásokat a tengelye körül 24 nap alatt körbeforduló csillagon megjelenő nagy kiterjedésű sötét foltok okozzák, amelyek nagyobbak a Nap teljes felszínénél. Az XX Triangulira rá is ragadt, hogy a legfoltosabb csillag az égen" - tette hozzá.
A kutatók a vizsgálathoz szükséges több mint kétezer nagyfelbontású spektrumot 16 éven át gyűjtötték az AIP tenerifei STELLA robottávcsövével. Az adatokból idősorban 99 Doppler-képet sikerült rekonstruálni, amelyek a csillagfelszín foltjainak evolúcióját mutatják be a 2006 és 2022 közötti időszakban.
A Doppler-képek alapján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adatvizualizációs csoportja látványos videót is készített.
A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy az XX Tri felszíni változásai nem mutatják a Nap esetében megfigyelt ciklikus viselkedést, amely alapján a szerzők arra következtetnek, hogy "a csillag dinamója nemperiodikus jellegű, leginkább kaotikus".
"A csillagdinamók vizsgálatával a napdinamó megértéséhez is közelebb jutunk. Sőt a dinamóműködés nemcsak a Nap, vagy más foltos csillagok mágneses tulajdonságaiért felel, de például a Föld mágneses terét is hasonló mechanizmus hozza létre, ami történetesen a technikai civilizációnkat védi az űridőjárás viszontagságaitól. Célunk, hogy minél több csillag, azaz eltérő adottságok, fizikai környezet, satöbbi esetén legyünk képesek megfigyelni a dinamómechanizmus jegyeit, hiszen a hasonlóságok és különbségek ismeretében végső soron a saját környezetünket formáló folyamatokat is jobban megértjük" - emelte ki Kővári Zsolt.
A közlemény szerint a tanulmány elsőként demonstrálja, ahogy a hatalmas csillagfoltok a Földről megfigyelve pontszerűnek látszó XX Tri apró elmozdulását okozzák az égen. Ennek oka, hogy míg egy homogén, csillagfoltoktól mentes csillagkorong fotocentruma megegyezik a csillagkorong geometriai középpontjával, addig a hatalmas csillagfoltok a fotocentrumot a foltokkal ellentétes irányba tolják (mivel ahonnan több fény érkezik, azt a részt jobban látjuk).
Az XX Tri megfigyelését tovább folytatják a kutatók a tenerifei robottávcsövekkel, hogy újabb részletekre derítsenek fényt a csillag dinamóműködésével kapcsolatban.
A kutatás eredményeinek adatvizualizációját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adattudományi munkatársai készítették a HUN-REN CSFK-MOME stratégiai együttműködési megállapodás keretében.
