Teszt: Sony Ericsson W810i - Megkomolyodva

A készülék csodálatos kijelzője, 2 megapixeles autófókuszos kamerája, RDS FM rádiója és testreszabható belső megjelenése mind-mind megegyezik az elődmodel, az Ericsson W800i megfelelő jellemzőivel. Az egyetlen komoly újítás az EDGE kapcsolat. Ennek köszönhetően a GPRS-hez képest körülbelül háromszoros, 230- 250 kbps sebességgel van dolgunk. A fejlődés azok érzékelhetik igazán, akik wap, illetve internetböngészésre használják kedvencüket. EDGE hálózat esetén a telefon készségesen kiír egy kisméretű E betűt a bal felső sarokban, így egyből tudni fogjuk, hogy éppen szélessávú cellában tartózkodunk-e vagy sem. A készülékre mindenképpen ajánlom az Opera Mini telepítését, mellyel gyakorlatilag az egész világháló elérhetővé válik, és az EDGE gyorsaságával még a sebesség is élvezhető lesz.

Változások kívül

Mint a címben utaltam rá, a készülék megkomolyodott. Ezt a fekete-narancssárga kombinációjú háznak köszönheti. Ezzel a módosítással talán a szokványosabb színeket kedvelőket, illetve az idősebb korosztály képviselőit is a vásárlói között üdvözölheti a cég. Igaz, itt felmerül a kérdés, hogy a szolgáltatásokat tekintve a fiatalokat célzó készülék, mely egyébként nagyon dögös volt fehér-narancssárgaként is, sikeres lehet e továbbiakban ezzel a visszafogottabb színkombinációval.

A gombok terén is nagy változás történt, eltűnt az oly sok problémát okozó joystick, helyette kapunk egy négyirányú navigációs gyűrűt. Ezzel biztosan nem jön elő Sony Ericsson felhasználók rémálma, az egy év utáni billentyűzetcsere. Ha már van egy gyűrűnk, akkor a többi kezelőgomb is hasonlóképpen helyezkedjen el, igaz a szimmetria jegyében rögtön kettő kell, így alakult ki a háromkörös design.

Ezen a részen kaptak helyet a már említett navigációs gombok, melyek a zenelejátszó kezelésében is segítenek. Bal oldalon található a feltűnő narancsságra színű "walkman" gomb, amivel a legfontosabb szolgáltatást, a zenelejátszót érhetjük el. Az oldalsó gombok semmit sem változtak, a jobb felső sarokban a hangerő, illetve zoom gomb található.

Mellette az exponáló gomb kapott helyet, ami a fényképezőgépekhez hasonlóan két fokozatban nyomható, félig lenyomva autofókuszálunk, teljesen lenyomva elkészítjük a képet. A bal oldalra helyezhetjük a Memory Stick Pro Duo kártyánkat, illetve innen is vezérelhetjük a zenelejátszót.

Az előlaphoz hasonlóan a hátlap is nagy változáson ment keresztül. Eltűnt az optikát védő fedél, illetve megnőtt a hangszóró. A vaku megegyezik az elődjével, és itt kapott helyet a jól megszokott önarckép készítéshez használható tükör, igaz most a készülék színvilágához passzoló narancssárga színben.

Összegzés

A Sony Ericsson ismét egy, a maga nemében remek készüléket alkotott a W810i személyében, bár valószínűleg korántsem fog a Halhatatlanok Csarnokába kerülni, mint tette azt az elődje. A tartósabb navigációs gyűrűért cserébe fel kellett áldoznunk az elődben megismert jó minőségő műanyag házat, egy meglehetősen gyenge minőségérzetet adó, ráadásul komor színű darabra. A kamera még mindig gyönyörű képet készít, a zenelejátszóval pedig továbbra is minőségi dalokat hallgathatunk.