A mobiltelefon-piac a legutóbbi időkig meglepően csendes kis hely volt ahhoz képest, hogy mennyire innovatív technológiát szolgált ki. Kevés gyártó, egyszerű, letisztult termékcsoportok, unalmas készülékek. Tudásszintben például a Nokia fél tégla méretű kommunikátorai annyira uralták a prémium business kategóriát, hogy sokáig egy gyártó sem mert (tudott?) szembeszállni velük, és amikor mégis megtörtént ez az Ericsson részéről, az is inkább csak próbálkozás volt.
A Symbian hőskora
Ebben az időben a Symbian még innovatív rendszernek tűnt, ami nem is csoda, hiszen olyan termékeket fejlesztettek rá, mint példul a Psion 5 vagy a Revo. Ezek lényegében az akkori idők „netbookjai” voltak, és megdobogtatták minden jóérzésű netfüggő és menedzser lelkű ember szívét. A mobiltelefonos oldalon ezeknek szinte egyáltalán nem voltak ellenfelei, leszámítva persze a már említett Nokia kommunikátorokat. A telefonos oldalon viszont nem igazán volt komoly elvárás, hiszen telefonálni és SMS-t küldeni boldog-boldogtalan akart. Fel sem merült akkor még a mobilnet, sem az applikációk letöltése. Azok ugyanis kimerültek a Snake és a faltenisz programokban, no meg esetleg egy-egy „komolyabb” autóversenyben. Komplex programok egyedül a kommunikátorokra íródtak, de sajnos ezek a készülékek csupán a vastagabb pénztárcával vagy erős céges háttérrel rendelkező felhasználók számára voltak elérhetők.
Ebben a korban jelent meg a piacon egy gyártó, amely új színt hozott a telefonok közé. Felismerte, hogy egy mobiltelefon hasznossága messze nem merül ki egy-egy SMS vagy telefonhívás fogadásában, de még a Wapon való böngészés sem az igazi. A RIM a széles körű üzenetkezelési funkciókra támaszkodva nőtt nagyra, BlackBerry készülékei az azonnali e-mail csodáját hozták el az üzleti felhasználók számára. Készülékei olyannyira sikeresek voltak, hogy volt idő, amikor a BlackBerryk voltak a követendő példa. Erre talán a Nokia E61-es készülék megjelenése a legjobb bizonyíték. Mindemellett azért ez a világ, ha nem is állóvíz, de szépen, lassan hömpölygő folyam volt a mobiltelefónia szemszögéből nézve.
Ebben a nyugodt világban, amikor a Nokia jó dolgában már azt sem tudta, hova fejlesszen, és inkább a külsőre koncentrálva gyönyörű prémium telefonokkal gazdagította a piacot, egyszer csak felrobbant a bomba. Steve Jobs felemelte a kezét, amivel azonnal felkavarta a vizet... A kezében ugyanis egy iPhone volt! Egy teljesen új rendszerű telefon, amelynek szolgáltatásai közt a telefonálás csak egy apró területet fedett le. A pillanatnyi döbbent csend után a piac felpezsdült. Az eladásokat látva az összes gyártó hozzáfogott mozgásba lendíteni a berozsdásodott fogaskerekeket: áramot vezetett a termékfejlesztő részlegek padlójába, hogy a mérnökök gyorsabban mozogjanak, és már jöttek is egyre-másra a teljes érintőkijelzős telefonok. Ezt a zűrzavaros időszakot látva, a távol-keleti gyártók elérkezettnek látták az időt, hogy ők is egy komolyabb szeletet hasítsanak ki a mobiltelefonos tortából. Erre eddig a piac konzervatív viselkedése miatt nem igazán volt lehetőségük, de most itt volt az alkalom.
A Távol-Kelet
A távol-keleti gyártók nagy tragédiája volt, hogy nem, vagy csak nehezen tudtak betörni a nyugati piacokra a telefonjaikkal. Akkor, amikor a Samsung itthon már az egyik vezető televízió-gyártó volt, mobiltelefon még alig adott el. Nem is beszélve az LG, a Sharp, esetleg a még kisebb gyártók készülékeiről. Ezekkel a gyártókkal nem az volt a baj, hogy nem gyártottak piacképes telefonokat. Nagyon is jó – némelyek egyenesen remek – készülékek voltak, néha a nyugatiakban nem is ismert funkciókkal –, egyszerűen csak errefelé nem igazán volt piacuk a kétkártyás telefonoknak, amelyekben akár tévétunert is elhelyeztek a gyártók. Így jó ideig csak a szürkeimportot erősítették a telefonjaikkal, amelyek főleg szájhagyomány útján váltak ismertté, és a mobilos magazinok, weboldalak állandó érdekesség rovatát töltötték meg tartalommal. Az Apple iPhone megjelenésével viszont szinte azonnal megváltozott valami. Először csak annyi történt, hogy a felhasználók érdeklődése kezdett az érintésérzékeny kijelzős telefonok felé fordulni. Ezt a trendet a távol-keleti gyártók ügyes érzékkel kihasználva, neki is láttak ilyen készülékeket gyártani, és mivel ez teljesen új piac volt, itt be tudták fogni végre a nagy gyártókat, amelyek bámulatosan lassan reagáltak a forduló széljárásra. Ezekben az időkben – 2008 – dobták piacra az első Android telefonokat, amelyek rendszerét, csakúgy mint a hardvert, egyértelműen az Apple iPhone-ja ihlette. Ezek a készülékek olyan gyártók csillagait emelték a magasba, amelyeknek a keleti piacokon már komoly jelenlétük volt, de itthon az Android rendszer volt az, amely megadta nekik a lökést, hogy komoly ismertségre tegyenek szert.
HTC
A HTC-t Cher Wang, az igazgatótanács elnök asszonya és Peter Chou elnök-vezérigazgató alapította 1997-ben, s a cég azóta számos népszerű, különböző mobilszolgáltatók saját márkanevével ellátott készülék gyártójaként szerzett magának hírnevet a piacon. Egyedülálló partneri viszonyt alakított ki a mobilkommunikációs piac kulcsszereplőivel, így Európa öt és az USA négy legnagyobb mobilszolgáltatójával, valamint számos gyorsan terjeszkedő ázsiai szolgáltatóval. Az iparág vezető gyártóival közösen is vezetett be készülékeket a piacra, míg 2006 júniusától saját, HTC márkanévvel ellátott termékeivel jelent meg. E cég nevéhez fűződik például a T-Mobile G1 megjelenése, amely a legelső Android okostelefon volt.
A HTC az egyik legdinamikusabban növekvő vállalat a mobiltelefon-ágazatban, és figyelemre méltó elismertséget vívott ki magának az elmúlt évek során. A Business Week 2007-ben a HTC-t a második legjobb teljesítményt nyújtó technológiai vállalatként rangsorolta Ázsiában, míg 2006-ban a globális vállalatok listájának harmadik helyén említette.
Samsung
A Samsung mobiltelefon-üzletága a második legnagyobb mobiltelefon-gyártó a világon, amely a Samsung Electronics cég részét képezi, és amelynek székhelye Suwonban, Dél-Koreában található. A Samsung 2007-ben 40%-os növekedésről számolt be, 2008-ban pedig a mobiltelefon-piac 15,6%-át birtokolta. Nyeresége fokozatosan kúszik felfelé, és ez a céget a nagyon nagy versenyzők közé emelte a mobiltelefon-piacon. Az Android-üzletbe a koreai cég nagyon szerencsésen szállt be, remek ütemérzékkel merített az Apple telefonjaiból, és így egy versenyképes, divatos termékvonalat sikerült belőnie. Galaxy szériája a legnépszerűbb Android készülékeket tömöríti. Többek közt ennek is köszönhető, hogy 2011 harmadik negyedévében a Samsung értékesítette a világszerte eladott 117 millió okostelefon 23,8 százalékát – az amerikai Strategy Analytics piackutató vállalat adatai szerint. Az iPhone egyébként 14,6 százalékos piaci részesedést vívott ki magának ugyanebben az időszakban. A Galaxy széria ugyanakkor rendkívül sikeres táblagépeket is magában foglal. Itt találhatók azok a Galaxy Tabok, amelyeket az Apple az utóbbi időben komoly jogi erőfeszítésekkel igyekezett kiszorítani a létező összes piacról, egyre csökkenő sikerrel.
LG Electronics, Inc.
A vállalatot 1958-ban alapították GoldStar néven – ez volt az első cég a koreai szórakoztató és elektronikai piacon. A GoldStar nevet 1995-ben változtatták LG-re. Az LG Electronics először az Egyesült Államokba szállított CDMA rendszerű mobilokat 1997-ben. 2001-ben már GSM-rendszerű készülékeket is exportált, amelyek 2002-re Európába is megérkeztek. 2005-ben pedig már az LG volt a világ negyedik legnagyobb mobiltelefon-gyártója.
Miközben a világ különböző kiállításokon olyan újításokat látott tőlük, mint például az LT1000, a világ első, földi televízióadások vételére alkalmas DMB mobiltelefonja vagy az SV360, a világ leggyorsabb 3D játéktelefonja, addig hazánkba csak alsó és középkategóriás készülékei jutottak el. 2006-ban fordulat következett: ekkor mutatták be ugyanis első, prémium kategóriás készüléküket, a Nortellel közösen fejlesztett KG800 Chocolate telefont, amely már komoly sikereket hozott. A szétcsúsztatható csokifon érdekessége volt – a divatos kivitel mellett – az érintésérzékeny kezelőfelület. Az LG ma a mobilok területén is hasznosítja a képalkotásban és a megjelenítésben szerzett tapasztalatait: a telefonokba épített kamerái minősége az élvonalban van, csakúgy mint kijelzői és érintőkijelzői. A mostanában napvilágot látó LG-k többnyire Android készülékek – akad a kínálatban Windows Phone is – szinte egytől egyig érintőképernyővel jelennek meg, de más újításokat is kínálnak, ilyen például az Optimus 3D, amely 3D kamerarendszerrel és szemüveg nélküli 3D kijelzővel is rendelkezik.
Huawei
A céget Ren Zhengfei alapította 1988-ban Kína legdélebbi Guangdong tartományában, Shenzhen városában. 1990-ben saját fejlesztésekbe és kutatásokba fogtak, majd a PBX kapcsolataira, tudásbázisára és erőforrásaira alapozva 1992-ben áttörést értek el a telekommunikációs piacon, amikor létrehozták a C & C08 digitális telefonközpontot – ez akkoriban Kína leggyorsabb alközpontja volt. 1997-ben a Huawei nyerte az első tengerentúli tendert nemzetközi vezetékes hálózat kiépítésére. Ugyanebben az évben a Huawei bemutatta vezeték nélküli GSM-alapú termékeit. 2000-ben Stockholmban újabb kutatóközpontot nyitottak, rögtön utána, 2001-ben az Egyesült Államokban megvásároltak négy kutatóintézetet, valamint az Emerson Electric Companyt 750 millió dollárért – ezzel a cég csatlakozott a Nemzetközi Távközlési Unióhoz (ITU). 2005-ben a Huawei aláírt egy globális keretmegállapodást a Vodafone-nal. Ez a megállapodás tette lehetővé, hogy a Huawei kínálatát a Vodafone bármely cége forgalmazza. Ugyanebben az évben egy 100 millió dolláros üzletet kötöttek a Siemenssel, így 49% részesedést szereztek a később Nokia érdekeltséggel is rendelkező cégben. Ezzel végképp megalapozták helyüket a mobilpiacon. 2010-ben a Huawei már a Global Fortune 500-as listáján is szerepelt, közel 22 milliárd dolláros forgalommal és több mint 2,5 milliárd dollár tiszta nyereséggel. A cég készülékportfóliója többnyire az alsóbb árkategóriát célozza meg, és elég sok brandelt készüléket gyárt a mobilszolgáltatóknak. A tavaly oly sikeres Vodafone Smart is egy volt a vállalat készülékei közül. Idén viszont az MWC-n már nagyon markáns palettával jelentkezek. Ezek között volt négymagos processzorral szerelt készülék is, de olyan is, amelynek AM-OLED kijelzője van.
ZTE Corporation
A multinacionális cég kínai távközlési berendezésekkel és rendszerekkel foglalkozik –, Kína második legnagyobb távközlési vállalata a Huawei után. 1985-ben alapították, központja Shenzhen. A ZTE a világ ötödik legnagyobb mobiltelefonokat gyártó cége, és a világ 2011-es mobileladási listáján a negyedik. Fő termékei: vezeték nélküli és optikai átviteltechnikai eszközök és távközlési szoftverek, fő ügyfelei pedig a telekommunikációs cégek, mint például a kanadai Telus, az angliai Vodafone, a spanyol Telefonica, a France Telecom és az ausztrál Telstra. A ZTE 2008-ban már 140 országban forgalmazta termékeit. 2009-re pedig a GSM távközlési berendezések harmadik legnagyobb forgalmazója lett. A 3GPP Long Term Evolution (LTE) vezeték nélküli technológiák szabványainak 7%-át birtokolja. A mobilpiac meghódításának még csak az elején tart, de a Blade és társai, köztük az idei modell, a Skate máris világsikerként tarolnak.
Asus
Az ASUSTeK Computer Incorporated elsősorban alaplapjairól, laptopjairól és szervereiről ismertté vált multinacionális óriásvállalat, amely már jó ideje mobiltelefonok és legújabban táblagépek gyártásával is foglalkozik. Az eddigi nagyjából 30 telefonmodellel az Asus még nem írta be magát a köztudatba, de táblagépei már a legjobbak közt szerepelnek a tesztportálokon ugyanúgy, mint a felhasználók kívánságlistáin. Ez főként rendkívül erős hardveres kiépítésüknek köszönhető. Az Asust az Acer négy számítástechnikai mérnöke, TH Tung, Ted Hsu, Wayne Hsieh, és MT Liao alapította 1990-ben. A laptopgyártás éllovasa törvényszerűen kapcsolódott a mobil világához, hiszen az okostelefonok tudása egyre kevésbé különbözik egyéb termékeikétől. A cég mind nagyobb szerepet játszik a környezetbarát gyártás és újrahasznosítás terén vívott harcban. 2006-ban és 2007-ben környezetvédelmi elismeréseket kaptak, 2008-ban pedig ők kezdeményezték azt a programot, amelynek keretein belül 122 általános és középiskola kapott teljes mértékben újrahasznosított, felújított számítógépeket és monitorokat.
...és a többiek
Írásunkban méltatlanul kihagytunk pár gyártót, amelyek ugyan nagyon komoly készülékportfólióval rendelkeznek, mindazonáltal hazánkban sajnos nem igazán ismertek. Ezek közül talán csak a Sharp képezhet kivételt, hiszen a japán gyártó készülékei néha fel-feltűnnek némelyik mobilszolgáltató akcióiban, a jelenléte azonban sajnos messze nem olyan markáns, mint az itt felsorolt többi készüléké, és az is egyre csökken. Pedig Japánban igencsak innovatív készülékparkot tart fent a gyártó. Többek közt 3D fényképezővel rendelkező telefonja is van, illetve ütés- és vízálló készüléket is találhatunk a portfóliójában. Egyszerűen sok más gyártóval együtt csak nem tud – vagy nem akar – erre a piacra koncentrálni.
A Sony Ericssonból Sony
Az egyik legkorábbi komoly távol-keleti szereplő a mobilpiacon a Sony volt, amely miután maga is gyártott néhány mobiltelefont több-kevesebb sikerrel, inkább egyszerűen csak bevásárolta magát az Ericssonba. Az így létrejött Sony Ericsson jóval komolyabb szereplő lett az idők során, mint abban az időben a két cég együtt volt. Nemrégiben azonban a Sony kivásárolta a cégből svéd partnerét, így az új készülékeke neve csupán Sony lett. Ezzel az Ericsson, noha a kezdetektől komoly szereplője volt a mobiltelefonok piacának, végleg kivonult onnan. Mármint a felhasználói részről, természetesen. Így a Sony Ericsson Xperia széria is átneveződött Sony Xperiára, és ezzel egy csapásra a Sony birtokolta az egyiket a legnépszerűbb okostelefon-lineupból.
