Japánban 570 ezer automata árul cigarettát, ezek legnagyobb része RFID kártyaolvasóval állapítja meg a vásárlók jogosultságát: a 20 év feletti dohányosok úgynevezett Taspo kártyát igényelhetnek, ennek hiányában a dohányautomaták nem szolgálják ki őket. Jelenleg körülbelül 4800 olyan gép működik a szigetországban, amely nem kér Taspo kártyát a vásárlóktól - ezek a Fujitaka Child Check System nevű megoldását alkalmazzák.
A többek között elárusító automatákat is gyártó Fujitaka technológiájának lényege, hogy egy kamerával felvételt készít a vásárlóról, a képet pedig összehasonlítja a memóriájában tárolt százezernyi más felvétellel. A csontszerkezet, a bőr színe, a ráncok, a szarkalábak és egyéb tényezők alapján megállapítja az alany életkorát, ha pedig az eredmény 20 év alatti vevőt feltételez, akkor az illető vagy a jogosítványával igazolja magát, vagynem lesz semmi az üzletből. A Fujitaka Child Check System már első ránézésre is furcsa ötlet, hiszen az emberek közel sem egyformák. A rendszer a gyártó szerint 90 százalékos biztonsággal működik, ami akkor sem tűnne jó eredménynek, ha valós adatokra épülne.
Ezzel szemben a napokban több híradás is megjelent azzal kapcsolatban, hogy mennyire egyszerű átverni az új automatákat. A Sankei Sports riportere már júniusban beszámolt róla, hogy a 3 és 6 hüvelyk közötti méretű, újságból kivágott arcok általában becsapják a Child Check Systemet, ám a Sankei Shimbun nemrég ennél is kézenfekvőbb megoldást talált. Az ezer és tízezer jenes bankjegyek (lásd alább) tökéletesen megfelelnek a rendszer elvárásainak, és az valódi, felnőtt személyként azonosítja a rajtuk szereplő arcképeket - márpedig az ember általában pénzzel a zsebében indul cigarettáért. A tudósításból kiderül, hogy az újságírók ugyanazzal a bankjeggyel hitelesítették életkorukat, amellyel aztán kifizették a cigarettát - ez pedig végképp ironikus.
A Fujitaka a hírek szerint éppen azon dolgozik, hogy rendszere képessé váljon a valós személyek és a fényképarcok megkülönböztetésére. (Jelenleg csak az egészen apró, néhány centiméteres képeket utasítja el következetesen.) Mindebből kiderül, hogy a technológiát túl korán vetették be élesben, bár egyesek szerint az egész koncepció zsákutcás - már csak azért is, mert sokan tűnnek idősebbnek vagy fiatalabbnak valódi életkoruknál. Ők persze igazolhatnák magukat a jogosítványukkal, vagy a már említett Taspo kártyával is (ennyit arról, hogy mekkora szükség van a Child Check System bevezetésére), a húsz év alattiak pedig egyszerűen elmehetnek a közértbe, ahol senki sem lesz kíváncsi az életkorukra.
Az új technológiát nemcsak a magas hibaszázalék miatt támadják, hanem megjelentek az elmaradhatatlan jogvédők is, akik szerint a megoldás személyiségi jogokat sért. A Digital World Tokyo cikkéből kiderül, hogy Japánban korábban még szerencsétlenebb kísérleteket tettek az arcról való azonosításra, amelyekhez képest a Child Check System maga a tökély - állítólag létezett olyan installáció is, hogy kamerát szereltek a dohányautomatákra, a felvett képet pedig egy közeli helyiségben ülő alkalmazott értékelte.
A Sankei Shimbun újságírója felhívta a Pénzügyminisztérium illetékes hivatalát is, mivel a hatóságok néhánynappal azelőtt adták áldásukat az arcfelismerő technológia alkalmazására. A telefonvégre kapott tisztviselő az újságtól értesült róla, hogy a Child Check System egy sima papírpénzzel átverhető.
