A problémakör kapcsán számos kérdés vetődik fel. Milyen célra volnának a mobilalkalmazások a legalkalmasabbak az e-health területén? Kik képezik a célcsoportot? Milyen a kínálat az ötletek, a prototípusok szintjén? Melyek a termékké, szolgáltatássá válás fő akadályai? Milyen kormányzati, szakmai, üzleti és egyéb lépések lendítenék előre az ügyet? Milyen üzleti modellt tartanának életképesnek a témában érintett vállalatok? A Műegyetem Egészségipari Mérnöki Tudásközpontja (BME EMT) által szervezett beszélgetés résztvevői válaszokat kerestek a kérdésekre.
A témában érintett összes hazai vállalat számára fontos tudnivaló a támogatáspolitika két változása – hívta fel a figyelmet Kovács Kálmán, a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpont igazgatója. Az egyik változás, hogy a projektek támogatási körében megjelent a terméktámogatás; a pályázatokat már elkezdték kiírni. A kedvezményezettek körét a vállalkozások képezik, beleértve a legkisebb, dinamikusan fejlődő cégeket, az úgynevezett gazellákat is. A pályázatok során előnyt jelenthet az a gyakorlati és elméleti tudás, amely például a Műegyetemen felhalmozódott. Érdemes tehát elgondolkozni az együttműködésen. Figyelemre méltó, hogy a közelgő FP8-ban kiemelt szerepet kapnak a kis- és középvállalatok információtechnológiai fejlesztései, benne a jövő internetje, a felhőalapú, valamint az okos megoldások.
Fontos az edukáció
Az m-health témájú fejlesztések célcsoportja meglehetősen nagy, kezdve a végfelhasználóktól (családok; szűkebb közösségek, például siketek, rehabilitációra szoruló sérültek; orvosok; egészségügyi és ápolószemélyzet stb.) egészen a fejlesztési eredményeket saját rendszereikbe, szolgáltatásaikba beépítő vállalatokig. Ennek megfelelően a szolgáltatásokat különféle módon kell „csomagolni”, továbbá óriási szükség van a felhasználók edukációjára – mutatott rá Miletics Pál (Telenor). Korántsem mindegy, hogy hol, milyen szakértői támogatás mellett kerül a felhasználó kapcsolatba az eszközzel, a szolgáltatással. Egyelőre hiányoznak azok a társaságok, amelyek kifejezetten e-health, m-health szolgáltatásokat kínálnak – olyanokat, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a felhasználókkal; a mobiltársaságok nem ezen a szinten foglalkoznak a problémakörrel. A jelenlegi helyzetben szóba jöhetnek például a háziorvosok vagy a patikák, ám mindkét szcenárió tartogat buktatókat, ezek leginkább a motiváció hiányából, a magyar lakosság gyenge egészségtudatos magatartásából fakadnak. Ha az OEP támogatná az életvitelt segítő eszközöket, az kétségtelenül elősegítené az e-health és m-health alkalmazások terjedését, ám többek, így például Kövécs András (Mobilitás és Multimédia Klaszter, Artklikk) véleménye szerint a kulcs a motiváció megteremtése.
A helyzet azért nem annyira rossz, a fiatalabb korosztályok sokkal nyitottabbak, és olyasmiért is hajlandók fizetni – akár más dolgok kárára is –, amiért az idősebbek nem. Fejlesztői oldalon is hatalmas az érdeklődés a mobilalkalmazások iránt. A Műegyetem nem kifejezetten olcsó mobilkurzusai például pillanatok alatt betelnek, és az átlagnál sokkal kisebb a lemorzsolódás – fogalmazott Charaf Hassan (BME). A technológia tehát nem akadály, és már most látszik, hogy a mai huszonévesek sokkal fogékonyabbak a különféle mobilalkalmazások, így az m-health megoldások iránt is, mint elődeik.
Eszközdilemmák
Egy németországi kutatás szerint is óriási különbségek vannak a korosztályok eszközhasználati képességei, illetve hajlandósága között. Az m-health legnagyobb piaci potenciálját jelentő, nyolcvan év fölötti korosztály két, de legfeljebb négy nyomógombbal tud elboldogulni. Negyven-ötven év fölött egy hagyományos mobilkészülék minden további nélkül alkalmazható, az okostelefonok használata azonban már gondot jelent. Hiába terjednek tehát rohamosan az okostelefonok, azokat az m-health céljára még jó ideig nem, vagy csak elvétve lehet használni. Több hazai kutatási eredmény és tapasztalat is egybecseng a fentiekkel, azaz a lakosság által jelenleg döntő mértékben használt mobiltelefonok professzionális m-health célokra nem alkalmasak.
Mindezeket figyelembe véve felvetődik a kérdés, vajon érdemes-e ma Magyarországon üzleti modellt építeni a telemedicina alkalmazásokra. Egyes vélemények szerint hobbialkalmazásokkal kellene indulni, és először a fiatalabb generációt megcélozni. Ezeket az alkalmazásokat a különféle internetes áruházakon keresztül széles, nemzetközi közönség számára lehetne elérhetővé tenni.
Fábián Kálmán, az ISH stratégiai igazgatója szerint olyan szolgáltatásokban kell gondolkozni, amelyeket nem csak mobileszközzel lehet igénybe venni. Legyen azonban a csatlakozás vezetékes vagy mobil, minden esetben kényes kérdés, hogy az orvostól távol, az egészségügyi személyzet közreműködése nélkül mért adatok (vérnyomás, vércukorszint, testtömeg stb.) mennyire tekinthetők hitelesnek, mérvadónak. Az szinte biztos, hogy saját eszközök használata nem jöhet szóba, de járható útnak tűnik, hogy az egészségügyi intézmény vásárolja meg és validálja a pácienshez kihelyezett eszközöket. Ez az eljárás azonban behatárolja a felhasználók számát. Természetesen a zárt, automatizált technológiáról ilyenkor is gondoskodni kell, ráadásul a betegnek írásban kell kijelentenie, hogy nem csal.
A Telenornál köztes egészségügyi réteg kialakításán dolgoznak. Ezen a rétegen végzik például a beérkező adatok feldolgozását. A háziorvosi szinttől fölfelé terjedő egészségügyi ellátólánc protokolljai már készülnek, a tesztterep Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Gondot jelent, hogy sok egyedi megoldás születik, és ezek nem terjeszthetők ki széles körben. Az érintettek ugyan már tárgyalnak fejlesztési eredményeik megosztásáról, összehangolásáról, de egyelőre nem jöttek létre komoly megállapodások. Nagy előrelépést jelentene egy közhiteles egészségügyi gerinchálózat kialakítása, amire ráépülhetnének az ellenőrzött forrású alkalmazások.
Nem csak a pénzen múlik
Az ötletek termékké válását sok esetben az egészségügyi intézmények technológiai elmaradottsága is hátráltatja. A Fejér megyei kórházakban például a PC-k átlagéletkora 6,5–7,5 év. Sok helyen a gépeken nincs grafikus felhasználói interfész. Noha az eszközárak az utóbbi években drasztikusan leestek, a teljes géppark megújítása rengeteg pénzbe kerülne, ráadásul az oktatás költségével is számolni kell – mondta Zabrádi Zoltán (GYEMSZI), aki a beszerzési stopra is felhívta a figyelmet.
Kováts Péter (Central Europe On-Demand) annyiban vitába szállt az előtte szólóval, miszerint sokszor nem a pénz-, hanem az információhiány, valamint a központosítás, főképp a központosított döntési mechanizmusok jelentik a legfőbb gondot. Minden esetben komoly megtakarításokat lehetne elérni például azzal, ha bizonyos alkalmazásokat kihelyeznének a felhőbe, ami ily módon nem igényelne az intézmények oldaláról semmilyen beruházást. Általánosságban persze nem mondható ki, hogy az egészségügy rossz pénzügyi helyzete akadályozza a fejlődést, a különféle életvitelt segítő mobilalkalmazások terjedését. Egész más feltételek érvényesülnek például az orvosilag alátámasztható, professzionális megoldások és a hobbialkalmazások esetén – mutatott rá Kiss Benedek (Attrecto). Ezen túlmenően más helyzetben van az a fejlesztő, aki csak a hazai piacra dolgozik, mint az, aki globális szinten gondolkozik. Ez utóbbinak ma már semmi akadálya, hiszen világviszonylatban ugyanaz a néhány mobiloperációs rendszer uralja a piacot, következésképpen a magyar fejlesztésű alkalmazásokkal akár a világ összes okostelefon-felhasználóját meg lehet célozni. És ha még az alkalmazás webes támogatása is megoldott, tényleg szabad a pálya.
Adatvédelem
Sok nyitott kérdés van azon a téren is, hogy ki, milyen betegadatokhoz férhet hozzá. Bonyolítja a helyzetet, hogy a jogszabályok nehezen értelmezhetők, továbbá külföldön nem lehet betegadatokat tárolni.
Nagyon fontos, hogy a felhasználó tisztában legyen az adatvédelmi irányelvekkel, és azok ismeretében nyilatkozzon adatainak kezeléséről (például az alkalmazás letöltésekor) – hívta fel a figyelmet Havasi Zoltán (Mohanet). Felmérések szerint a vonatkozó szöveget 10 felhasználóból 4-en pörgetik csak végig (nyilván ennél sokkal kevesebben olvassák el).
Üzleti modellek
Megbuktathatja a szolgáltatást, ha helytelenül alakítják ki a használatért fizetendő díj struktúráját, mértékét. A családok, ápolási intézmények, illetve a finanszírozást átvállaló szervezetek (például önkormányzatok) lehetőségei eltérőek, nem könnyű megtalálni a megfelelő formát.
A BME-n felmérést végeztek: vajon a hallgatók mennyit fizetnének azért, hogy idős családtagjaik életvitelét informatikai alkalmazásokkal segítsék. Negyven hallgatóból 38 havonta 5-6 ezer forintot szánna erre a célra.
Többek tapasztalata szerint azonban az emberek többsége havonta 500 forintnál (egy doboz cigaretta áránál) többet nem akarna (nem tudna) fizetni a szolgáltatásért. Ebből az összegből képtelenség a rendszert fenntartani. A szolgáltatói becslés szerint a minimális havidíj 3-4 ezer forint, és legalább 50 ezer fizetős ügyfél kellene ahhoz, hogy a rendszer üzemeltetése kifizetődjön.
De akkor mit lehet tenni? Tetszik, nem tetszik, mégis csak az államra kell hagyatkozni? Jelenleg mindössze 30-40 ezer fő számára biztosított központi, illetve helyi közösségi forrásokból a jelzésrendszeres házi gondozás, azonban a felmérések szerint további 100-200 ezer rászoruló érdeklődik a szolgáltatás iránt. Hanák Péter, a BME EMT elnöke szerint nem várható, hogy az e-health területét az állam felkarolja. Valami más megoldást, például olcsóbb eszközöket és szolgáltatásokat kell keresni.
A beszélgetésen részt vevő társaságok együttműködésben is gondolkoznak. Szolgáltatásaik összefogásával próbálnák meg elérni a kritikus felhasználói tömeget. Ehhez azonban nagy szükség volna a már említett közhiteles egészségügyi gerinchálózatra.
