Jóllehet a robotikának óriási múltja van, a robotok sok-sok éven át jobbára a hétköznapi emberektől elzárva működtek. A legtöbb robot alapvetően hatalmas gyárakban elrejtve nehéz fizikai munkát végzett. A balesetek elkerülése érdekében általában még a gyárban dolgozó munkások sem találkoztak a velük. Nem meglepő hát, hogy az idősebb generációnak a robot szó hallatán általában még mindig ez a fajta gyári robot képe ugrik be.
Másképpen gondolnak azonban a robotvilágra a fiatalok, valamint a kutatók, a fejlesztők és a robotikával közvetlen kapcsolatba kerülő ipari szereplők. Nekik már az is eszükbe jut, hogy a robotok egyrészt hétköznapjaink segítői, másrészt a minket körülvevő világban manapság már szinte mindent - mobiltelefont, számítógépet, monitort, háztartási gépeket stb. - robotok szerelnek össze. Alig-alig találunk már az üzletek polcain kézi erővel készített terméket, nem csoda hát, hogy valósággal felcsillan a szemünk a handmade felirat láttán.
Az utóbbi időben tehát irányt váltott a robotika: a robotok kiszabadultak a gyárakból, és elérték azt a fejlettségi fokot, amikor intelligenciájuk révén az ember hétköznapi, közvetlen szolgálatába állíthatók. Természetesen továbbra is megmaradtak és folyamatosan fejlődnek az iparban használt, rengeteg precíz műveletet végzők, ám egyre inkább előtérbe kerülnek a robotika hétköznapi alkalmazásai, illetve olyan fogalmak, mint a kognitív robotika és az etorobotika. De vajon hogyan fog hosszú távon együtt élni az ember az úgynevezett humanoid robotokkal?
Kognitív és etorobotika
A humanoid robotok esetében előtérbe kerül a robot belső élete, intelligenciája. Amíg egy autógyári robot legfőbb „erénye", hogy hihetetlen precizitással, nagy erővel és gyorsan képes sok-sok ezer csavart becsavarni, addig a hétköznapi életben működő robot alapvető feladata, hogy megértse környezetét, beilleszkedjen oda, és munkájával segítse az embert. A robotoktól is valami olyasmit várunk tehát el, amire az ember képes: környezete érzékelését, felfogását. Ebből következően komolyan kell fejleszteni a robotok gondolkodó, érző, érzetet megértő, azaz kognitív részét. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a kognitív robotika.
A humanoid robotokkal kapcsolatos másik fejlesztési irány az etorobotika. Művelői a robotok viselkedésének fejlődésére keresik a válaszokat. Azt vizsgálják, hogy miként éljenek a robotok a társadalomban, egy családban, egy ember mellett, illetve az újabb és újabb generációs robotoknál milyen a viselkedés evolúciója. Magyarországon is folynak ilyen irányú kutatások. Miklósi Ádám, az ELTE Etológiai Tanszékének vezetője és csapata például több, nemzetközi szinten is elismert nagy projektben vesz részt.
„Nagyon fontos kérdések ezek, nem véletlen, hogy az Európai Unió is sokat költ az ilyen témájú projektekre. Korántsem mindegy ugyanis, hogy milyenek legyenek a jövő humanoid robotjai. Emberszerűek vagy állatszerűek? Vagy inkább robotszerűek? A kutyával hasonlóságot mutató biorobotok? Vagy inkább mechanikai robotok? Mindig azt kell a kutatóknak és a fejlesztőknek szem előtt tartani, hogy az embereknek együtt kell valahogy élni a robotokkal. A kutyát szokás az első biorobotnak nevezni, a kutya ugyanis az evolúció során olyan tulajdonságokat alakított ki magában, amelyek birtokában képes az emberrel kollaborálni. Gondoljuk csak el, milyen hatalmas különbség van egy azonos méretű és színű kutya és nyuszi között. Egy kutya képes társi kapcsolatot létesíteni az emberrel, míg egy nyuszival semmit sem lehet kezdeni a simogatáson kívül. A robotikára átvetítve feltehető a kérdés: vajon hol van az a pont, amikor egy robotból egy más minőségű robot lesz? Másképpen fogalmazva: mikor lesz a nyusziból kutya?" - tette fel az izgalmas kérdéseket Baranyi Péter egyetemi tanár, az MTA doktora (BME, MTA Sztaki).
Elfogadható robotok kellenek
Fontos kérdés az is, hogy a robotok elfogadhatók, szerethetők legyenek az emberek számára. Úgy viselkedjenek, hogy könnyű legyen velük kapcsolatot teremteni. Ha például egy idős ember idegenkedik az életét könnyíteni hivatott robottól, netán utálja azt, akkor nyilván nem követi annak jó szándékú figyelmeztetéseit.
„Sok olyan berendezést láttam, amely kérdéseket tett fel idős embereknek, a kapott válaszokat elraktározta, majd a távközlési hálózaton elküldte az orvosnak. Ezekkel a robotokkal azonban számos gond volt. Hiába próbálták az első, kocka formájú berendezéseket valamilyen robotállattá alakítani, az idős személy néhány nap múlva már csak ímmel-ámmal válaszolgatott a kérdésekre (ha egyáltalán válaszolt). Az alapproblémát az alakzat passzivitása okozza. Ha mozogna a robot, elfogadhatóbb volna az ember számára. Azt a pillanatot kellene valahogy ellesni, amikor - a kutyához hasonlóan - a robot viselkedése is ki tud már valamit váltani az emberből. Vannak ilyen irányú kutatások, ám kereskedelmi viszonyok között még nem találkozhatunk igazán jó megoldással. Megjegyzem, a fiatal generáció minden bizonnyal másképpen viszonyul majd a robotokhoz, mint a mai idősek. Mondhatni közösen fejlődnek a robotokkal, így könnyebben elfogadják, megértik azokat" - mutatott rá a BME és az MTA Sztaki konzorciumában létrejött 3D Internet Alapú Kontroll és Kommunikációs Laboratórium (3DICC) vezetője.
Interdiszciplináris tudás
A robotika az egyik legösszetettebb tudomány, egészen elképesztő méretű együttműködés és interdiszciplinaritás van mögötte. Talán nincs is olyan tudományterület, amely szorosan és közvetlenül ne járulna hozzá a mai intelligens robotokhoz.
Egy robot nem képzelhető el mesterséges intelligencia nélkül. Ahhoz, hogy tanulni tudjon, számítástudományi eredményeket kell bevetni. A stabil működés (járás, belső gondolkodás stb.) kialakításához nélkülözhetetlen a rendszer- és irányításelmélet. Ki kell alakítani a mesterséges és a kognitív látást. A hallás, a beszédértés, a beszédszintézis külön tudományterületek. A hétköznapi életben alkalmazott robotok kommunikálnak egymással, meg kell tehát oldani internetes kapcsolódásukat. Már léteznek olyan robotok, amelyek bármilyen hozzájuk intézett kérdés esetén rögtön felmennek az internetre, és keresik a válaszokat.
A robotok teste is nagyon bonyolult terület. Fontos, hogy a robotban lévő villanymotorok kis fogyasztásúak, erősek, de jól irányíthatók legyenek. Ahhoz, hogy a robot finoman és szépen, kiegyensúlyozottan tudjon járni, speciális mechanika, illetve motorok kellenek. Korántsem mindegy, hogy milyen anyagokból készül a robot. Ugyanis legyen könnyű, ne törjön, de hajoljon is, ha kell.
„Hadd idézzem Shakespeare-t: "Sok csodálatos dolog van a Földön, de a legcsodálatosabb az ember." Valóban, ha igazi humanoid robotot szeretnénk alkotni, akkor a folyamat - természetesen némi túlzással - egészen addig tart, amíg nem készítünk egy másik embert. Ebből is látszik, hogy a tudósok hatalmas és hosszan tartó kihívás előtt állnak" - fogalmazott Baranyi Péter.
Robotok mindenütt
De mit is jelent ma a hétköznapi ember számára a robotika? Tág értelemben véve rengeteg minket körülvevő eszközben megtalálhatók a robotika elemei, a robotika nyújtotta segítség. Elég például a legújabb mobiltelefonokra gondolni, amelyek beépített intelligenciájuk révén már kvázi „viselkednek".
A nagy erőkkel fejlesztett humanoid robotok egyre több helyen jelennek meg a szórakoztató- és a játékiparban. Reklámcélokra is eredményesen használják őket. Ha egy cég kiállít valahol egy robotot, az egyértelműen nagy feltűnést kelt, függetlenül attól, hogy éppen mit csinál. Még annak is óriási a reklámértéke, ha csak áll, és úgynevezett reklámmanökenként viselkedik.
Egyre nagyobb ütemben fejlődnek és terjednek a különféle rehabilitációs robotok. Óriási lépésekkel halad előre a robotsebészet.
Napjaink egyik fókuszterülete a robotok kooperációja. Sok kutató foglalkozik azzal, hogy miként tudnak a robotok közösen dolgozni, hogyan tudják megérteni egymást gesztusokból, viselkedésekből. A kapcsolatteremtés elsődleges platformja az internet, de meg kell oldani az internetkapcsolat nélküli kommunikációt is.
Óriási robbanás várható az otthoni robotok világában. Nem a robotporszívóra, hanem egy univerzális robotra kell gondolni, amely tulajdonképpen úgy tevékenykedik, mint egy háztartási alkalmazott. Bepakolja a hűtőt, kipakolja a mosogatógépet, segít a kerti munkában, játszik a gyerekkel vagy elindítja a robotporszívót.
Meghatározó és gyorsan fejlődő területet képeznek a repülőgépekben lévő robotok. Ki ne hallott volna a robotpilótáról, de említhetjük a repülőgépek biztonságát szolgáló különféle megoldásokat is.
Kollaboráció
A humanoid robotok esetében fontos szerepet kap a hangvezérlés. Ezen a téren a kutatások már komoly eredményeket értek el. Bőven vannak termékek (jók és gyengébbek) a piacon, a mobiltelefóniában is ismert a hangtárcsázás vagy a küldendő SMS-ek bemondása, a kapottak gépi felolvasása.
„Természetesen a robotikában a beszéd nagyon fontos, de a vezérlés szempontjából vannak még fontosabb dolgok is, például az ember mozdulatai, intése, mimikája, kézfogása stb. Tény, hogy a beszéd nagy segítség, ám nem hiszek abban, hogy beszéddel mindent meg lehet oldani. Vannak azonban olyan esetek - például ha az ember kétkezi munkát végez -, amikor a beszéd kétségtelenül domináns lesz. A lényeg, és egyben a legnehezebb feladat, hogy a hétköznapi életet segítő robotok akár félszavakból is megértsék gazdájuk akaratát, szokásait, illetve magát a szituációt, amiben működnek, azaz képesek legyenek a kollaborációra. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy biztonsági okokból mindig kell egy főkapcsoló a robotra" - hangsúlyozta Baranyi Péter.
