Mi lesz veled online sajtó?

Szeptembertől újabb hírportál fejezi be működését itthon. A Pannon által üzemeltetett Hírsarok.hu egy év után, a válságra hivatkozva adja fel a versenyt. A Hírsarok idén a harmadik nagyobb trónkövetelő, amely a Zoom, és a Zona.hu után bedobja a törölközőt.

A hír számos kérdést vet fel első hallásra is. Például, hogy van-e esély arra, hogy bárki megközelítse a jelenlegi piac vezetőket hírportál fronton? Reális-e a feltörekvők azon terve, hogy az első öt között legyenek egy év alatt, minimális legénységgel. Elfér-e egyáltalán az Origo, Index, HVG, FN mellett bárki is a hazai online médiában, ha ezek a portálok elviszik a hirdetési büdzsé 90 százalékát. Létezhet-e olyan koncepció, ami ennek ellenére működő portált képes produkálni? A kérdésekre igazi válaszok nincsenek. Nem csak itthon találgatják a szakemberek a válság által kijelölt kényszerpálya helyetti ösvényeket, hanem külföldön is egyre többször vetődik fel a kérdés, lehet-e fizetős az online média.  

Miért nincs pénz?
A válság a legrosszabbkor érkezett – állítják a médiaszakértők – mivel a nyomtatott sajtó még nem gyengült meg annyira, hogy hirdetői az online médiában keresték volna a megoldásokat, így javarészt a bizonytalan anyagi alapokon nyugvó, feltörekvő portálok hirdető és így sokszor bevétel nélkül maradtak. A legnagyobb online lapok helyzete is több helyütt válságos, s számos nagynevű médiatermék is mindennapos problémákkal küzd.

A közösségi média elszipkázta a hírolvasókat, s az internet legnagyobb hírszolgáltatói legtöbbször nem találják a kapcsolódási pontokat a hagyományostól eltérő kommunikációs formákkal. A YouTube, a FaceBook, a Twitter viszont éppen belefullad a rengeteg látogatóba, de többségüknek üzleti modell hiányában, hamarosan szintén gondjai akadhatnak.

A válság visszavetette a hirdetési kedvet, az online esetében ez igen jelentős probléma, mivel az internetes kiadványok egy része nem rendelkezik más típusú média megjelenéssel, de a print verzióval rendelkezők sem remekelnek mostanság. A különbség csupán a papír, a kézzel fogható, metróban olvasható matéria, amelyért az olvasó pénzt ad, s cserébe lapokra nyomtatott híreket kap. Az online olvasók ezzel szemben mindent megkapnak ingyen, akkor is, ha egy két portál belepusztul ebbe a versengésbe. A kérdés az, hogyha a nagyok sem bírják tovább, akkor rádöbbenek-e a hirdetők, hogy a visszafogások mindenkinek kárt okoznak?

Van-e fizetős alternatíva?
A fizetősség kérdését feszegetik a legnagyobb kiadók is egy ideje, de a terveken túl eddig még senki sem merte elzárni az eddig ingyenes tartalmakat az olvasók elől. Komoly kérdés az is, hogy kitartana-e bárki kedvelt oldala mellett, ha azért akár 3 forintot is kéne áldoznia. A hazai legnagyobbak online bázisa valószínűleg nagyon hamar lecsökkenne, s ekkor a hirdetőknek sem érné meg ott hirdetni, tehát minden marad a régiben. A kicsiknek pedig nem is érdemes abban gondolkodni, hogy más alapokra helyezzék a működésüket, mert ezek az alapok még egyáltalán nem léteznek az interneten. Mindenki ingyen szeretne mindent.

Az internet eljutott mostanra odáig, hogyha a legnagyobbak mégis változtatnának, akkor majd a blogokon, a Twitteren, a Youtube-on vagy a fájlcserélőkön keresztül mindig lesz, aki ingyen akar majd hozzájutni a hírhez, videóhoz, zenéhez, filmhez. Az nem érdekli a felhasználókat, hogy ebben kinek és mennyi munkája van. Az internet ingyenessége sokak számára szent és sérthetetlen, még azon az áron is, hogy ebbe időnként belebukik egy-egy lelkes portál, játékkiadó, vagy zenész. Amíg pedig késlekedik a megoldás addig ez így is marad, hiába süllyed el a Pirate Bay, jön más, aki büszkén osztogatja mások munkájának gyümölcsét ingyen. Pedig ez a szemlélet egyre inkább arra mutat, hogy a hozzáértőket, majd műkedvelők váltják fel, a szakújságírókat bloggerek, s a sokrétű magazinokat, felszínes bulvárrá változtatja az olvasó hajhász gondolkodás.