A digitális kultúra kezdetei a közoktatásban című kiállítás apropóját az iskolaszámítógép-program negyvenedik évfordulója volt, ez ugyanis az 1983-1984-es tanévben indult el Magyarországon.
Bár egyetlen iskolai számítógépen ekkor még igen sok, akár 256 darab diák osztozott, a program indulása mégis óriási jelentőségű, hiszen egy évtizeddel korábban az átlagember legfeljebb valamelyik egyetemen vagy kutatóközpontban találkozhatott számítógéppel. A mostani évforduló olyan nagy jelentőségű, hogy a kiállítást néhány hete a Word és Excel programok atyjának tekintett Charles Simonyi (Simonyi Károly) és testvére, Simonyi Tamás is felkereste.
Szovjet helyett svéd suligéppel indult minden
Noha az első magyarországi elektronikus számítógép, az M-3-as szovjet tervdokumentáció alapján készült az ötvenes évek végén, a iskolakomputerek közt hiába keresnénk már orosz technológiát. A szovjet technológiát a magyar iskolai géptermekben előszeretettel használt a Junoszty televíziók képviselték sok éven át, mivel az orosz iskolákban ekkor még inkább programozható zsebszámológépekkel tanítottak. A tárlaton egyébként az első szovjet programozható zsebszámológép licence nyomán gyártott magyar készülék, a HT PTK-1060 is helyet kapott a többi, fél asztalt is elfoglaló őskalkulátorok mellett.
A szerencsés iskolákba járó diákok svéd és hongkongi eredetű, de itthon összeszerelt, híresen strapabíró kivitelű gépekkel találkozhattak, amelyeket egy 1982-es iskolaszámítógép-pályázat apropójából keltettek életre.
Tízhavi fizetésbe került a magyar iskolaszámítógép
Ezek egyike, az ABC-80 a svéd Luxor és a Budapesti Rádiótechnikai Gyár közös fejlesztése volt, amelynek érdekessége a hozzá csatolt, programok betöltésére szolgáló magnó volt, amelyet egy magyar gépészmérnök, a mikrofloppy lemezeket is feltaláló Jánosi Marcell (a Budapesti Rádiótechnikai Gyár főkonstruktőreként) tervezett a géphez. Mivel összesen mintegy száz darab ABC-80-as került ki a hazai iskolákba, a strapabíró kivitelének köszönhető, hogy a Neumann Társaság kiállításán egy eredeti magnetofonnal felszerelt példánya is megtalálható.
A tárlaton az amerikai Tandy TRS-80-ast is meg lehet szemlélni, melynek a későbbi, sikeres magyar suligép, a HT-1080Z lényegében az "unokája" volt. A HT-1080Z ugyanis a hongkongi EACA Videogenie gép licenceként jutott el hazánkba, de a TRS-80-ason alapult. A Híradástechnika Szövetkezet gyártásában már közel két és félezer példányban jutott el a közoktatásba. Bár az akkori átlagfizetés tízszeresébe, 58 ezer forintba került, a HT-1080Z hazai gyártása azért jelentett előnyt, mert a szűkös valutakeretek nem tették lehetővé a külföldi beszerzést - ráadásul a géphez több magyarítás is kapcsolódott az idők során, így az ékezetes karakterek elhelyezése a billentyűzeten.
Ehhez a számítógéphez rengeteg program és kiegészítő, például floppymeghajtó, nyomtató és elektronikus tudásfelmérő rendszer is készült - ezek eredeti állapotukban tekinthetők meg a tárlaton, Majzik István magángyűjtőnek köszönhetően.
A kompakt méreteiről messziről is felismerhető brit Sinclair ZX81-es ugyancsak a nyolcvanas évek elején a hazai iskolákban elsők közt felbukkanó komputerek közé tartozik. Bár egyáltalán nem volt suliszámítógép, az újdonságokra nyitott tanárok esetleges külföldi utazásain ez volt az egyetlen elérhető árú gép. A többnyire a határon becsempészett ZX81-est jellemzően szakköri foglalkozások keretében mutatták meg az érdeklődő diákoknak.
A panelban készült háziszámítógép
A kiállítás megnyitóján Lukács József és Lukács Endre konstruktőr testvérpár arról osztott meg történeteket, hogy miként folytatták egy panellakásban, házilagos módszerekkel az átlagfelhasználók számára is hozzáférhető, az akkor elérhető típusokhoz képest olcsónak számító Homelab-2 és Aircomp-16 számítógépek gyártását, bizonyos alkatrészeket az otthoni sütőben (!) előállítva.
E gépek replikáit (amelyeket Nagy Attila mérnök készített) a kiállításon élőben ki is lehet próbálni, így a mai modern eszközöket használók is megtapasztalhatják, milyen nehéz lehetett a spórolási célból alkalmazott érintőfóliás billentyűzeten gépelni vagy akár játszani. A Neumann Társaság minden eszközt megragad, hogy az 1982-ben tervezett, magyar Homelab-gépeket életben tartsa, a közelmúltban még játékpályázatot is kiírtak rá, ennek köszönhetően egy tucat új játék is kipróbálható a történeti értékű, magyar platformon.
Még két magyar próbálkozás
A nyolcvanas évek második felében további magyar gyártmányok érkeztek az iskolákba a sárisápi Új Élet Mgtsz gyártósorairól az ugyancsak érintős (kapacitív) gombokkal szerelt Primo, majd annak az 1985-ös második iskolaszámítógép pályázatra továbbfejlesztett, Pro-Primo nevű változata már jóval kényelmesebben használható, hagyományos billentyűzettel. Utóbbi nem terjedt el széles körben, ám a teljes gépcsalád sok ezer példánya talált gazdára kedvező árú házi számítógépként. A SZTAKI nevű akadémiai kutatóintézetben fejlesztett és a magyar mezőgazdaság egyik szövetkezeténél, "melléküzemágban" gyártott, idén 40 éves Primo is megtekinthető a tárlaton.
Egy másik fontos próbálkozás volt a TV Computer (TVC), amelyet a Videoton a nyolcvanas évek második felében gyártott. A ZX Spectrumhoz hasonlóan Z80-as processzort használt, a kurzor mozgatására ezek a gépen egy beépített (nem túl tartós) botkormány is rendelkezésre állt, a szövegbevitelt pedig magyar, írógépszerű billentyűzet biztosította. E paraméterei révén ideális iskolaszámítógép volt, amelyet sokan vásároltak, bár a meghibásodások javítása sokszor nem volt egyszerű a hazai gyártás ellenére sem.
Mindenkit leelőzött a Commodore
Az, hogy végül az amerikai Commodore gépei vették be az iskolai géptermeket, az 1985-ben kiírt második iskolaszámítógép-pályázatnak köszönhető, amelyen a Commodore 16 és Plus/4 modellek aratták a legnagyobb sikert.Mivel a PÍÉRT (papír-írószer) és a Novotrade szoftvercég rendkívül kedvező áron tudta a C64-es után megjelent, de olcsóbb és szerényebb tudású gépeket forgalmazni, több mint tízezer darab került belőlük a hazai iskolákba.
Sikerét kedvező ára mellett a színes megjelenítési képességek, a jónak számító hangfunkciók és a megbízható működés mellett annak is köszönhette, hogy a Rényi Gábor által alapított, a videojáték fejlesztések terén is úttörő Novotrade szép számmal adott ki hozzájuk játék- és oktatóprogramokat is.
A fent említett géptípusoknak köszönhetően kezdődhetett meg a számítástechnika széles körű oktatása Magyarországon. A kilencvenes években a manapság használt PC-k első változatai sorra elkezdték leváltani a 8 bites ősgépeket a géptermekben (bár évekig szimultán használták mindkét platformot), ezért a kiállításon az utóbbiak képviselője, egy csaknem makulátlan állapotú IBM PC is helyet kapott.
Kuriózumok a tárlaton: kibernetikai építőkészlet és műteknősbéka
Két kuriózum is helyet kapott a Neumann Társaság vitrineiben sorakozó gépek között: a MIKROMAT nevű, relékkel működő, vezetékekkel "programozható" kibernetikai építőkészlet a hatvanas évek végéről maradt fent: a Piarista Gimnázium legendás kibernetikai szakkörének alkotásai közé tartozik, prototípusát Woynarovich Ferenc gimnáziumi tanuló készítette 1966-ban. A boltokban is megvásárolható készlet tervezése Kovács Mihály piarista szerzetes, a budapesti Piarista Gimnázium egykori tanárának vezetésével folyt - ő volt hazánk első, középiskolai informatikatanára.
A készlet mellett pihen a vitrinben a Túrkevei Műteknősbéka, Simon László, túrkevei középiskolai tanár hatvanas évek második felében készített elektronikai berendezése. A teknőst mintázó gép mai szemmel egyszerűnek számító szenzoraival is képes követni a fényt, hangokra reagálni akadályokat kikerülni - lényegében egy ős-robot, melyet a Ványai Ambrus Gimnázium diákjai számára épített Simon tanár úr.
A digitális kultúra kezdetei a közoktatásban című kiállítást a Neumann Társaság Tehetséggondozási Szakosztályának nemrég elhunyt elnöke, dr. Zsakó László emlékének ajánlja a rendező Informatika Történeti Múzeum Alapítvány és az NJSZT. A kiállítás virtuális tárlatként is megtekinthető az Ajovomultja.hu weboldalon lévő saját szekciójában, ahol a hazai számítástechnikai oktatás történetét feldolgozó előadások is újranézhetők. A kiállítás támogatója a Nemzeti Kulturális Alap, rendezője Képes Gábor, az NJSZT ügyvezetője.
