Ha csak úgy berontunk egy boltba, "kérek egy tévétunert" felkiáltással, bizonyára tudnak adni egy nagyon jó vételt, csak aztán nehogy otthon csalódjunk. Nem csak a minőséget illetően, hanem a felhasználás célját, a tévéadás típusát és általában egy ilyen készülék képességeit, rendeltetését illetően. Cikkünkben kitérünk a legfontosabb aktuális dolgokra tunerügyben.
Mire szeretnénk megoldást?
Mi célból szeretnénk tévévevőt a számítógépünkhöz? Igyekszünk leszögezni, hogy ezek a hardverek abból a célból készültek, hogy televíziós adásokat vehessünk velük és azt a számítógép képernyőjén ablakban, vagy teljes képen nézhessük, rögzíthessük valamilyen digitális formátumban. A legtöbb termék dobozán ott szerepel, hogy a videobemenet révén akár régi VHS felvételeinket is archiválhatjuk, de ezzel kapcsolatban nagyon rossz tapasztalatokról számoltak be azok, akik ezt az ígérete komolyan vették. Való igaz, hogy a VHS digitalizálás lehetséges tévétunerrel, de sajnos számítanunk kell arra, hogy a kép és a hang nagy mértékben el fog csúszni egymástól, amit utólag nagyon macerás korrigálni. Legfeljebb rövid szükségfelvételek készíthetők ily módon, ha VHS digitalizálásra szeretnénk megoldást, akkor válasszunk a kifejezetten erre a célra tervezett eszközök közül.
A tunerek monitorra és nm tévére optimalizált képet adnak , azaz a váltott soros adás félképeit kisimítják (deinterlace) és gyakran így, progresszív szerkezetben rögzítik is. Ennek folytán televízión újra kijátszva a képet már nem lesznek olyan szépek a mozgások, mint eredetileg. Igaz, hogy a céleszközök (egy márkásabb DVD felvevő) olyan szűrést és feladatra optimalizált tömörítést alkalmaznak, mellyel egy tuner sem veszi fel a versenyt, ha nem feltétlenül akarjuk pécéhez kötni az utófeldolgozást, érdemesebb is lehet ilyet választani.
