Miután a Facebook hiába próbálta bekebelezni a Twittert, természetesen újabb áldozatok után nézett. A mostani akvizíció azonban hosszabb távon talán még nagyobbat durranhat, hiszen a FriendFeed megvételével a legnépszerűbb nemzetközi közösségi oldal tulajdonosai több legyet ütnek egy csapásra.
A FriendFeed egy olyan kényelmi szolgáltatás, melyet 2008-ban indítottak el abból a célból, hogy a felhasználók egyetlen helyen kezeljék különféle közösségi oldalakon regisztrált ismerőseik összes tevékenységét, megosztott infóját és adatait. Ugyan az oldalnak még nincs annyi regisztrált felhasználója, mint más gyűjtőoldalaknak, a lehetőségek és a beépített tulajdonságok miatt maga a technológia lehet igazán fontos a Facebook számára.
A Facebook így "maga alá gyűjtheti" felhasználóinak azon tevékenységeit is, amelyeket versenytársainál, például pont a Twitternél végez, hiszen az illető így a Facebook felületén nézegetheti mások csiripjeit, vagy épp módosíthatja aktuális Twitter üzenetét. És ez még csak a kezdet, hiszen a FriendFeed "alatt" egy olyan újfajta keresőmotor dolgozik, amely teljesen más módon kutakodik a weben, mint a meglévő keresők. Ez a motor ugyanis felhasználja a saját közösségi kapcsolataimat, és az így megjelölt ismerőseim adatai, információi, de akár megosztott oldalaik, dokumentumaik alapján is kereshet. Egy "hagyományos" keresés eddig úgy nézett ki, hogy amikor egy ismerősünk említett egy számára tetsző webes tartalmat, mi emlékezetből beírtuk a fejünkben megragadt keresőszavakat és reménykedtünk a minél gyorsabb sikerben. Itt viszont lehetőség lesz arra is, hogy az információ forrása, tehát a megfelelő ismerős(ök)környékén kezdjük a keresést, kiszűrve így egy csomó teljesen jelentéktelen (legalábbis számunkra nem fontos) találatot. Ráadásul a keresés valós idejű, tehát nem kell hozzá megvárni, amíg például a Google "robotja" beindexel egy-egy oldalt, a találat azonnali, akár másodpercekkel azelőtt frissített tartalmat is megjelenít.
A következő nagy nyeremény a Facebook számára ebben az üzletben nem más, mint a FriendFeed mögött álló két agytröszt, név szerint Bret Taylor és Jim Norris. A két úriember ugyanis egykor a Google alkalmazásában állt, nem is kis pozícióban, amolyan "hivatásos látnokok" voltak - ötletgazdaként és fő fejlesztőként olyan projektek indultak el tőlük, mint a Gmail, a Google Maps, vagy a Google Talk.
Bret Taylor és Jim Norris
Nézzük tehát, mit nyert ebben az ütközetben a Facebook. Egyrészt "odavágott" a Twitternek - ha ők nem sétáltak be a karámba, majd lesz egy olyan szolgáltatás, amellyel a felhasználók továbbra is használják a Twittert, de majd a Facebook felületén belül. Másrészt ott a FriendFeed további kapcsolatrendszere, mellyel szintén a Facebook "alól" működtethető sok további webes szolgáltatás. Ott van aztán a "kapcsolati kereső" motorja, amely még gyakorlatilag kihasználatlan, és ki tudja, hová lehet felfejleszteni. Végül pedig ott a két ötletgyáros, akik múltjuk alapján nem kevés hasznot hoznak majd új gazdájuknak is.
Az üzlet egyébként Taylor és Norris számára kifejezetten jól végződött, hiszen amellett, hogy - valószínűleg nem épp aprópénzben mérhető fizetésért - a Facebook alkalmazottai lettek, 50 millió dollárt rakhattak zsebre a FriendFeedért, amelyet új "főnökeik" részben készpénzben, és részvényekben fizettek ki.
