Miután Mark Zimmer és Tom Hedges a Letrasetnek végzett munkái (például ImageStudio és ColorStudio) során némi gyakorlatra tett szert a grafikai programok fejlesztésében, a páros úgy döntött, hogy elkészít egy olyan programot, amely jelentős mértékben segítheti a digitális technikákkal akkoriban még csak ismerkedő képzőművészek munkáját. Így született meg 1990-ben a Fractal Design Painter nevű szoftver, amely azóta is vitathatatlanul a legjobb program a maga területén. A Painter kissé kalandos úton végül is 1999-ben lett a "Corel család" tagja - bár először procreate Painter lett a neve, és csak később a 9-es verziónál lett hivatalosan is Corel Painter. Bárhogy is változott az előnév, a fejlesztőcsapat magja és a cél, hogy minél élethűbb eszközöket adjanak a felhasználók, a művészek kezébe, állandó maradt.
A legtöbb grafikai program rendszerkövetelményei között megtalálható a szokásos kitétel: egér vagy digitalizáló tábla szükséges. A Corel Painter esetében egyértelműen kijelenthetjük, hogy ha valaki igazán komolyan akar vele dolgozni, akkor szüksége lesz egy nyomásérzékeny digitalizáló táblára, mégpedig ha lehetséges, akkor egy komolyabb típusra, például egy Wacom Intuos táblára vagy egy Wacom Cintiq interaktív monitorra.
E két típusban közös ugyanis, hogy nemcsak nyomásérzékenyek, de +/- 60 fokig dőlésérzékenyek is. Márpedig a Corel Painter 11 egyik újdonsága, hogy a rajzolás során azt is figyelembe veszi, hogy mennyire döntöttük meg a digitális tollat, illetve az mennyire gyorsan mozog a tábla fölött, és ezeknek megfelelően módosít az éppen aktuális rajzolóeszköz tulajdonságain. Hiszen egy ceruza, egy toll vagy egy ecset más és más nyomot hagy, ha függőlegesen tartjuk vagy ha megdöntjük, valamint akkor is, ha szépen lassan vagy lendületesen mozgatjuk a papíron vagy a vásznon.
A Painter megjelenésekor az egyik fő kérdés mindig is az volt, hogy milyen új ecseteket kapnak a felhasználók a legújabb verzióban. Nos, a Corel Painter 11-ben igazából csak egy teljesen új rajzeszközt találunk, a jelölőket, azonban ha a különféle "alváltozatokat" is figyelembe vesszük, akkor többek között az akrilfestékek, a pasztell- és egyéb kréták, tollak és ceruzák, valamint tusok közt 30 újdonságot találunk. Így pedig a Painter 11-ben - az új Markers csoportot is figyelembe véve - nem kevesebb, mint 873 különféle rajzeszközt leledzik! Ráadásul az új Hard Media panel további beállítási lehetőségeink nyílnak az egyes eszközök még részletesebb beállításához.
Ugyan a program beállítópaneljei még akár egy 30 hüvelykes monitort is képesek lennének teljesen kitölteni, mégis nagyon fontos és hasznos újdonság, hogy a Painter rajzoláskor két leggyakrabban használt paneljét, a Colorst és a Mixert végre átméretezhetővé tette. Ráadásul a két paletta átméretezése teljes mértékben intelligensen történik. A Colors esetében ez azt jelenti, hogy a paletta méretével arányosan csak a program jellegzetes színválasztó kör-háromszög párosának a nagysága változik, valamint a csúszkák szélessége.
A Mixernél egy kicsit más a helyzet. Ezen ugyanis amíg a színkeverésre használható terület mérete növekszik-csökken, addig a már "kinyomott festékkupac" nagysága változatlan marad (legfeljebb hol jobban, hol kevésbé tölti ki a panel felületét), ugyanakkor az, hogy a panel felső részén mennyi színt találunk, függ a panel szélességétől.
Amíg a rajzeszközök tekintetében a Painter verhetetlen, addig bizony a többi szerszám terén igencsak akadnak hiányosságok. Ezen lemaradásból pótoltak - nem is keveset - a fejlesztők a kijelölő eszköz továbbfejlesztésével (Polygonal Selection) és a transzformáló eszközzel. Ez utóbbi segítségével a kép kijelölt részét tudjuk elmozgatni, átméretezni, elforgatni, dönteni, vagy akár perspektivikusan torzítani.
Mindezek mellett szintén fontos pótlás volt, hogy a Corel Painter immáron képes a RIF, PSD, TIF és JPEG állományokba a használt színprofilt is elmenteni, felismeri és kezeli az importált Photoshop állományokban használt színprofilokat, és végre támogatja a PNG formátumot is.
Forrás: PC World