A tüzérség a XX. század óta hatalmas fejlődésen ment keresztül, jelenleg is nélkülözhetetlen a hadviselésben. Az oroszok arzenáljában a legújabb belépő egy T-80-as harckocsi alváz tengerészeti rakétavetővel felszerelve. Az interneten jelentek meg felvételek, melyeken látható egy T-80B-re szerelt RBU-6000 haditengerészeti rakétavető bevetés közben egy ismeretlen sztyeppén. Az egyedi gyártású MLRS-t (multiple launch rocket system) földi járművön először 2023 őszén látták, MT-LB lánctalpasokra valamint Ural és Kamaz teherautókra szerelve. T-80-ra applikálva logikus hadászati lépés, mert a harckocsi páncélzata megvédi a belsejében tartózkodókat többek között kézifegyverek lövedékeitől és repeszektől.
Az RBU-6000 a szovjet haditengerészetnél az 1960-as évek elején lett bevezetve, alapvetően egy 3,5 tonnás, 213 mm kaliberű tengeralattjáró- és torpedóelhárító rakétavető, amely tizenkét rakétával rendelkezik, jellemzően felszíni hadihajókra van felszerelve. RGB-60 típusú rakétákat lő ki, melyek darabonként 113,5 kg súlyúak, 23 kg robbanószerrel rendelkeznek, hatótávolságuk akár 6 km is lehet, és 500 m-es mélységig működnek. Az 1980-as években megjelent az RPK-8 néven ismert továbbfejlesztett változat, amit 1991 végén kezdtek el használni, képes volt víz alatti célpontot megjelölni és akár 1000 méter mélyen is működőképes volt. Az újabb rendszereket 19,5 kg-os töltetekkel szerelték fel, amik már az ellenséges tengeralattjárók hajótesteihez csatlakozva képesek voltak azt felszakítani. A legújabb változatok távvezérelt tűzvezető rendszerrel rendelkeznek.
A T-80 típust először a hetvenes években használták, ez egy nagy teljesítményű, 1100 lóerős gázturbinás motorral rendelkező tank. Nagy teljesítménye indokolt, hiszen egy RBU-6000 MLRS modullal felszerelt jármű "lőni és elhúzni" stratégiájához nem lenne párszáz lóerő elegendő. Az elnevezés nem túl kreatív, gyakorlatilag a tűzvonalba kell manőverezni, kilőni a rakétákat, majd minél előbb vissza kell vonulni, hogy elkerüljék az ellentüzet. A 2022-es különleges katonai művelet kezdetén Oroszországnak több ezer ilyen T-80-as állt rendelkezésére az ország különböző pontjain szétszórva. A művelethez leporolták, modernizálták, jellemzően továbbfejlesztett kompozit páncélzattal, lézeres távolságmérővel, továbbfejlesztett célzórendszerrel és éjjellátóval szerelték fel, ezt követően küldték harcba őket. Az említett fejlesztések közül nem tudni, melyeket használják az ukrán háborúban. Oroszországtól nem újdonság, hogy harckocsi vázakat módosít különböző célokra, felhasználási módjai között volt már aknamentesítési berendezések felszerelése, nehézágyút csatlakoztattak hozzá, mobil mozsárágyúkká alakították át, TOS-2 termobarikus nehéz lángszóró rendszer meghajtásához módosították és az egyedülálló 1K17 Szhatie szovjet lézeres harci platform használatát is lehetővé tették vele, amelyet az ellenséges elektronikus optikai-berendezések hatástalanítására terveztek.
RBU-6000 működés közben
Az orosz katonai mérnökök MacGyver "csináld magad" stílusú hozzáállása nagyon praktikusnak bizonyult az elmúlt évtizedekben, úgy tűnik, bármilyen szerszám, felszerelés és pótalkatrész felhasználásával ami épp rendelkezésükre áll képesek fegyvereket készíteni. Nincs hivatalos közlemény a képességeiről, de ha hasonlít a haditengerészeti változatához, akkor a földi hatótávolsága legfeljebb 6 km lehet, a T-80-as alvázon akár 335 km-es megtehető távolságot is megtehet üzemanyag-utántöltés nélkül.
