A felmérést olyan 8-12 éves lányok között végezték, akik saját bevallásuk szerint sok időt töltenek multimédiával, és kevésbé érzik komfortosnak a kapcsolatukat azokkal, akik kevesebbet foglalkoznak a képernyőkkel. A fiúkat egyáltalán nem kérdezték – írja a New York Times.
Az adatfelvétel önálló online kérdőívkitöltéssel készült, s így a minta nem volt reprezentatív, s a válaszok minősége sem volt ellenőrizhető. Ráadásul sok fontos dologra nem derült fény, például a családi körülményekre, az etnikumra vagy a jövedelemre, de még a lányok korában sem lehettek biztosak. Így a kutatók nem kaphattak biztonságos választ arra, hogy a túlzott médiahasználat vezet-e a viszonylagos boldogtalansághoz, vagy az eleve kevésbé boldog lányok menekülnek a virtuális világba. A kutatók szerint a túlzott médiahasználat valószínűleg hozzájárul a lányok szocializációs nehézségeihez a valóságos világban. Ennek pedig az az oka, hogy a virtuális világból hiányzik a metakommunikáció megtanulásának lehetősége, azaz nincs meg a beszélgetéseket kísérő mimika, a testbeszéd, a hangsúlyváltások és így tovább. Márpedig az emberi érintkezésnek ezek alapvető és hosszú fejlődésünk során kialakult elemei.
Clifford Nass, a Stanford professzora az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóiratában, a Developmental Psychology-ban tette közzé tapasztalatait az interaktív technológiák és az emberi fejlődés kapcsolatát taglaló cikksorozat részeként.
Bár a kutatás nem kapott elég tudományos megalapozottságot, ahhoz mindenképpen elég volt, hogy további vizsgálatokat provokáljon az online töltött idő és a szociális fejlődés összefüggéseiről, különösen a családok körében. Fontos volna ugyanis kideríteni, hogy a szülőknek mennyire fontos, hogy a gyerekeiket kivonják egy időre az online világból és mindinkább arrafelé tereljék őket, ahol a számukra fontos emberekkel valóságosan találkozhatnak.
Patricia Greenfield, a Kaliforniai Egyetem professzora, a cikk szerkesztője azt mondta, a szerzők nem találtak bizonyítékot arra, hogy az internet boldogtalanná tette volna a lányokat, s ez szignifikánsan kiderült.
A Discover Girls magazinban hirdették meg a 80 kérdéses kutatási kérdőív kitöltésének lehetőségét. A válaszokból az derült ki, hogy a lányok médiahasználata napi 6,9 óra, amiben az olvasástól a számítógépezésig minden benne van. A szemtől szembeni szocializálódásra fordított idő viszont csak 2,1 óra, de ebben nincsen benne az iskolában töltött idő.
Ez egy kétélű kard, mondják a megkérdezett szülők. Egyrészt nem látnak ebben semmi rosszat, mert úgy vélik, hogy a technológia segítette a lányuk eligazodását a társadalmi kapcsolatok világában. Ugyanakkor megjelent bennük az aggodalom is, hogy a Facebookon szocializálódó gyermekeik vajon hogyan fognak viselkedni a személyesen létrejövő kapcsolatok és interakciók során.
Az egyik kutatásban résztvevő lány, a 13 éves Lena Garzarelli azzal foglalta össze a tapasztalatait, hogy az online kommunikáció segít gazdagítani a társasági, társadalmi életét. De úgy érzi, hogy az csak gyenge helyettesítője a valóságos személyes interakcióknak. A virtuális világban sokszor félreértelmezik a szavait, mert a valóságos tartalom elveszik a szövegalapú kommunikációban. Az online beszélgetések során ugyanis „nem értik meg, hogyan érzek, nem látják az érzelmeket az arcomon, és nem hallhatják a hangomat”.
