A Sanae IV antarktiszi kutatóállomás egy távoli, 80 kilométerre a parttól fekvő bázis, amely egy gleccserből kiemelkedő hegycsúcson található. Egy tízfős tudóscsoportnak legalább további tíz hónapot kell ott töltenie, miközben a téli időszak alatt az állomás gyakorlatilag megközelíthetetlen az extrém időjárási viszonyok és a lebegő jégtáblák miatt. A helyzetük szinte egy klasszikus horrorfilm forgatókönyvére emlékeztet.
Az erőszakos eset először a dél-afrikai Sunday Times lap beszámolójában látott napvilágot, amely egy kutató által küldött segélykérő e-mailt ismertetett. A lap nem hozta nyilvánosságra sem a támadó, sem az áldozat nevét, azonban az üzenet világosan kifejezi a kutató aggodalmait és sürgős beavatkozást kér.
"Sajnálatos módon a támadó viselkedése olyan szintre eszkalálódott, amely mélyen nyugtalanító. Fizikailag bántalmazta [név visszatartva], ami súlyos személyi biztonsági és munkahelyi normákat sért" - áll az e-mailben. A levél továbbá kifejezi az író személyes félelmeit is: "Állandóan attól tartok, hogy én lehetek a következő áldozat."
A kutató szerint már a csapat indulása előtt is aggodalmak merültek fel a támadó viselkedésével kapcsolatban, azonban az Antarktiszra induló kutatóhajó decemberi távozásával a helyzet még súlyosabbá vált.
Dion George dél-afrikai környezetvédelmi miniszter elismerte a problémát, és ígéretet tett arra, hogy személyesen fog foglalkozni az üggyel. Ugyanakkor próbálta csökkenteni a helyzet súlyosságát, amikor kijelentette: "Volt egy szóbeli összetűzés a csapatvezető és az illető között. Aztán ez elfajult, és fizikailag is bántalmazta a vezetőt." A miniszter szerint az állomás szoros térviszonyai és a bezártság pszichológiai hatásai is közrejátszhattak a konfliktus kialakulásában.
A Guardian beszámolója szerint a támadó az incidens után megbánást tanúsított, és önként alávetette magát egy pszichológiai újraértékelésnek. A konfliktus egy meg nem nevezett, időjárásfüggő feladat miatt kiadott ütemtervváltozásból fakadt. George hangsúlyozta, hogy jelenleg "megoldási lehetőségeket mérlegelnek" a helyzet kezelésére, de konkrét intézkedéseket egyelőre nem részletezett.
Az eset rávilágít arra, hogy az extrém elszigeteltségben végzett tudományos munka nem csupán fizikai, hanem mentális kihívásokkal is jár, és hogy a pszichológiai felkészítés, valamint a konfliktuskezelési stratégiák kulcsfontosságúak lehetnek az ilyen veszélyes helyzetek megelőzésében.