A rosszmájúak szerint minden új technológia pontosan ugyanannyi problémát okoz, mint amennyit megold, és a drónok esetében tagadhatatlanul van ebben valami igazság, mert a kezdeti idők "mézeshetei" után egyre több hírt kaptunk visszaélésszerű használatukról. A legnagyobb port az az eset verte fel, amely 2018 decemberében történt a londoni Gatwick Repülőtéren, ahol a futópálya környékére nagy méretű ipari drónok repültek be, és napokig megbénították a forgalmat. A drónok zavaró tevékenysége miatti leállás sok száz járatot érintett, és 140 000 utas életét keserítette meg.
Az ehhez hasonló problémákra kerestek gyógyírt a University of Cambridge kutatói, akik olyan megoldást dolgoztak ki, amely statisztikai eljárások és radaradatok kombinálásával megjósolja a drónok repülési pályáját, és megmondja, berepülnek-e a lezárt területre. A technika azért jelent hatalmas segítséget a légiirányítóknak, mert már azelőtt kiszúrja a fürge kis repülő objektumokat, hogy behatolnak a tiltott zónába, és jelzi, hogy veszélyt jelentenek-e más repülőgépekre. Ez a prediktivitás egy automatikus döntéselőkészítő rendszerbe integrálva tehermentesítheti a drónfigyelő rendszereket ellenőrző alkalmazottakat, akiknek így csak a valós veszélyt jelentő drónokkal kell foglalkozniuk.
Madárnak nézik
A drónok használata az utóbbi években általánossá vált a mezőgazdaságban, az e-kereskedelemben és még számos más területen. Terjedésükkel párhuzamosan azonban a biztonsági kockázatok is nőttek, főleg azt követően, hogy megjelentek a bárki számára hozzáférhető, olcsó, mégis nagy tudású eszközök.
2018 karácsonyán ilyen drótok okoztak hatalmas felfordulást a Gatwick Repülőtéren, és az incidens - amelynek elkövetői mellesleg máig sem kerültek elő - az egész világ figyelmét ráirányította arra, hogy milyen veszélyeket hordoznak ezek a repülő eszközök, ha ártó szándékkal vagy egyszerűen csak megfelelő felkészültség nélkül használják őket. A problémának természetesen van rendészeti vonatkozása is - körültekintő szabályozással és a szabálysértők felelősségre vonásával rá kell szorítani a drónok tulajdonait az előírásos drónhasználatra -, a University of Cambridge kutatói azonban más irányból közelítettek a kérdéshez, és a drónokat észlelő térfigyelő rendszerek intelligenciáját igyekeztek megnövelni.
A hagyományos repülőgépeknek az ütközések elkerülése érdekében néhány percenként jelenteniük kell pozíciójukat, a drónok esetében azonban nincs ilyen előírás. Ugyanakkor a drónoknál is szükség van valamilyen típusú automatizált légiellenőrzésre, vélik a kutatók. Gondot okoz ugyanakkor, hogy a nagy, gyorsan repülő, nehézkes utasszállító repülőgépekkel szemben a drónok kicsik és mozgékonyak, emiatt nehezebb nyomon követni őket, és könnyen összetéveszthetők a madarakkal.
Gondolatolvasó algoritmus
A lehetséges veszélyeket a lehető leghamarabb kell észlelni, ugyanakkor túlreagálni sem szabad felbukkanásukat, hiszen a légi forgalom leállítása hatalmas károkkal járó, drasztikus lépés, és különösen megbocsáthatatlan, ha vaklárma miatt kerül rá sor.
A repülőterek körüli területek ellenőrzésére több lehetséges módszer van: a tipikus drónfigyelő rendszer különböző érzékelők (radar, rádiófrekvenciás érzékelők, kamerák) kombinációjából áll. Veszélyforrásnak az a drón minősül, amelyik vélhetőleg be akar hatolni a lezárt területre, vagy szabálytalan mozgási mintázatot mutat. A határsértő drónokat a reptereken biztonsági okokból nem lehet lelőni, vagy más módon hatástalanítani, a tragédiák elkerülése érdekében ilyenkor egyetlen megoldás marad: a reptér teljes lezárása. A kutatók olyan eszközt akartak létrehozni, amely biztosítja, hogy ezt a végső eszközt tényleg csak indokolt esetben kelljen bevetni.
A szoftveralapú megoldás sztochasztikus modellt használ a drón repülési szándékának meghatározására. A legtöbb drón útvonalpontok segítségével navigál, vagyis egyik pontból a másikba repül, és a teljes útvonal több ilyen pontból áll össze. A tesztekben a valódi radaradatok alapján a cambridge-iek megoldása képes volt azonosítani a drónt, és a jármű pályája, sebessége és egyéb adatai alapján valós időben megjósolni, hogy eléri-e a következő útvonalpontot. Az új technológia másodpercek alatt felismerte a lehetséges veszélyforrásokat, így a légiirányítóknak elegendő idejük maradt arra, hogy döntsenek a szükséges intézkedésekről.
Végül még egy dolog, ami különösen figyelemre méltóvá teszi a cambridge-iek eredményeit: az általuk alkalmazott algoritmus más területeken (tengeri biztonság, robotika, önvezető autók stb.) is alkalmazható.
