Július 1-jétől Charaf Hassan személyében új rektora van a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek (BME). Noha a Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) legutóbbi dékánja nehéz helyzetben vette át az intézmény vezetését, és tisztában van vele, hogy céljai eléréséhez küzdelmes út vezet, mégis egyértelműen bizakodó. Elképzeléseiről, terveiről röviddel a megválasztása után nyilatkozott a ComputerTrendsnek.
ComputerTrends: Melyek a hivatalba lépését követő legsürgetőbb tennivalók?
Charaf Hassan: Az egyetemnek több területen meg kell újulnia. Hangsúlyozottan azért mondok megújulást, és nem megújítást, mert a megújulás mindig belső akaratból ered. Nálunk is ez a helyzet: felismertük, hogy melyek a gyenge pontjaink, és teszünk annak érdekében, hogy ezek minél hamarabb megszűnjenek, ugyanis az egyetem működése a jelenlegi formában nem folytatható. Ez a működési modell gátja a fejlődésnek, de még a szinten tartásnak is. Az államháztartási törvény, a vagyonkezelési és központosított közbeszerzési szabályok, a kellő finanszírozás hiánya megfojtanak minket, nem teszik lehetővé az ésszerű gazdálkodást, akadályozzák a versenyképességet. Új működési módra kell áttérnünk, ám a megoldást nekünk magunknak kell megtalálnunk. Össze kell fognunk, több lehetőség áll előttünk, mihamarabb ki kell dolgoznunk azok részleteit, majd közösen kell választanunk.
CT: Dékánként sok változást ért el a VIK-en. Mondhatjuk, hogy amit "kicsiben" már megoldott, most egyetemi szintre emeli?
Charaf Hassan: Sajnos nem oldottunk meg mindent, inkább úgy fogalmaznék, hogy elindítottunk pozitív folyamatokat. Mondok egy példát. Korábban a karon volt tíz, nagy önállósággal rendelkező tanszék, valamint egy dékán, aki - hivatala közreműködésével - tulajdonképpen asszisztált a tanszékeknek. Ezt a gyakorlatot megfordítottuk: ma a döntések központilag, a tanszékvezetői értekezleteken, a kar menedzsmentje részéről születnek, majd az eredményről a tanszékek tájékoztatást kapnak. Másképpen fogalmazva: a központ szolgáltatásokat nyújt a tanszékeknek. Számos dolgot lehet megújítani, hatékonyabbá tenni. A dékán, illetve a rektor legyen igazi vezető, aki szükség esetén képes a megfelelő erőforrásokat behozni. Ahhoz, hogy változás legyen, több energiát kell befektetni, a plusz energiák mozgósításához pedig a fenntartónak mélyebben kell a zsebébe nyúlni.
CT: Van valami konkrét, időponthoz köthető cél, amit a tervbe vett változtatásokkal el szeretne érni?
Charaf Hassan: Az a vízióm, hogy 2032-re, a BME 250. születésnapjára egyetemünk kerüljön be Európa top 100 felsőoktatási intézményébe. Szerintem ez reális cél. Ehhez azonban megfelelő működési és finanszírozási modell kell. A jelenlegi, merev keretek között nem lehet fejlődni. A sikeres továbblépés legfontosabb tényezője, hogy az államot partnernek tekintjük ebben a folyamatban. Lehet, hogy a külső adottságok miatt modellt kell váltanunk, de az nem cél, hanem egy eszköz, ami hozzásegít minket a víziónk megvalósításához. A BME-n minden adottság - értékes múlt, tudás, tapasztalat, megfelelő méret - megvan, hogy feljussunk a csúcsra. Ha valaki úgy gondolja, hogy túlzottak, irreálisak a céljaim, szeretném a figyelmébe ajánlani Széchenyi István gondolatait:
"Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!"
CT: Van olyan egyetem a világon, amit követendő példának tekint?
Charaf Hassan: Sokat tanulmányoztam a nagy elismertségnek örvendő, egyesült államokbeli MIT anyagait. Pénzügyi jelentésükből kiderül, hogy az intézménybe komoly összegek folynak be tandíjakból, szabadalmakból, spin-off cégektől, jogdíjakból stb. A BME-n ez a szám rendkívül kicsi. Ezen drasztikusan szeretnék változtatni. Ahhoz azonban, hogy jó irányba forduljanak a dolgok, hogy a fontos mutatókban Európa átlaga fölé kerüljünk, az államnak is invesztálnia kell. Emellett természetesen nekünk is bőven van tennivalónk. Nagyon fontos például, hogy a jelenleginél több külföldi hallgatót befogadó, jól működő felsőoktatási üzletágat hozzunk létre, hiszen ez mindenütt a világon profitábilis terület. Vállalom az üzleti gondolkodást, sőt büszke vagyok rá. Korábban, a dékánságom elején ért már ezért kritika, de álláspontom nem változott. Vannak támogatóim, hiszen a rektorválasztáson a Szenátus több mint kétharmada bizalmat szavazott nekem.
CT: Az utóbbi időben milyen arányban járultak hozzá az egyetem bevételeihez az ipari együttműködésekből származó pénzek?
Charaf Hassan: Ez az egyik fájó pontom. Kétségtelen, hogy az egyes tanszékek lehetőségei eltérőek, változnak a divatszakmák, de sajnos még az utóbbi időben szerencsés helyzetbe került informatikában sem lehetünk elégedettek a számokkal. Tény, hogy az elmúlt években, egyetemi szinten, összességében csökkenő tendenciát figyelhettünk meg. Az ok egyszerű: az egyetem rugalmatlansága. Egy államháztartási intézménynél még akkor is több hónapig tart a szerződéskötés, ha beáramló pénzekről van szó. Ez a helyzet nem fenntartható, hiszen az egyetem működéséhez szükséges pénzügyi hátteret elő kell teremteni. Ennek meghatározó hányadát képezik a közalkalmazotti bérek, de égető szükségünk van egyéb forrásokra is. Az új menedzsmentnek azon kell dolgoznia, hogy ez minél hamarabb megvalósuljon. Számokkal fogjuk alátámasztani partnerünknek, az államnak állításainkat és jogos elvárásainkat, miközben a magunk részéről mi is megteszünk mindent, hogy erőnkhöz és képességeinkhez mérten, megfelelő üzleti gondolkodással hozzájáruljunk az egyetem pénzügyi stabilitásához. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az iparnak az eddigi együttműködésért. Feltett szándékom, hogy a jövőben számottevően megnöveljem az egyetem ipari megbízásokból származó bevételeit.
CT: Az elmúlt hónapokban sok mindent lehetett olvasni a sajtóban a BME kilátástalan helyzetéről. Ezt a fenntartónak szóló üzenetként is fel lehetett fogni, nem?
Charaf Hassan: Én nem dacból és nem a sajtóban szeretnék üzengetni. Az effajta magatartás nem tesz jót a Műegyetemnek. A rektor feladata, hogy harcoljon, vitatkozzon, tárgyaljon és kommunikáljon, a kancellár úrral együtt. A miénk a felelősség és a döntés is. Természetesen minden vezetőnek megvan a maga feladata, a számonkérés mindenkire érvényes.
CT: A vezetőkre is vonatkozó változások miatt nem számít némi ellenállásra?
Charaf Hassan: Nem csak kisebb, hanem nagyobb konfliktusok is lehetnek. Türelmes vagyok, felkészültem rájuk. Engem választottak rektornak, a rektori programom ismert. Meggyőződésem, hogy egy vezetőnek nem elég, ha kiváló kutató vagy remek oktató. Ahhoz, hogy egy tanszék, egy kar vagy egy egyetem működőképes legyen, nélkülözhetetlen az üzleti elemeket tartalmazó menedzsmentszemlélet is.
CT: Most, hogy rektor lett, mi lesz a sorsa a VIK-nek és az ön által vezetett tanszéknek?
Charaf Hassan: Az egyetemi szabályzatok egyértelműek. Amint megválasztják a VIK új vezetőjét - várhatóan az ősz elején -, átadom a dékánságot. Addig párhuzamosan látom el a két feladatot. Ami az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéket (AUT) illeti, dékánként már csak formálisan voltam, illetve vagyok tanszékvezető. Amint a kollégák teljesen felkészültek, nemcsak az operatív részt adom át, hanem formálisan is új vezetője lesz a tanszéknek. Noha a karon és a tanszéken is vannak még megoldatlan feladatok, büszke vagyok az elért eredményeinkre. Rektorként sem a VIK, sem az AUT életébe nem akarok beleszólni, de ha látom, hogy valami rossz irányba megy, nem hagyom majd szó nélkül.
CT: Folytatja az oktatást és a kutatást?
Charaf Hassan: Az oktatásról semmiképpen sem szeretnék lemondani, de kutatni biztos nem fogok.
CT: Számos szakmai szervezet tagja, elnökségi tagja. Megtartja ezeket a tisztségeit?
Charaf Hassan: Tanszékvezetőként, dékánként több szakmai szervezet munkájába kapcsolódtam be, hallattam a hangomat szakmapolitikai kérdésekben, és ez jót tett a VIK-nek. Ezt szeretném kiterjeszteni az egyetemen: célom, hogy a Műegyetem kulcsszereplő legyen az összes, kompetenciánkba eső szakmapolitikai formációban. Természetesen minden korábbi tisztségemet nem tudom megtartani, de a kulcspozíciókat, így például a HUN-REN Irányító Testületét semmiképpen sem hagyom el. Szintén megtartom a mandátumomat azokban a koalíciókban, ahol szakmapolitikával foglalkozunk. Arra törekszem, hogy a BME az ország kompetencia- és erőforrásközpontja legyen. Ehhez nem elég csendben a szakma csúcsán lenni, ehhez hallatni kell a hangunkat. Jó hír, hogy egyetemünk megítélése kormányzati körökben egyértelműen pozitív. Erre építhetünk.
Cikkünk a ComputerTrends magazin 2024. július 10-ei nyomtatott lapszámában jelent meg.
