A BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszéke nem csupán a felsőfokú logisztikai szakemberek képzésében vesz részt, hanem - részben pályázatok révén - különféle ipari projektekbe is bekapcsolódik. Bőven van tehát tapasztalata a magyarországi logisztikai iparág helyzetéről, fejlődési irányairól. Bóna Krisztián tanszékvezető egyetemi docensnek elsősorban a mesterséges intelligenciát, az automatizációt, a robotizációt érintő kérdéseket tettünk fel.
Computerworld: Mennyire van jelen a mesterséges intelligencia a logisztikában?
Bóna Krisztián: Amikor a hétköznapi életben a mesterséges intelligencia szóba kerül, a legtöbb ember a robotokra és a filmekben látott sci-fire asszociál. A tudománynak ennél sokkal szélesebb területéről van azonban szó, benne foglaltatnak a különféle számítási intelligenciák, olyan algoritmusok, eljárások, amelyek számtalan dologban tudnak nekünk segíteni. A logisztikában gyakran jelentkeznek olyan problémák, ahol döntéseket kell hozni vagy támogatni az operatív irányításban. Ugyanígy taktikai szinten is: stratégiai döntést igényel például az, hogy miként építsünk fel egy logisztikai hálózatot, hova helyezzük el a raktárakat, az üzemeket, melyik melyikkel legyen kapcsolatban, hogy alakítsuk ki az ellátási láncot stb. Az ilyen jellegű problémáknál, amikor sok szempontot kell figyelembe venni, gyakran a klasszikus, egyszerű, analitikus megoldások nem vezetnek kielégítő eredményre. Ilyenkor célszerű a mesterséges intelligenciához folyamodni, például evolúciós számítási eljárásokat, illetve genetikus algoritmusokat alkalmazni. Nagyon sok ilyen létezik, egyiküket, a hangyakolónia algoritmust például különféle útkeresési problémák megoldásában, így a fuvarozásban is jól lehet használni. Tulajdonképpen ezek voltak a mesterséges intelligencia legelső alkalmazásai a logisztikában.
CW: Milyen irányú a fejlődés a korszerű, mesterséges intelligenciát is magában foglaló logisztika világában?
Bóna Krisztián: Ahogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos eljárások fejlődtek, úgy vált egyre gazdagabbá az alkalmazás szintjén szóba jöhető lehetőségek tárháza is. Megjelentek például a neuronháló-alapú eljárások, amelyek lényegében az emberi döntéshozást, gondolkodást próbálják meg leképezni. Mi több, a technológiák fejlődésével egyre jobban berobbant az automatizáció, és egyre több olyan irányítási probléma vetődött fel, ahol gépeket kell meghatározott szempontok szerint irányítani. A logisztikában pedig magasfokú a gépesítettség. Van a logisztikának egy speciális területe, az úgynevezett intralogisztika, leegyszerűsítve: üzemi belső logisztika. Üzemen belül sokféle gépet, például targoncákat használnak, amelyek között manapság már bőven akadnak automata üzemmódban, autonóm módon, gépkezelő nélkül működők. Ilyen esetekben a gépkezelő humán intelligenciáját mesterséges intelligenciával kell kiváltani. Szükség van például gépi látásra, az objektumok automatikus felismerésére, feldolgozására, hogy a kapott adatokból a döntéshozatalt segítő információk szülessenek.
CW: Mennyire alkalmazzák ezeket a megoldásokat a hazai cégek?
Bóna Krisztián: A fejlődés elindult. Egyre jobban kinyílnak a logisztikával foglalkozó hazai cégek az automatizáció irányában. Szaporodik a jó gyakorlatok, a jó példák száma. Úgy látom, hogy komoly fejlődés előtt állunk Magyarországon.
CW: Van elég szakember, aki támogatja a logisztikai cégeket a korszerű technológiák használatában?
Bóna Krisztián: Az ilyen jellegű szakembereket az egyetemi felsőoktatásban képezik. Egyfelől szükség van a logisztikai szakmai kompetenciára, másfelől kell a mesterséges intelligenciához való hozzáértés. Ez utóbbit nyilván több felsőoktatási intézményben meg lehet szerezni, a kérdés inkább az, hogy a két terület egyvelege összeáll-e egy emberben. Mi azon vagyunk itt a BME-n, a logisztikai mérnöki képzésben, hogy lehetőség szerint a kompetenciáknak ez a fajta mixe meglegyen a jövő logisztikai mérnökeinek a fejében. Ezekhez a high-tech kompetenciákhoz természetesen már mesterszintű tudásra van szükség. A BSc szinten tanulók is közel kerülnek ezekhez a kérdésekhez, a mesterséges intelligenciához, de ezen rendszerek megtervezésével, fejlesztésével csak az MSc szintű végzettséggel rendelkező szakemberek képesek megbirkózni.
CW: Van különbség a globális piacon működő multinacionális logisztikai vállalatok és a hazai kis- és középvállalatok között a korszerű technológiák iránti fogékonyság tekintetében?
Bóna Krisztián: Az ember azt hinné, hogy a multik jobban hajlanak a korszerű megoldások bevezetésére, mint a kis hazai cégek. Azt látom azonban, hogy a kicsik részéről is megvan a nyitottság. A kérdés az, hogy mikor jön el az az állapot, vagy mikor érik el azt az érzékenységküszöböt, amitől kezdve már komolyabban kezdenek el gondolkozni egy-egy megoldás tényleges bevezetésén. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem csak azokra az eszközökre kell gondolni, amelyek automata módon tudnak különféle operatív műveleteket elvégezni (például automata targoncák), hanem olyanfajta intelligenciák is idetartoznak, amelyek mondjuk az operatív irányításban segítenek. Érdekes például a szoftverrobotok kérdésköre, amelyek egy-egy probléma kapcsán mesterséges intelligenciát is tartalmazhatnak azért, hogy a megfelelő döntéseket támogatni tudják, vagy akár konkrét döntéseket is hozhassanak.
CW: A mesterséges intelligencia alkalmazásával mennyire vonódik ki az ember az operációból?
Bóna Krisztián: Azt látom, hogy nem vonódik ki, csak a szerepe alakul át. Régebben nehéz volt például sokféle lehetőséget megvizsgálni, végigszámolni egy döntéshozatal előtt, mert nem volt rá elég idő. Manapság a mesterséges intelligencia segítségével képesek vagyunk sokféle helyzetet lemodellezni, megvizsgálni, majd az eredményt mintegy étlapon átadni a döntéshozónak, aki tudása, szakmai tapasztalata, humán intelligenciája segítségével képes ezeket feldolgozni, kiértékelni, és lehetőség szerint a legjobb döntést meghozni. Ez óriási különbség a mesterséges intelligencia előtti és a jelenlegi gyakorlat között.
CW: Tételezzük fel, hogy egy vállalatnál megvan a szándék az automatizációra, különféle mesterséges intelligencia alkalmazások bevezetésére. Mi a helyzet ezen beruházások anyagi oldalával?
Bóna Krisztián: Tény, hogy ezek a beruházások ma még meglehetősen tőkeigényesek. A megtérülést nézve több oldalról lehet a problémát megközelíteni. Végezhetők olyan megtérülési számítások, amelyekből viszonylag egyszerűen kimutatható, hogy az automatizáció vagy a mesterséges intelligencia alkalmazása középtávon megtérülhet. Vannak olyan esetek, ha mondjuk egy-egy operáció nagyon rosszul működik, ahol akár rövid távú megtérüléssel is lehet számolni. Nem tagadható, hogy Magyarországon a logisztikai operációkban még van hova fejlődnie a cégeknek. Ennek az első lépése nem feltétlenül a mesterséges intelligencia és az automatizáció bevetése. Indulásként egyszerűbb olyan megoldásokban gondolkozni, amelyek viszonylag rövidebb idő alatt megtérülhetnek. Kétségtelen azonban, hogy a korszerű eszközök, eljárások bevezetése így is, úgy is tőkeigényes, következésképpen jelenleg nehezen képzelhető el pályázatok nélkül. Hangsúlyozom, hogy nem csupán a hardver- és a szoftveroldalnak van költsége, hanem a rendszereket létrehozó tudásnak is. Azok nélkül a szakemberek nélkül, akik mindezt kitalálják, megépítik, implementálják, tesztelik, majd elkezdik alkalmazni, nem jöhet létre működő rendszer. Ezt a vállalatok sajnos hajlamosak elfelejteni.
CW: Európai viszonylatban elégedettek lehetünk azzal, ahogy Magyarországon a logisztikában terjednek a korszerű technológiák?
Bóna Krisztián: Úgy érzem, hogy mostanában mintha elindult volna a pezsgés, ami jó irányba terelgeti ezen rendszerek gyakorlati alkalmazását. Régebben a vállalatvezetők nem hittek igazán a modern technológiákban, és pontosan a dolgok sci-fi jellege miatt nem mertek komolyabb beruházásokba belekezdeni. Úgy érezték, hogy borzasztóan távol vannak ezektől a lehetőségektől, ráadásul azt tartották, hogy szakembereik, akik 20-25 éve vannak a szakmában, jobban tudnak mondjuk egy túratervet összeállítani, mint egy szoftverrobot. Aztán egyre-másra jöttek a jó megoldások, gyakorlatok. A vállalatvezetők észrevették, hogy a versenytársuk már előrelépett, és a korszerű technológiák segítségével jelentős összeget tudott megtakarítani. Hirtelen elkezdett kinyílni a vállalatok szeme a fejlesztési lehetőségekre. Úgy látom, hogy manapság jó irányba halad a korszerű technológiák alkalmazása.
