A kritikus infrastruktúrák magukban foglalják az energiaellátást, vízellátást, közlekedési hálózatokat, kommunikációs rendszereket, pénzügyi intézményeket, egészségügyi szolgáltatásokat és egyéb alapvető közszolgáltatásokat. Mindennapi életünk zavartalan működését biztosítják, és bármilyen incidens éri őket, az súlyos következményekkel járhat, hatásuk - további rendszerekre átterjedve - pedig sokszorosára erősödhet. Bár a drónok hasznosak lehetnek távfelügyeletre és ellenőrzésre, rosszindulatú kezekben komoly veszélyt is jelenthetnek. Dinamikus fejlődési ütemük így egyre nagyobb kihívást jelent az infrastruktúrák és létfontosságú szolgáltatások védelme szempontjából. Az EMIKA Defense vezetője, Győző Gábor korábban Magyarországon kívül tevékenykedett, az itt szerzett biztonságtechnikai és védelmi ipari tapasztalatainak nagy hasznát veszi ebben az innovatív szektorban.
ComputerTrends: Hogyan változott a drónpiac az utóbbi években?
Győző Gábor: A pilóta nélküli légi járművek (UAV, UAS, RPAS) világpiacán exponenciális növekedés látható: 2018 és 2024 között a drónpiac volumene megtízszereződött, ami drasztikus növekedést jelent ebben a viszonylag fiatal iparágban. Ha ezt a trendet régiókra bontjuk, láthatóvá válnak a térségek közötti eltérések, a fejlett országok, mint például az USA esetében jelentős emelkedés tapasztalható, viszont az ázsiai piac még ennél is magasabbra szárnyalt. Ezzel szemben Dél-Amerikában és Afrikában a növekedés visszafogottabb, míg Európában közepes mértékű volt - bár a piac megkétszereződött, de Ázsiához és Amerikához képest szerényebben nőtt.
Ez a dinamika egyébként egybevág a katonai ráfordításokkal. Az USA-ban a GDP-arányos költekezés folyamatos, és az elmúlt években már Ázsiában is láthatóvá váltak a komoly katonai ráfordítások. Európa ebben is elmaradt, de jelentős szemléletváltás zajlik jelenleg, amely elsődlegesnek tartja a felzárkózást.
Fotó: Nett Fotózás by Anetta Sályi
CT: Ma már számtalan, különböző paraméterrel rendelkező drónt gyártanak, hogyan érdemes kategorizálni ezeket?
Győző Gábor: A drónok családja valóban túlmutat a mindenki által ismert kvadrokopter verzión, sokkal szélesebb az arzenál. Alapvetően három típust különböztetünk meg, mint a merevszárnyas, a forgószárnyas (egy vagy multi) és a hibrid kialakítás. Fontos szempont emellett a meghajtástechnológia (hagyományos üzemanyag-meghajtású, elektromos és hibrid) kiválasztásakor a repülési idő, a hatótáv és a hasznos teher mértékének összevetése. A leghosszabb repülési időt a merevszárnyas hibridek biztosítják, míg a legnagyobb tömegű hasznos terhet a multirotoros drónok bírják. A legnagyobb fenyegetést jelenleg a sugárhajtóművel rendelkező fixszárnyasok jelentik, mivel elképesztő, akár 500 km/óra sebességet is meghaladnak, 5-15 perc hatótávval.
A fel- és leszállás módja szerint szintén három csoportba soroljuk a drónokat: vízszintesen felszálló (Horizontal Take Off and Landing, HTOL), függőlegesen felszálló (Vertical Take Off and Landig, VTOL), és ezek kombinációja. Méret és teherbírás szempontjából nano, mikro, kisméretű, kompakt és ipari változatokat különböztetünk meg. Működési elv alapján emberi közreműködést igénylő távirányítós (RC) drónok, félautomata, programozható, autonóm és AI-vezérelt drónok vannak a piacon.
CT: Miért van egyáltalán szükség drónvédelemre?
Győző Gábor: A jelenlegi biztonsági rendszerek a földi védelemre összpontosítanak: kerítéseken, kamerákon, riasztókon, élőerős őrzésen keresztül. Ezek a megoldások 3-5 méterig működnek, így a legtöbb létesítményben jelentős biztonsági hiányosságokat okoznak, mivel hatástalanok a légi fenyegetésekkel, például a drónokkal szemben. A légtérbe így 5 méter felett bármilyen, kereskedelmi forgalomban kapható pilóta nélküli eszköz képes behatolni, akár kémkedési feladattal, akár támadási - például robbantás - céllal.
CT: Milyen támadást indíthatnak drónokkal?
Győző Gábor: Bár a drónipar számos ágazatban forradalmasította a hatékonyságot, ez a sokoldalúság egyben valós veszélyt is jelent, ha rossz kezekbe kerül. Potenciális eszközök lehetnek terrorista támadásokhoz, érzékeny adatok és információk megszerzéséhez vagy titkos területek megfigyeléséhez, szabotázsakciók során képesek fizikai károkat okozni kritikus infrastruktúrában, energiaellátó rendszerekben vagy kommunikációs hálózatokban, illetve baleseteket és üzemzavarokat okozhatnak, ami jelentős pénzügyi veszteségeket eredményezhet. A drónok által jelentett veszélyek kezelése érdekében egyre fontosabbá válik a mai világban az elhárító rendszerek telepítése, amelyek segítenek megelőzni a biztonsági fenyegetéseket, megvédeni a magánéletet, minimalizálni az üzemzavarokat és károkat, valamint megakadályozni a kibertámadásokat.
Sokan emlékeznek, amikor 2019. szeptember 20-án néhány FPV-drónnal gyakorlatilag szétbombázták és megbénították a szaúdi olajtermelés egészét bonyolító óriásvállalat, a Saudi Aramco finomítóját. Ugyanilyen veszélyben lehetnek hazai finomítók, vasúti hálózatok, kötöttpályás csomópontok mellé épült gyárak, hadi-, autó-, gyógyszer- vagy akár élelmiszeripari üzemek és a hozzájuk kapcsolódó ellátási láncok.
CT: Melyek a főbb támadási módszerek?
Győző Gábor: Számos típusa van a támadásoknak, ebből hármat emelnék ki. Az előreprogramozott (automata) üzemmódban repülő drónok a célpont sérülékenységét kihasználva célzott támadást hajtanak végre a gyenge pontokra, főként nagyerejű robbanóanyaggal. Másik típusa, amikor a talajkövető (LIDAR) egység segítségével akár a felszíntől 10-50 cm magasságban közelítik meg a célpontot (az esti időszakban a nehezebb észlelhetőség miatt), majd a védett területre történő behatolás után célzott támadást hajtanak végre. A harmadik esetben a nagy magasságból, 1000-2000 méterről zuhanórepülésben, a kikapcsolt motorral (hangtalanul) is kiváló céltartó és navigációs képességű deltaszárnyas drónok előreprogramozott célkoordinátákkal mint egy kamikaze, csapódnak be.
CT: Van ezek ellen egyáltalán hatékony megoldás?
Győző Gábor: Ezek megtalálásához először is érdemes áttekinteni általánosságban a drónvédelmi zónákat, amit egyfajta kupolaként kell elképzelni. A legtágabb, minimum 5 km-es kék zóna (ipari nagyüzemek esetében ez akár 30 km is lehet) az észlelési körzet, ahol már érzékelni kell a közeledő tárgyat, függetlenül attól, hogy drón-e, vagy csak hasonlít rá. Ha sikerült beazonosítani, akkor a 3 km-es sárga hatástalanítási zónában semlegesíteni kell a nagy sebességgel száguldó pilóta nélküli járművet. Mégpedig úgy, hogy ne érje el a belső, piros, tiltott zónát.
CT: Milyen konkrét eszközök állnak rendelkezésre ehhez?
Győző Gábor: A magyar tulajdonú EMIKA Defense fő célkitűzése a modern fenyegetések, különösen a drónok jelentette kockázatok elleni védelem bevezetése és fejlesztése Magyarországon és a külpiacokon. Nemzetközi partnerekkel való együttműködéseink révén a legmodernebb technológiákat tudjuk biztosítani, szoros és kizárólagos partnerséget ápolunk többek között a HAWK drónelhárító rendszer gyártójával, a lengyel Hertz Systems céggel is. Ez az antidrón rendszer a gyakorlatban 5 lépéses:
1. A repülő tárgy észleléséhez és azonosításához több hardveres megoldást is biztosít. Az 5 km-es hatótávú HAWK RF1000 eszközünk képes érzékelni az RF jeleket a 6 kHz és 8 GHz közötti frekvenciatartományban, AI-alapú beépített osztályozómodulja pedig lehetővé teszi a drón(ok) pontos típus szerinti felismerését.
Az akár 6 km-es hatótávú HAWK HRF2000 passzív (nem észlelhető) dróndetektáló platform képes érzékelni és azonosítani a drón és a kezelő közötti kommunikációs kapcsolatokat. A rendszer valós idejű információkkal látja el a felhasználót a drón pozíciójáról, repülési magasságáról, a kezelő pozíciójáról, a repülés irányáról, sebességéről, a modell és azonosítószám mellett pedig a drón kilövési pozícióját is megadja. A HAWK hosszú, közép és rövid hatótávolságú 3D radarjaival pedig még tovább pontosíthatjuk az UAV-ok helyzetét. A rádiófrekvencián alapuló és a radaros detektálás külön-külön nem elégségesek, együtt azonban rendkívül jól kiegészítik egymást, utóbbi alkalmazását viszont az adott projekthez kell igazítani, ugyanis bizonyos zónákban - például repülőterek közelében - nem javasolt.
2. Az objektum osztályozásával megkezdődik a munka a vezérlőállomáson. Miután már tudjuk, mivel van dolgunk, a HAWK C2 taktikai központban minden láthatóvá válik a vezérlőpulton. A rendszernek számtalan előnye van, akár autonóm módon is tud dolgozni, kezelők beiktatása nélkül, bár úgy vélem, hogy ebben az esetben az emberi tényező nagyon fontos. Az RF érzékelők fejlett azonosítási technológiájának köszönhetően a drónrajokat is hatékonyan kezeli, akár több száz UAV-ból ki tudja választani az ellenséges és a semleges drónokat. A pilóta nélküli repülő eszközöket valós időben, térképen követi nyomon, képes akár átvenni az irányítást is felettük, a leszállási pozíció meghatározásával. A rendszer automatikus és egyedi detektorainak irányításával könnyen kijelölhetők a már említett övezetek, vagy akár az UAV üzemeltetőjének lokalizálása is lehetséges, a drón korai felismerésével, akár még a felszállás előtt.
3. Lehetőség van a gyorsabb és hatékonyabb detektáláshoz további, akusztikus és vizuális modulok beépítésére is a drónvédelemi rendszerbe. Az akusztikus érzékelőink ideális megoldást jelentenek abban az esetben, ha más észlelési módszerek hatástalanok, például a területi adottságok, időjárás vagy a hatósági előírások miatt. A kameránk - ami akár infravörös vagy éjjellátó is lehet - pedig további vizuális megerősítést biztosít a drón típusáról és automatikusan vezérelhető az objektum követésével. Ezek által valós idejű vizualizációt kapunk az észlelt UAV repülési vonaláról.
4. A rendszerből kapott információk a drónokkal kapcsolatban átadhatóvá válnak az élőerős biztonsági szolgálatok számára annak érdekében, hogy megkezdjék a hatékony elhárítást és semlegesítést.
5. A semlegesítés többféle eszközzel történhet. Mivel az UAV-ok 90%-a RF-vezérelt, a jelenleg leginkább elfogadott semlegesítő módszer a rádiófrekvenciás zavarás (jammer), amelynek köszönhetően vagy leesnek vagy megzavarodnak a drónok. Ennek különböző típusai vannak (pl. helyhez kötött zavarórendszer, automatikus mindenirányú vagy forgó semlegesítő) amiatt, hogy a legjobban testreszabott megoldást tudjuk nyújtani.
CT: Miben más az EMIKA Defense megoldása a többihez képest?
Győző Gábor: Képesek vagyunk meghackelni a támadó drónokat. Hacker modulunknak köszönhetően a közeledő drón azonosítását követően be tudunk lépni az adott eszköz rendszerébe, átvéve az irányítást felette. Ilyenkor vagy visszaküldjük a feladónak, vagy elemzés céljából befogjuk.
Másik, főként katonai területen alkalmazható forradalmi megoldásunk spoofing technológiája minden GNSS-vevővel felszerelt drón ellen hatékony, képes egyetlen támadást vagy akár drónok raját is ellensúlyozni. Az eszköz egyedülállóan és hatékonyan használja a GNSS manipulációs technikákat (hamis jelek küldése) az adatkapcsolatok zavarása helyett.
Amennyiben a fent említett technológiákat nem lehet alkalmazni, érdemes a drónpuskához nyúlni. Az RF-alapú és kistömegű HAWK kézi drónsemlegesítőnk hatékonyan tudja elfogónyalábja révén földre kényszeríteni a drónokat a levegőből. Vannak azonban olyan támadások, amikor a drónok az utolsó 1 kilométeren teljesen lekapcsolják magukat és autonóm módon repülnek, mindenféle külső vezérlés nélkül tartanak a célpont felé, így nem lehet őket megzavarni vagy befogni sem. Amikor már semmi sem segít, egyetlen megoldás jöhet szóba: a fizikai megsemmisítés, ehhez a katonaság számára optoelektronikus műszerekkel felszerelt gépfegyvert tudunk biztosítani.
A drónvédelmi rendszereket mindazonáltal, nem feltétlenül kell véglegesen telepíteni és vannak olyan megbízásaink, amelyek kifejezetten nem is igénylik ezt. HAWK mobilegységünk, amely egy Mercedes Sprinter kisterherautóba van integrálva, nagyon népszerű ügyfélkörünkben. Teljesen felszerelt rendszer, minden megtalálható benne, saját áramforrása és 10 méter magas árboca autonóm GNSS kalibrálást is lehetővé tesz.
CT: Hogyan látja a dróntechnológia jövőjét?
Győző Gábor: Egymás ellen, vállvetve fejlődnek a drón és drónelhárító technológiák. Nincs könnyű helyzetben a drónvédelmi piac, mert a dróngyártók nagyon kreatívak, nekünk pedig mindig egy lépéssel előttük kell járnunk. A mikrohullám-alapú semlegesítés egy új irány a drónvédelemben, ám biztató indulása ellenére már vannak opciók a kikerülésére egy speciális bevonat segítségével. A lézerágyú is hasonló próbálkozás, kis gondossággal azonban megfelelően fel lehet készíteni a drónokat ellene. Bár napjainkban már egyre hatékonyabbak a lézerek, a sebességgel szemben ez a technológia sem tud mit tenni.
Drónvédelmi rendszerekre mindenféleképpen szükség van, a jelenleg dúló háborúk és konfliktusok mind azt mutatják, hogy egy új hadviselés, harcmodor van kialakulóban, a régi harcieszközök használati értéke folyamatosan csökken, helyükbe lépnek ezek a nagyon mobil, nagyon könnyen bevethető eszközök, amelyek egyre kisebbek, egyre gyorsabbak és feláldozhatók - nagy darabszámban elindítva pedig végzetes károkat okozhatnak.
