Nem mindenkinek adatik meg, hogy egy okostelefont, tabletet vagy számítógépet könnyedén tudjon használni. Gondoljunk például a látássérült, a siket vagy a finommotoros képességek zavaraival küzdő személyekre. Sokaknak közülük komoly problémát okozhat a rohamosan terjedő érintőképernyős terminálok - jegykiadó automaták, sorszámhívó berendezések stb. - kezelése is. Az érintettek veleszületett vagy fokozatosan, valamilyen betegségből származó, illetve idős korukból fakadó fogyatékosságuk révén vannak nehéz helyzetben. Az online akadálymentesítéssel kapcsolatos kérdéseinkkel a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségéhez (MVGYOSZ) fordultunk. A jelenlegi helyzetet, a fő problémákat és tennivalókat, valamint a szövetség tapasztalatait és javaslatait Nagy Sándor elnök, valamint Velegi Dorottya jogász, megbízott szakmai vezető foglalta össze.
CW: Milyen lépések történtek a közelmúltban annak érdekében, hogy a látássérült emberek is ki tudják használni az online világ adottságait?
Velegi Dorottya: Az utóbbi években több szabvány is napvilágot látott azzal a céllal, hogy az infokommunikációs technológiák által használt felületek akadálymentesek legyenek. Ezek a jogszabályok (2018. évi LXXV. törvény) elsősorban a közszféra szervezeteire vonatkoznak. Természetesen minden más területen is elvárás az egyenlő esélyű hozzáférés, de a megvalósítás módjára nincs kötelező előírás. Mindazonáltal azt tapasztaljuk, hogy a régebbi, jól bevált webes felületek, illetve a mobilalkalmazások többsége ma már hozzáférhető a látássérült emberek számára. Problémát jelent azonban, ha a meglévő felületet az üzemeltetője tovább szeretné fejleszteni. Az innovációhoz szükséges API-k és egyéb felületek ugyanis jellemzően grafikus alapokon működnek. Ilyenkor előfordul, hogy a látássérült személyek egyenlő esélyű hozzáférését hivatott intézkedések elmaradnak. Szerencsére vannak olyan szakemberek, akik ismerik a fejlesztői oldalt, és a vak, gyengénlátó és aliglátó felhasználók igényeivel is tisztában vannak. Ezt ma már egyre több üzemeltető tudja.
Nagy Sándor: A közszférán kívüli szervezetek akadálymentesítéséről szóló előírásokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (CRPD) szabályozza. Ennek értelmében mindenki, így a fogyatékossággal élők számára is hozzáférhetővé kell tenni az információt. Ha hiányosságot tapasztalunk, először a honlap vagy alkalmazás üzemeltetőjét keressük meg. Ha jelzésünk meghallgatásra talál, és a fejlesztő is együttműködő, akkor minden rendben. Ellenkező esetben kénytelenek vagyunk az alapvető jogok biztosához fordulni. A helyzet javul, de sajnos még mindig találkozunk olyan felületekkel, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak.
CW: Mit takar a látássérült személyek szempontjából például egy webshop akadálymentesítése?
Velegi Dorottya: A teljes akadálymentesítés folyamata nem áll meg a felület által nyújtott lehetőségeknél. Az oldalra feltöltött információkat, tájékoztatókat is hozzáférhetővé kell tenni a látássérült felhasználók számára. Egy ruhabolt webshopjában például nemcsak az egyes ruhák terméklapjait kell láthatóvá tenni, hanem a ruhákról bővebb termékleírást is kell adni. Ha ez megtörténik, akkor a szó szoros értelmében vett akadálymentesítésen felül a konkrét egyenlő esélyű hozzáférés is megvalósul.
CW: Egy kis internetes ruhabolt kevesebbeket érint, mint a nagy áruházláncok, a pénzintézetek, vagy például a légitársaságok honlapjai. Mi a helyzet ez utóbbiaknál?
Nagy Sándor: Ha egy kis ruhaboltban nem tud a látássérült személy vásárolni, legfeljebb másik webboltot választ. A nagy áruházláncok azonban tömegeket érintenek, így esetükben szigorúbban járunk el. Sajnos van még tennivaló.
Velegi Dorottya: Ha valaki repülőjegyet szeretne venni, jellemzően nem egy bizonyos légitársaság honlapjára megy fel, hanem olyan oldalon keres, ahol össze tudja hasonlítani a különböző légitársaságok járatait. Ezen a téren vegyes tapasztalatokkal rendelkezünk. Mivel az ilyen típusú szolgáltatások iránt nemzetközi méretű az érdeklődés, egyrészt nagyobb a szórás, másrészt viszont a szóban forgó oldalak fokozottan odafigyelnek rá, hogy antidiszkriminatívak legyenek. Ha ugyanis egy magyar látássérült utas nem is él panasszal, egy német, egy lengyel vagy egy brit megteheti. A határokon átnyúló szolgáltatásokat egyébként az Európai Bizottság is jobban ellenőrzi. Ami a kisvállalkozásokat illeti, sokan közülük kifejezetten nyitottak az online akadálymentesítésre, hiszen a fogyatékossággal élő emberek körében terjedő jó hírüknek reklámértéke van.
CW: Hol tanulhatják meg a látássérült emberek, hogy miként mozoghatnak a digitális térben?
Velegi Dorottya: A látássérült személyek egy úgynevezett elemi rehabilitációs folyamat keretében tanulhatják meg a számítógép és az okoseszközök használatát. Az alapkompetencia-átadás után akár sorstársi segítséggel, akár a tagegyesületeinken keresztül fejleszthetik tovább tudásukat.
CW: Vannak kifejezetten a látássérült személyek számára készített webes felületek, mobilalkalmazások?
Nagy Sándor: Ez nem jellemző. A látássérült emberek ugyanazokat a webes felületeket és alkalmazásokat használják, mint a látók. Viszont az MVGYOSZ működtet a látássérülteket segítő speciális szolgáltatásokat, amelyeket kifejezetten vak, aliglátó és gyengénlátó személyeknek fejlesztett ki. Ilyen a Hangoskönyvtár vagy a Távszem szolgáltatás, amelyek weben és mobilalkalmazás formájában egyaránt elérhetőek.
CW: Kapcsolatban állaz MVGYOSZ más szervezetekkel az online akadálymentesítés területén?
Nagy Sándor: Sok együttműködő partnerünk van, de kettőt emelnék ki. Az egyik a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ). A szövetség felhívja a KIFÜ figyelmét arra, hogy mely webes felületeket és mobilappokat ellenőrizze az akadálymentesség szempontjából a 2018. évi LXXV. törvény alapján. Az Informatika a Látássérültekért Alapítványt az MVGYOSZ azért hozta létre, hogy a látássérült emberek a digitális társadalomban minden információhoz ugyanolyan eséllyel férjenek hozzá, mint a látó felhasználók.
Velegi Dorottya: Az alapítvány hatáskörébe tartozik a látássérült személyeket segítő képernyőolvasó és képernyőnagyító, illetve az e két funkciót ötvöző szoftverek honosítása is. A szóban forgó három szoftver - az országlicenc program keretében - minden, valamilyen okból olvasási nehézséggel küzdő magyar ember számára elérhető. Az alapítvány egyébként olyan tapasztalt infokommunikációs akadálymentességi szakembereket foglalkoztat, akik egyrészt tudásuk, másrészt érintettségük révén különös érzékenységgel tudnak hozzászólni az egyre több embert érintő akadálymentességi kérdésekhez.
CW: Hogy válhat valaki infokommunikációs akadálymentességi szakemberré?
Velegi Dorottya: Korábban voltak az Európai Unió több országában informatikus végzettséghez kötött posztgraduális képzések, a helyzet azonban megváltozott. Jelenleg Magyarországon nem tudunk ilyen típusú élő képzésről, bár nagy szükség volna rá. Mostanában főként USA-beli multinacionális vállalatok és oktatási intézmények összefogásában valósulnak meg hasonló képzések, amelyekre bárki jelentkezhet, előképzettség nélkül. A tananyag jellegénél fogva azonban szükséges, hogy az ember legalább alapszinten értse, amit tanul, így némi informatikai előképzettség nem árt. Egy jól képzett infokommunikációs akadálymentességi szakember tudása kiterjed arra, hogy mindenfajta fogyatékossággal élő személy digitális területekhez fűződő akadálymentességi igényeit hatékonyan tudja képviselni.
CW: Mi jelenti most a legnagyobb kihívást a látássérült felhasználók számára?
Velegi Dorottya: Az érintőképernyős eszközök használata, mivel azokon nincsenek kiemelkedő, kitapintható idomok, amelyekhez igazodni lehet. Amikor egy látássérült ember okostelefont vagy tabletet használ, a legtöbb esetben úgynevezett gesztusvezérlést alkalmaz. Erre mind az iOS, mind az Android-alapú okoseszközök fel vannak készítve. A probléma az, hogy egyre több olyan érintőképernyős terminál jelenik meg például az önkiszolgáló pénztáraknál, a csomagautomatáknál vagy a sorszámhúzó ügyfélhívó berendezéseknél, amelyeknek nincsenek nyomógombjaik, sem hangszórójuk, és a gesztusvezérlésre sincsenek felkészítve. Egyébként nemcsak nekünk megoldatlan ezen eszközök akadálymentesítése, hanem adott esetben a mozgáskorlátozott személyeknek is. Ezért is lesz majd érdekes a 2025. június 28-án hatályba lépő, 2019. évi 882-es számú európai uniós irányelv, amely a termékek és szolgáltatások akadálymentesítésén belül külön szabályozza a különféle érintőképernyős terminálok hozzáférhetőségét is. Egyelőre sok még a kérdőjel, például a régebben forgalomba állított terminálok átalakítását tekintve. A cél az, hogy ne kelljen külön akadálymentesített eszközöket vásárolni, hanem minden forgalomba kerülő terminál eleve akadálymentes legyen.
Friss és sajnos nem jó hír, hogy egyes hazai szakrendelőkben is áttérnek az érintőképernyős betegirányító rendszerekre, amelyeket nem lehet gesztusokkal vezérelni, és képernyőolvasó szoftver sem telepíthető rájuk. Ezen berendezések használata nemcsak a látássérült embereknek jelent problémát, hanem például az idős, rosszabbul látó pácienseknek is. Az európai uniós irányelv hatályba lépésével egyébként olyan szoftvereknek is akadálymentessé kell válniuk, amelyeket nem a klasszikus értelemben vett számítógépeken vagy okostelefonokon futtatnak, hanem amelyek például set-top-boxokat vagy okosotthonokat vezérelnek. Mindezek egyenes következménye, hogy a jövőben jelentősen felértékelődik az infokommunikációs akadálymentességi szakemberek szerepe. Ezt támasztja alá egy világszintű statisztika is, amely szerint az emberi populáció 33 százalékának van már ma, vagy lesz a közeljövőben akadálymentességi igénye. Ebben a körben nemcsak fogyatékossággal élő emberek szerepelnek, hanem idősek, alacsony digitális kompetenciákkal rendelkezők vagy akut sérüléssel küzdők is.
