Dolgozott már olyan emberekkel, akik nem olyan jók, mint amilyennek gondolják magukat? Bár valószínűleg mindenki igennel válaszol, a legtöbbünk számára meglepő adat, hogy statisztikailag ezek az emberek nagyobb valószínűséggel férfiak, mint nők. Így van, a férfiak jellemzően jobban tévednek a tehetségükkel kapcsolatban, mint a nők. Viszont nagyobb valószínűséggel sikeresek is a karrierjükben. Ez azért van, mert az egyik legjobb módja annak, hogy másokat úgy tévesszen meg valaki, hogy jobbnak gondolja magát, mint amilyen valójában, ha először saját magát is becsapja.
"Szervezetpszichológus vagyok, a tudományt és a technológiát használom az emberi viselkedés előrejelzésére és megértésére a munkahelyen. Az egyik terület, amely lenyűgöz, a nemek, a személyiség és a vezetés közötti kapcsolat, pontosabban az, hogy a nemek és a személyiség hogyan alakítják a vezetők kiválasztását, és hogy ezek a vezetők hogyan hatnak a szervezetekre. A nemekről szóló viták általában a nők alulreprezentáltságára összpontosítanak a vezetésben, ami sajnos többé-kevésbé általános" - mondta Tomas Chamorro-Premuzic szervezeti pszichológus.
Nagyobb probléma azonban az a tény, hogy a legtöbb vezető inkompetens. Az inkompetens vezetők ugyanis - akár az üzleti életben, akár a politikában - negatív hatással vannak a követőikre és beosztottaikra, alacsony elkötelezettséget, bizalmat és termelékenységet, valamint magas kiégési és stressz-szintet okozva. Guglizzon csak rá "A főnököm egy" kifejezésre, hogy megtudja, mit gondol a legtöbb ember a vezetőjéről (és talán, csak talán, egy kicsit jobban fogja érezni magát a saját vezetőjével kapcsolatban). Olyan szavakat fog látni, mint "őrült", "bántalmazó", "elviselhetetlen", "mérgező" és más olyan szavakat, amelyeket a nyomdafesték sem tűr el.
Tehát a fő kérdés, amit fel kellene tennünk, nem az, hogy miért nincs több női vezető, hanem az, hogy miért lesz olyan sok inkompetens férfiből vezető?
"Kutatásaim szerint ennek három fő oka van, és az első az, hogy képtelenek vagyunk különbséget tenni az önbizalom és a hozzáértés között. Kultúrákban és országokban hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a magabiztos emberek nagyobb potenciállal rendelkeznek a vezetésre, de a tehetség bármely területén, beleértve a vezetést is, nagyon kevés átfedés van az önbizalom (mennyire jónak gondolják magukat az emberek valamiben) és a kompetencia (mennyire jók valamiben ténylegesen) között" - mondta Tomas Chamorro-Premuzic szervezeti pszichológus.
A második ok a karizmatikus személyek iránti szeretetünk, különösen a tömegmédia 1960-as évekbeli robbanása óta. Ezt azonban a közelmúlt digitális korszaka még inkább felerősítette. Úgy tűnik, hogy olyan vezetőket akarunk, akik elbűvölőek és szórakoztatóak, de mint azt a legtöbben tudjuk, nagy különbség van aközött, hogy valaki hatékony vezető vagy stand-up komikus. Valójában a legjobb vezetők inkább alázatosak, mint karizmatikusak, sőt inkább unalmasak. Nem véletlen, hogy lebilincselő életrajzi filmek olyan karizmatikus vezetőkről készülnek, akiknek lenyűgöző sötét oldaluk van, és akik végül országokat és szervezeteket tettek tönkre.
A harmadik és egyben utolsó oka az inkompetens emberek felemelkedésének az, hogy képtelenek vagyunk ellenállni a narcisztikus személyek - a saját narcizmusunkat megcsapoló, grandiózus víziókkal rendelkező emberek - csábításának. Mindig is csodáltuk a híres embereket, de az önmagukat csodálók vagy éppen hírességükről híres emberek iránti rajongásunk évtizedek óta növekszik. Ilyen ütemben a jövő nemzedékei visszanéznek Kimre és Kanye-re, és azt mondják: "Hú! Nem voltak kissé szerények?"
A népszerű tanácsok nagy része, amelyek arra összpontosítanak, hogy segítsenek az embereknek vezetővé válni, táplálják és támogatják a narcisztikus gondolkodásmódot: "Szeresd magad, bármi is legyen", "Ne törődj azzal, hogy mit gondolnak rólad az emberek" vagy "Ha azt hiszed, hogy nagyszerű vagy, akkor az is vagy". Sajnos ez olyan vezetők többletét hozza létre, akik nincsenek tisztában a korlátaikkal, és indokolatlanul elégedettek önmagukkal. A vezetést jogosultságnak tekintik, és hiányzik belőlük az empátia és az önkontroll, így végül tisztesség nélkül cselekszenek, és vakmerő kockázatoknak engednek.
Ezzel szemben a legjobb vezetők kordában tartják narcizmusukat. Sokat törődnek másokkal, beleértve azt is, hogy mit gondolnak róluk, ezért nagyon kevés botrány van velük kapcsolatban.
Hogyan akadályozzuk meg tehát, hogy inkompetens emberekből vezetők legyenek?
Az első megoldás, ha követjük a jeleket, és megkeressük azokat a tulajdonságokat, amelyek valóban jobb vezetővé teszik az embereket. Beteges eltérés van a bennünket egy vezetőben elcsábító tulajdonságok és azok között, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékony vezetővé váljunk. Ha javítani akarjuk vezetőink teljesítményét, akkor a megfelelő tulajdonságokra kell összpontosítanunk.
Ahelyett, hogy magabiztos, narcisztikus és karizmatikus embereknek dőlnénk bele, inkább a hozzáértés, az alázat és a tisztesség miatt kellene előléptetnünk őket. Ez egyébként azt is eredményezné, hogy a női vezetők aránya magasabb lenne, mint a férfi vezetőké.
Ugyanis nagyszabású tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a nők magasabb pontszámot érnek el a férfiaknál a kompetencia, az alázat és a tisztesség mérésénél. De a lényeg az, hogy jelentősen javítanák vezetőink minőségét.
A második megoldás az, hogy ne bízzunk az ösztöneinkben. A legtöbben szeretjük az intuíciónkat, de a legtöbb ember egyszerűen nem olyan intuitív, mint gondolja. Ebben az értelemben az intuíció kicsit olyan, mint a humorérzék. Az emberek kilencven százaléka azt hiszi, hogy fantasztikus humorérzéke van. Mégis hányan vannak, akik valójában viccesek? Sokkal kevesebb százalék. Ebből következik, hogy kevésbé kell az állásinterjúk vagy médiainterjúk során az emberek benyomásaira összpontosítani, amelyek csak egy felhívás arra, hogy kivetítsük saját előítéleteinket és elfogultságainkat. Még ha jó szándékunk is van, nem könnyű ezt leküzdeni. Például a tudattalan előítéletekről szóló tréningek ritkán segítenek abban, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy az előttünk álló személy fehér, nő vagy vonzó. Sőt, minél inkább megpróbálunk elnyomni bizonyos gondolatokat az elménkből, annál inkább előtérbe kerülnek és annál inkább jelen vannak.
Ha javítani akarunk vezetőink minőségén, és több nőt akarunk elérni vezetői pozíciókban, akkor az utolsó dolog, amit tennünk kell, az, hogy csökkentsük a nők kiválasztási normáit. Ez azt jelenti, hogy nem szabad arra kérnünk a nőket, hogy inkább inkompetens férfiakként viselkedjenek - például arra kérve őket, hogy meghajoljanak, amikor nincs meg a tehetségük, hogy ezt alátámasszák, vagy hogy több időt töltsenek önreklámozással vagy saját személyes érdekeik előmozdításával. Ez azt is jelenti, hogy nem zárjuk ki a férfiakat azért, mert hiányoznak belőlük azok a hagyományos férfias vonások, amelyek megfelelnek a vezetés hibás archetípusainak. Amilyen mértékben meg tudjuk tenni ezeket a dolgokat, olyan mértékben jobb vezetőkkel fogunk dolgozni. A fejlődés azonban mindannyiunkkal kezdődik. Ha javítani akarjuk vezetőink kompetencia szintjét, először saját kompetenciánkat kell fejlesztenünk a vezetők megítélésében és kiválasztásában, különösen, ha azok férfiak.
