Ez egyrészt rontja a gazdasági teljesítményt (egy kutatás szerint a legalacsonyabb jövedelmű 20 százalék bevételeinek 1 százalékpontos javulása a gazdasági növekedés 0,38 százalékpontos emelkedését eredményezi az elkövetkező öt évben), másrészt a társadalmi súrlódások jelentős megnövekedéséhez vezet, aminek nemkívánatos politikai következményei lehetnek. A jövedelmi egyenlőtlenség mérséklése a PWC tanulmánya szerint három kormányzati intézkedéssel valósítható meg a fejlett gazdaságokban.
Először is egyenlő oktatási lehetőségeket kell biztosítani a teljes népesség számára. A magas színvonalú képzéshez való hozzáférés közös jellemzője azoknak az országoknak, amelyekben a jövedelmi egyenlőtlenség alacsony szintű. Például a tanulást bőkezűen támogató észak-európai államok átlagosan a GDP 6,5 százalékát költik oktatásra, szemben az OECD 4,8 százalékos átlagával.
Másodszor támogatni kell az alacsony jövedelmű munkavállalókat, hogy meg tudjanak élni a fizetésükből, megvédve ezzel a leginkább sérülékeny rétegeket a leszakadástól. Ez a megközelítés ugyancsak általánosan jellemző az egyenlőbb társadalmakra. A törekvés megvalósítható a minimálbér viszonylag magas szinten tartásával (jó példa erre Hollandia) vagy a szakszervezetek bevonásával a nemek és a bérek közötti egyenlőtlenségek mérséklése révén, amit az északi országokban valósítanak meg.
Harmadszor méltányos és átlátható adórendszert kell létrehozni, amely újraosztja a tehetősebbektől beszedett adókat az alacsonyabb jövedelműek számára gyermekgondozási díj, lakásépítési támogatás és hasonló juttatások formájában.
