Amikor elfogadtam a felkérést, hogy ezt a véleménycikket megírjam, sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen újdonságot is tudnék mondani a Computerworld olvasóinak. A hosszas gondolatmenetek végén arra jutottam, hogy ez nem feltétlenül kell, hogy célom legyen. A hangsúlyt inkább arra szeretném tenni, hogy az informatikai szakmában dolgozó kollégáimat megerősítve felhívjam a figyelmet arra a pandémia által előidézett gyors digitalizációs változásra, aminek jelenleg részesei vagyunk.
A KSH adatai szerint 2019-ről 2020-ra 4,2 százalékról 18% százalékra nőtt a távmunka aránya, azon belül is, az információs, kommunikáció iparágban volt a legnagyobb, ahol közel 40 százalékban végzik az emberek a munkájukat otthonról. Szerintem sokan voltunk abban a helyzetben 2020 márciusa előtt, hogy otthon, a konyhaasztalnál, a laptopunk fölött görnyedve panaszkodtunk a lassú VPN-re és az otthoni internet sebességére, de úgy voltunk vele, hogy a heti egy napot kibírjuk, cserébe a munkaadónk rugalmasságáért.
Onnan kezdve viszont, hogy ez az élethelyzet lett az új norma, mindenkinek gyorsan alkalmazkodnia kellett, főleg, ha a kollégáit is meg akarta tartani az ember, és üzletet sem szeretett volna veszíteni.
Én egy multidiszciplináris csapatot vezetek, ahol a marketingesek és salesek mellett technikai emberek is vannak - olyan silókat kellett felszámolnunk, amelyeknek a létezéséről alig tudtunk, míg egymás mellett ültünk minden nap. Ebben egy agile coach volt a segítségünkre, aki a szoftverfejlesztésben kiválóan működő agilitás elemeit próbálta beemelni egy nagyon sokszínű csapatba. Hogy ez mennyiben segített, számokkal nehezen mérhető, de az én szubjektív véleményem az, hogy elengedhetetlen volt nemcsak ahhoz, hogy adaptálódni tudjunk az új helyzethez, hanem ahhoz is, hogy egy hosszú távon is működő rendszert alakítsunk ki.
Emellett ott volt az irodában könnyen, home office-ban viszont nehezen nyújtható szolgáltatások köre.
Ahogy a suszter cipője kezdetű mondás tartja, először a saját házunk táján kellett rendet raknunk, hogy utána még jobban tudjunk segíteni ebben az ügyfeleinknek is - mégiscsak a szolgáltatásmenedzsment-folyamatokra szakosodtunk.
Bevezettük a saját szoftverünket, amit csak lehetett, digitalizáltunk. Kiléptünk a klasszikus hibajegykezelésből, nagy hangsúlyt kaptak a foglalható munkaállomások, hogy az irodánkat optimálisan tudjuk használni. Újragondoltuk a kollégáktól érkező igények kezelését: egy új belépőnek nemcsak laptopra van szüksége, hanem egy csomó, nem az informatikához tartozó eszközre is, hogy biztonságosan és egészségesen tudjon otthonról is dolgozni. Ezek pedig nem kevés munkával jártak, már csak azért sem, mert olyan részlegeknek kellett együtt dolgozniuk, mint például az informatika, a HR és a létesítményellátás, akiknek egyébként nem sok közös ügyük - vagy szakzsargonjuk - van.
Ahogyan mi is, úgy szerintem mindenki sokat tanult az elmúlt két évben. Remélem, hogy a szakmai tartalom olvasása mellett hamarosan még többet tudunk találkozni személyesen is, hogy beszélgessünk a tapasztalatainkról, kinek milyen módszerek segítettek, milyen új (szoftver)termékekkel találkozott a piacon, mit változtatott a saját szervezeti struktúrájában, hogyan tudta a kollégáit megtartani és motiválni. Ennek az új, hibrid, digitális valóságnak ez fogja tudni megadni a stabil alapjait.
