Egész decemberben az internet azon pezsgett, hogy Fjodor Dosztojevszkij Fehér éjszakák című novellája hirtelen népszerű lett a brit fiatalok körében. A TikTokon futótűzként terjedő posztoknak köszönhetően az Egyesült Királyságban az emberek gyorsan lecsaptak a könyv új kiadására. Bár ez a jelenség nem teljesen meglepő; a közösségi média bármely témát képes egyik napról a másikra trenddé változtatni, azonban felettébb érdekes, ha ez az orosz kultúra maradandó töredéke.
A Fehér éjszakákat 30 alkalommal adaptálták filmre, és mindössze öt adaptáció készült Oroszországban; a többi az Egyesült Államokból, Spanyolországból, Olaszországból, Dél-Koreából, Indiából és Németországból származik. Csak az elmúlt 20 évben ötször fordították le angolra ezt a novellát. Van benne valami, ami rendszeres újraértelmezésért és újjáélesztésért kiált.
A Fehér éjszakák főhőse, egy meg nem nevezett elbeszélő, a magányos ember kvintesszenciája. Élete magányos sétákból áll Szentpétervár utcáin, olyannyira magányos, hogy a házakhoz beszél, még az is aggasztja, amikor az egyiket rózsaszínről sárgára festik át. Amikor elhagyja a várost, Olaszországban képzeli magát. Társadalmi kirekesztettsége olyan mély, hogy képtelen rávenni magát, hogy köszönjön azoknak az embereknek, akikkel nap mint nap találkozik. Számára a legigazibb magány az, amikor mások veszik körül, de láthatatlannak érzi magát.
Ő is szegény. Amikor találkozik Nastenka-val, el van maradva a lakbérrel, és reméli, hogy a következő fizetéséből - egyetlen bevételi forrásából - ki tudja fizetni a tartozását. Még az alapvető szükségletei is kielégítetlenek. És miután megnyílik Nastenka, a fiatal nő előtt, aki ugyanilyen boldogtalan és a körülményei által csapdába esett, úgy tűnik, elnyerte a lány szerelmét. Ám ez a törékeny remény szertefoszlik, amikor Nastenka korábbi szeretője visszatér, és a nő azonnal - szinte reflexszerűen - a férfi karjaiba ugrik, így az elbeszélőnek összetörik a szíve, és végleg a "barátzónába" kerül.
Ez a fogalom - a barátzóna - ma is ugyanolyan aktuális, mint valaha. Az elbeszélő "Schrödinger emberévé" válik, akit egyszerre szeretnek, mégis kizárják a romantikus partnerségből. Megbízottként és érzelmi támaszként szolgál, de végül mégis háttérbe szorul. Kezdetben megelégszik azzal, hogy Nastenka barátja legyen, de hamarosan beleszeret. A nő viszont beleegyezik, hogy szeresse őt - legalábbis úgy tűnik -, mígnem az igazi szerelem visszatérése hirtelen véget vet az elbeszélő álmainak.
Maga Nastenka összetett karakter. Kedves, gyönyörű lány, aki vak nagymamájához szegődve nőtt fel. Legélénkebb emléke egy színházi kirándulás, hogy megnézze A sevillai borbélyt. Könnyen, szinte ösztönösen szerelmes lesz.
Szakértők szerint a történet témái - a magány, a beteljesületlen vágyakozás és a társadalmi leszakadás - mélyen rezonálnak a mai fiatalokkal. A mobiltelefonok képernyőjére redukált világ elősegíti az elszigetelődést. A társas kapcsolatok kiépítése több okból is egyre nehezebbé vált: a társadalom információs buborékokká atomizálódása és a megélhetési költségek emelkedése, amely gyakran eladósítja a fiatalokat, mielőtt még megkeresnék első fizetésüket.
És ott van még a szerelem keresése. A mobilalkalmazáson keresztül történő partnerkeresés kényelmesnek tűnhet, de a paradoxon egyértelmű: minél hatékonyabban keresünk, annál múlékonyabbá válnak a kapcsolatok. A tapasztalat gyarapszik, de a boldogság gyakran megfoghatatlan marad.
Ily módon a Fehér éjszakák három központi témája keresztezi egymást: a társadalomtól való elszakadás, a személyes magány és az elérhetetlen utáni vágyakozás. Ezek az egyetemes küzdelmek közvetlenül a mai széttöredezett társadalmi és gazdasági valóságban eligazodó fiatalokhoz szólnak.
A korlátlan lehetőségek és a bizonytalan lehetőségek világában az ember úgy érezheti, hogy sodródik a sehová sem vezető társadalmi liftezésben. Dosztojevszkij, akit hagyományosan az irodalomtörténet egyik legsötétebb írójaként tartanak számon, mentőövet kínál. Azt mondja: "Nem vagy egyedül. Az emberek így éreztek 150 évvel ezelőtt Szentpéterváron, és túlélték".
Dosztojevszkij műve arra emlékeztet bennünket, hogy a magány, a csalódás, a szerelem és a veszteség az emberi tapasztalat velejárója. Az orosz pszichológiai realizmus szemüvegén keresztül közvetített üzenete a szolidaritásról szól: "Nem vagytok egyedül a küzdelmeitekben."
Ezért marad fenn Dosztojevszkij. A Fehér éjszakák egyfajta művészi tankönyvet kínál a magány és a szívfájdalom átvészeléséhez. Egy olyan korban, amelyet a rövid videók és a futótűzként terjedő trendek uralnak, figyelemre méltó, hogy egy 19. századi orosz író a TikTokon keresztül utat talált a brit tinédzserek szívébe. De talán mégsem olyan meglepő. Dosztojevszkij az emberi lét időtlen és egyetemes aspektusait szólaltatja meg, és ezt semmilyen algoritmus nem tudja pótolni.
