Mindeközben csak elvétve merünk segítséget kérni munkahelyen kívüli szakértő ismerőstől. Ennek természetesen megvan a kiváltó üzleti, társadalmi oka, hiszen korántsem mindegy, hogy milyen bizalmas ,,titkot" kivel, hogyan osztunk meg.
Ebben a cikkben meg akarom világítani, hogy mennyire megkerülhetetlenné vált az őszinte, szakértői együttműködés. A tudás megosztásának egészséges határa szokásainktól, szabályainktól, hagyományainktól egyszóval normarendszerektől függ.
A személyes adatainkon túl létrejött egyfajta digitális, szervezeti énünk, amelynek - hasonlóan a valós világhoz - jogai, kötelezettségei és fenyegetettségei is vannak, amellyel tudatosan kell foglalkozni. A jelenlegi fegyveres összecsapások és az ezeket megelőző vagy éppen kísérő információs műveletek célba veszik az ,,adattestünket" is. A hagyományos hadszínterek mellett az információs rendszerekben zajlanak az ütközetek. Az álhírek, a háborús közösségi média használat (pl. ,,wartok" - vagyis a War és TikTok szavak összevonása) és a tömeges félretájékoztatás világában elmosódott a határ, hogy mi igaz ("1") és mi hamis (,,0"). Egyre nehezebb ellenőrizni egy esemény valóságtartalmát vagy egy személy létezését. Az idő nyomását pedig egyre erősebben érezzük. Ezelőtt napjaink, heteink voltak, hogy tisztábban lássunk, most szinte óránként, percenként értesülünk a történésekről. Hatalmas lett az információs zaj mind a fejekben, mind a naplóállományokban.
Amikor elkezdünk dolgozni egy szervezetnél vagy megkapjuk a szakmai megbízást, akkor számtalan olyan mozzanat történik velünk, ami átalakítja a gondolkodásmódunkat, például aláírjuk a titoktartási megállapodást, megkapjuk a hozzáféréseinket és a célrendszerünket. Ezzel kialakul egy kockázatalapú, biztonságtudatos, de elzárkózó, féltő munkafelfogás. Információbiztonság szempontjából teljesen indokolt, viszont ez alatt mi, mint egyén így szellemileg, lelkileg is elzárhatjuk magunkat a külvilágtól. A segítőkészségünk, hajlandóságunk, nyitottságunk bekanyarodik egy zsákutcába. Sokszor megragad ott. Adódik a kérdés, hogy mit érnek titkaink az információs rendszerekben, ha kiszolgáltatottan, védtelenül állunk a támadások előtt? Ha megbízunk egy nagy, ingyenes közösségi média szolgáltatóban, ahol tudjuk, hogy mi magunk vagyunk az áru, akkor miért ne mernénk megbízni egy másik szakértőben?
Amennyiben érdekli a téma, vegyen részt online a Computerworld által szervezett SecWorld 2022 konferencián. Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött >>>
Meg kell tanulnunk bízni a közösségünkben, segítséget kérni és megosztani információt egy értelmes határig, például: Milyen címekről jön az adathalász próbálkozás? Milyen kártékony szálakat azonosítottunk eddig a threat hunt munkánk és intel forrásaink alapján? Milyen belépési pontot talált a támadó (bot)? Hogyan sikerült a sérülékeny infrastruktúra elemet körbe bástyázni? Mi az oka a szokatlan hálózati, DNS tevékenységeknek? Milyen felhasználói rendellenes viselkedést látunk? Milyen furcsa registry módosulásokat észlelünk? A felsorolást még lehetne folytatni.
Miközben szakértő munkatársaink komoly erőfeszítéseket tesznek meg a háttérben, hogy nyomozzanak, elhárítsák az incidenseket, szert tesznek hatalmas tudásra. Gyakran még más felhasználói csoportok, közvetlen vezetők sem tudnak róla, holott az informatika és biztonság helytállása nélkül megállt volna a szervezet. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nagyon sokat is tudnánk egymástól tanulni! Ha mernénk. Ennek előmozdítására az ITBN életre hívta az év információbiztonsági incidenskezelő díját. Célja pedig az is, hogy szorgalmazza az együttműködések kialakítását beosztástól, iparágtól, cég mérettől függetlenül.
Ha megpróbáljuk átlépni azokat a határokat, amiket papírokból, szabályzatokból tanultunk, talán még hatékonyabban, eredményesebben védhetjük meg magunkat a kibertámadásoktól.
"Bajban ismerszik meg a barát" - tartja a mondás. Most a kibertérre ez különösen is igaz.
