Nagyon durván leegyszerűsítve, ez így néz ki a gyakorlatban: a céges kampányfilmet nézni és azt véleményezni, vagy éppen pénzügyi beszámoló részleteit átbeszélni komfortosabb elfoglaltság egy átlagos cégvezetőnek, mint a kiberbiztonsági értékelés, vagy a jövőbeni felhőstratégia megvalósításához szükséges költségvetés megvitatása. Azokra a témákra, amikben az ember otthonosabban mozog, több időt szán, és szívesebben kerít rá sort a napirendjén belül. Ennek következtében gyakran elégtelen forrás jut az informatikára, vagy a késedelmes döntés üzletileg okoz lemaradást a cég versenyképességében.
A téma aktualitását egy olyan ügy adja, ami vállalatok meghatározott körének olyan mértékű kihívás, mint az ezredforduló idején a Y2K kihívás volt. Megközelítőleg 16-30 hónapja maradt hátra világszerte a cégeknek, hogy a legnépszerűbb vállalatirányítási rendszer következő - immár szinte kizárólag felhőalapú - verziójára, az SAP S/4HANA-ra áttérjenek, utána megszűnik a korábbi verziókra a szoftveres támogatás. Ez konkrétan érinti a top 100 magyar vállalat közel 80 százalékát, összességében pedig több száz hazai céget.
Pintér Szabolcs, ügyvezető, SAP Hungary
Ha az emberek eszközeinek operációs rendszerénél, vagy érzékeny adatait tartalmazó felületeiknél jelentkezik ilyen frissítenivaló, akkor általában a csapból is ez a "fenyegetés" folyik. Mi is igyekszünk folyamatosan edukálni és figyelmeztetni az ügyfeleket, de nyilván nem vezércikkek témája az, hogy az ügyfelek a késedelem következményeivel hogyan tudnak elszámolni. A CIO-knak kell tudni kiállni mindannyiunk közös érdekéért: az üzembiztos, üzletfolytonos üzletviteli rendszerek upgrade-jéért.
A CIO-k dolga általában könnyebb, ha a rendszer fejlesztésének van házon belül egy kezdeményezője, haszonélvezője, egy belső projektmenedzser az illetékes üzleti területről. Egy ilyen szereplő képes összesíteni és akár CEO-nyelvre is lefordítani az igényeit. A CIO-k mindeközben olyan folyamatokat kell képviseljenek házon belül, amelyekkel kapcsolatban nem igazán rendelkeznek referenciaértékekkel a cégvezetők. Akárhogy is, az informatikai igények kezelése és az erőforrások biztosítása a CIO felelőssége. Azonban a CIO-nak le kell tudnia fordítani hétköznapi nyelvre, hogy az egyes szoftverek, képzések vagy infrastrukturális fejlesztések hiányában milyen hatékonyságcsökkenést kell elszenvednie a vállalatnak. Ki kell tudni mutatni, hogy egy fejlesztés időigénye miért annyi, amennyi.
Az informatikai beszállítók gyakran fontos partnerként szolgálhatnak ebben a folyamatban, mivel segíthetnek a szcenárióelemzések elvégzésében és a CIO által képviselt vállalat igényeinek összesítésében. Ezzel együtt nagy a teher a meglévő beszállítói partneren is, mert a versenytársak - különösen azok, akik piacot akarnak szerezni - hajlamosak a közérthető és reális ajánlatokat a friss buzzwordökkel teletűzdelt, vonzó prezentációkkal challengelni. Ahogy mondani szokás, "messziről jött ember akármit mondhat", így lesz hirtelen minden "AI-alapú", meg "Ipar5.0-ás", miközben olyan rendszerelemekről beszélünk, amik adott esetben eddig is benne voltak a vállalatirányítási rendszerekben, csak nem feltétlen ezekkel a pántlikákkal.
A dörzsöltebb CIO-k általában átlátnak ezeken az ajánlatokon, és óvatossággal, szkeptikusan kezelik ezeket a referencia nélkül felbukkanó új ajánlatokat. Így aztán érheti az a vád őket, hogy az óvatosságuk és kockázatkerülésük megakadályozza egy új és jobb rendszer megrendelését. Ezért fontos, hogy a CIO képes legyen hatékonyan kommunikálni aggályait más C-level döntéshozókkal és kiállni a biztonságos, megbízható, korábban már bizonyított beszállító mellett.
