Önként home office-ba vonultunk, mert a bezárkózás jelentette a nagyobb biztonságot, pedig a távmunkások jogai lényegében tisztázatlanok. Meg sem kérdeztük, milyen házirend lesz érvényben, holott eddig négy rajzszöggel volt kitűzve a falra, krómozott táblán csavarozták ki a recepción vagy kalapáccsal verték a fejünkbe, milyen alapelveket tart szentnek a munkaadónk. Vállaltuk önmagunk kizsákmányolását, csak hogy megmaradjon a munkánk.
Otthoni irodánkkal azonban magunkkal rántottuk munkaadóinkat a házilagos kibervédelem szintjére, amennyiben nem kaptunk tőlük erősítést, hiszen a céges hálózathoz legföljebb egy virtuális magánhálózat vékonyka köldökzsinórján csatlakozunk otthoni gépünkről. Kaptunk némi eligazítást, netán rendes levélszemét-szűrőt adtak, és legalább a belépési pontokat megerősítették a cégnél.
Volt rá okuk. Az első pillanatban talán még hittük és reméltük, hogy a sötét web mélyén tanyázó fosztogatók lesznek olyan jók, és nem fordulnak a világjárvány megfékezésén és felszámolásán dolgozó biológusok, kutatóorvosok ellen, de nem tették meg ezt a szívességet. Mi több, emelték a tétet, még magasabbra srófolva a zsarolóvírusokkal elérhetetlenné tett adatok kikódolásának árát. Új szolgáltatást indítottak: a Crimeware-as-a-Service keretében már kispályás gazemberek szórakozhatnak a nagybani bűnözők közkinccsé tett eszközeivel, amíg ők is meg nem tollasodnak annyira, hogy a nyáron már kedvükre süttethessék a hasukat valamelyik egzotikus szigeten, amíg az emberiség nagyobbik része még a karanténszoba kilincseit tisztogatja, és jó esetben az oltására vár. Nyárig, vagy még tovább, és hadd ne firtassam, mi okból.
Nem az a kérdés, megkapja-e a cégnél mindenki, de legalább a többség az oltást, hanem az, hogy mi lesz a közös terekkel, amelyekbe vissza fogunk térni. A kisebb légterű irodákat esetleg egybe kell majd nyitni vagy meg kell szüntetni. Netán lázmérővel, mobilappal fogják ellenőrini, valóban felvehetjük-e a munkát. Mire mindennek a végére járunk, jogászok, lakberendezők, pszichológusok, ergonómiai és más szakemberek (virtuális) székeit fogjuk óraszám koptatni…
Ám ebben a történetben sem a mi székünk az érdekes.
Ki ne irigyelné azokat a cégtulajdonosokat, volt vállalatvezetőket, akik már csak a részvényeik kamatoztatásával törődnek? Háttérbe vonulhatnak, mint Jeff Bezos, aki ősszel, remélhetőleg már a világjárvány lecsengésének táján átadja az Amazon irányítását annak a - mellesleg magyarországi származású - üzletembernek, akivel együtt hozták tető alá a legnagyobb felhőszolgáltatók egyikét. Minden áthallás nélkül: nem azokra hegyezném ki a tollamat, akik a munka világában bizonyították, hogy értenek az üzlethez, gondolnak a fenntartható működésre, és szakterületükön felül még a politikához is konyítanak.
Andy Jassy tette az AWS-t 40 milliárd dolláros üzletté, Larry Ellison nem ok nélkül a haragosa. Házon belül úgy tartják, szinte teljes önállóságot élvez. Bezos a belső levelezésben úgy említette, mint olyan valakit, aki teljes bizalmát élvezi. Nem csoda, hiszen az Amazon tőzsdére lépésekor már együtt ültek a kormány mögött.
Más kérdés, hogy a milliárdjait szintén szépen gyűjtögető Jassy nem olyan látványos közszereplő, mint például Elon Musk vagy Jeff Bezos. Egyenesen a Harvard Business Schoolról került a marketingvezetői, majd a webszolgáltatásokért felelő elnökhelyettesi székbe, ahonnan a nemrég leváltott amerikai elnöknek is küldött keresetlen szavakat.
E-kereskedelmi erősségei mellett az Amazon mégiscsak technológiai vállalat, az októberben hivatalba lépő Andy Jassy pedig tudja, mivel teheti naggyá, kommentálta a bejelentést a Gartner elemzője, megjegyezve róla, hogy nem akkora látnok és evangelista, mint Musk vagy Bezos, de a végrehajtásban jó. Joe Bidennek például azt ígérte, hogy az Amazon emberi és egyéb erőforrásait latba vetve segít abban, hogy száz nap alatt százmillió Covid-oltás jusson el a megfelelő helyekre.
