A mesterséges intelligencia (AI) ma már hétköznapi kifejezéssé vált, és számos érdemleges technikai megvalósítása ismert. A témáról szóló tanulmányok viszont jogtalanul túlértékelik a technológia jövőbeni lehetőségeit, amikor a mesterséges intelligencián alapuló, emberformájú robotok hatalomátvételéről és az emberek kicseréléséről írnak. Ez nagyon téves feltételezés, ami a mesterséges intelligencia lehetőségeit határtalannak tekinti.
Ennek magyarázatához először tekintsük át a technológia alapjait, kezdve a kérdéssel, hogy mi is az intelligencia. Szótárak és enciklopédiák különböző megfogalmazásainak közös lényege így hangzik: az intelligencia képesség új ismeretek elsajátítására, új körülmények értelmezésére és alkalmazkodásra hozzájuk. Ez az általános definíció, ezen belül megállapítottak bizonyos intelligencia kategóriákat is. Így van logikai, térbeli, zenei és nyelvészeti intelligencia, és bár egész másnak tűnik, még testi intelligencia is. Mind genetikai alapú, bár az első négy mentális, míg az utolsó fizikális. Ezeket az intelligenciakategóriákat jól illusztrálják a matematikusok absztrakciói, mérnökök szerkezetei, a zenészek művei és írók írásai, illetve sportolók, idegsebészek és vadászpilóták rendkívüli képességei.
A következő kérdés a mesterséges intelligencia mivolta. Úgyszintén viszonylag elfogadott általános definíció áll rendelkezésre: Mesterséges intelligencia az egy emberi tevékenységnek elektronikus rendszerek, például számítógépek és más mechanizmusok általi utánzása és (talán nálunk jobban és gyorsabban) elvégzése. Ilyen rendszerek a képfelismerési szoftverek orvosi és társadalmi alkalmazása vagy a gyártó és operáló (a testi intelligenciát megvalósító) robotok. A gépi tanulási terület is idetartozik, itt a mesterségesintelligencia-szoftver a feldolgozott adatok alapján képes elvégezni bizonyos algoritmusmódosításokat. Ennek egy ága a mesterséges neurális hálózati technika, ami az agyi idegrendszert imitálja elektronikailag.
Ennek az írásnak nem az a célja, hogy a mesterséges intelligencia ígéretét, amiben e sorok írója is hisz, elhomályosítsa. Éppen ellenkezőleg, a technológia határának kiemelése az esetleges jövőbeni fejlődésének érdekét szolgálná, mert bizony a mesterséges intelligenciának létezik egy igen erős határa. A neurális hálózat csak olyan formákat tud felismerni egy rakás véletlenszerű eloszlásnak tűnő pixelből, amilyenek az összehasonlító adatbázisban szerepelnek. Hasonlóképpen, az intelligens robotok mozgásai, formái és tevékenységei a tervezők képzeletének elektromechanikai megvalósításai. Mérnöki, matematikai szoftverek képesek a repülőgép szárnyának profilját optimalizálni hatékonysági szempontból, de nem tudják a szárnyprofil és a felhajtóerő koncepcióját feltalálni.
Akármilyen fejlett is egy mesterségesintelligencia-eszköz, csak azon a területen működik, amelyet a fejlesztő ember beprogramozott vagy az elektronikába beépített. Azt a szellemi, intellektuális tevékenységet, amit a fejlesztők egy mesterségesintelligencia-alkalmazás feltalálásakor használtak, nem lehet beprogramozni. Intellektualitás és intelligencia teljesen két külön fogalom. Még a szótárak is megteszik a megkülönböztetést: az intellektualitás képesség az önálló gondolkodásra és az elvont fogalmak képzésére. Így olyan mesterségesintelligencia-alkalmazás, amelyik intellektuális tevékenységet is végre tud hajtani, nem létezik.
Igen, vannak már emberi formájú (sőt mi több, női arcú) robotok, amelyek "beszélgetnek". Ezek a beszélgetések természetesen csak válaszok a feltett kérdésekre egy adatbázisba előre beépített kifejezések statisztikai vizsgálatán alapulva. Egy másik lehetséges mesterséges intelligencia alkalmazás a 3D nyomtatási technológiával saját magukat megismétlő (self replicating) robotok építése űrutazásra, amit eredetileg honfitársunk, Neumann János javasolt vagy 70 évvel ezelőtt. Valóban, egy speciálisan megtervezett 3D nyomtatott robot képes lenne egy másik változatát kinyomtatni, amelyik képes lenne egy másik változatot kinyomtatni… ad infinitum. De egyik 3D nyomtató sem tud kitalálni egy következő alkalmazást a gépekre.
Végső soron tehát a mesterséges intelligencia határa az intellektus hiánya. Ez áthághatatlan a mai tudásunk szerint. Talán a jövőben, amikor az emberiség megtalálja az intellektus programozási nyelvét a világ legfejlettebb bioelektronikus számítógépében, az emberi agyban, tényleg tudunk majd gondolkodó és minket helyettesítő mesterséges lényeket kifejleszteni. Addig azonban csak annyira intelligens egy mesterségesintelligencia-eszköz, amennyi intelligenciát az alkalmazást megtervező és kifejlesztő matematikus, mérnök és programozó beépített.
