2010-ben jól indult
Ablonczy úgy látja, hogy a 2010-es választások után úgy tűnt, lendületet kap az iparág, amely előtt a Digitális Program 2010-2014 komoly lehetőségeket nyitott meg – elvileg. (Most feledkezzünk meg nagyvonalúan, ahogy Ablonczy is megfeledkezik, az ún. Fehér könyv igencsak lassú elkészültétől – a minőségről meg végképp ne beszéljünk –, vagy a kormányváltás után a Fellegei Tamás minisztériuma által felügyelt K+F források befagyasztásáról, ami igencsak érzékenyen érintette az iparágat). Az SAP ügyvezetője úgy látja: azzal, hogy az új kormányzati struktúrában is kiemelt szerepet kapott önálló államtitkárságként az informatika, valamint az egyeztetéssel létrehozott program egyaránt „élénkítőleg hatottak a válság által bénított, a kormányváltás után elbizonytalanodott informatikai iparágra.” A létrejött struktúrát Ablonczy áttekinthetőnek, a felelősségi köröket jól leosztottnak vélte. (Az igazsághoz tartozik, hogy akkoriban a szereplők számára ez az áttekinthetőség nem mindig volt látható.)
Nyitrai Zsolt távozásával azonban megváltozott a helyzet: „az iparágat jól képviselő rendszer felborult a háttérben egyéni projektérdekek mentén mozgó hatalmi harcban.” Az iparágat helyzetbe hozó programok el sem indultak, az állami informatika fejlesztéseket pedig értelmetlen pazarlás jellemezte. Ablonczy konkrét példaként emeli ki „a Magyar Államkincstár működését támogató informatikai rendszerek európai szintű megvalósítására fordított több milliárdos EU források pazarló és minden hozzáértő szakértő szerint értelmetlen, pazarló elköltését, az e-útdíj körüli tétlenkedést, az EKOP-os források minimális eredménnyel való hasznosítását”. Ugyanakkor a túl nagy szerepet kapó Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács vezetői (elnöke Kalmár István, de a médiatanács által delegált tag Surján László mellett az IVSZ elnöke, Laufer Tamás is) képtelen voltak a Nyitrai-féle programot továbbvinni – írja az ügyvezető. A döntéshozatal decentralizálódott, az érdekképviselet szétaprózódott. És itt következnek a vélemény legsúlyosabb mondatai: „Ha nem változnak a működési, döntéshozási elvek és az évek óta egyes informatikai szállítókkal komolyan összefonódott vezetők, akkor a jobb sorsa érdemes, nemzetközi porondon is versenyképes magyar informatika csak veszíteni tud. Csak költséges és mégis hiábavaló erőfeszítések történnek majd a kormányzati munka informatikai támogatásának eredményesebbé tételére. Sajnos a magyar informatikai vállalkozásokat képviselő IVSZ simán belesimul ebbe a kockás papír világába visszahúzó, nem EU-konform környezetbe, és nem képes képviselni a magyar IT vállalatok érdekeit.”
A megoldás nem újdonság
Ablonczy megoldási javaslatai nem újak: a kormányzati struktúrában az IT kiemelt kezelése, ágazatok fölötti egységes stratégia, a kormányzati szektor érdekharcainak felszámolása, a szakirányú felsőoktatás még hatékonyabb támogatása, a hazai kkv-k exportpiacra jutásának elősegítése. Sokan, sokszor elmondták ez az elmúlt években. Ablonczy Balázs teljes szövegéért kattintsanak.
