A meccs folytatódik, az Intel is beszállt a Dell mellé a Psion ellen indított perbe, melyben kérik a Psion birtokolta Netbook védjegy törlését. De mi is az a Psion? Nem csodálkoznánk rajta, ha ez a név csak a régi motorosoknak csengne ismerősen, holott a cégnek igencsak komoly szerepe volt a PDA-k és okostelefonok történetében. A Psiont 1980-ban Londonban alapította David Potter. Az eredetileg szoftverháznak indult vállalkozás neve tulajdonképpen a "Potter Scientific Instruments" két betűvel megfejelt rövidítése. Remek kapcsolatokat ápoltak a Sinclair Research-csel, és szoftvereik is Sinclair logóval jelentek meg a legendás Sinclair nyolcbites gépekre, a ZX 81-re és ZX Spectrumra. Olyan klasszikusokat jegyeztek, mint a Chequered Flag, vagy a Horace sorozat.
A kérészéletű Sinclair QL-hez az ő felhasználói programjaikat mellékelték. A Quill, Archive, Abacus és Easel szövegszerkesztőt, adatbáziskezelőt, táblázatszerkesztőt és üzleti grafikai alkalmazást később portolták MS-DOS alá, és együtt PC-Four, később Xchange néven forgalmazták.
Horace síelni megy. A legendás játék Sinclair ZX Spectrumra készült változatának kazettaborítója a Psion korai időszakából
1984-ben a cég megteszi első kirándulását a hardverek világába, később ugyanezek alapozták meg a hírnevét. A 1984-ben dobták piacra a Psion Organizert, ami a legtöbbünk számára közterület-felügyelők és parkolócégek embereinek kezéből lehet ismerős - pontosabban a gép jelentősen továbbfejlesztett változata, az Organiser II, ami 1986-ban jelent meg. Az Organiser jelentette a Psion első lépését a számítógépek gyártásának és az operációs rendszerek fejlesztésének irányában. A termék különösen sikeres volt a hordozható gépen futó, adatbázis-kezeléssel kapcsolatos alkalmazásokban - példák fentebb -, leginkább a könnyen kezelhető OPL adatbázis programozási nyelvnek köszönhetően, mely viszonylag nagy, független szoftvergyártói és felhasználói piacot generált.
1987-ben a Psion megkezdte a SIBO (Sixteen Bit Organiser) készülékcsaládjának és új, PDA-kra szánt multitaszk operációs rendszerének, az EPOC-nak a fejlesztését. A legenda szerint az EPOC az Electronic Piece of Cheese - Elektronikus Sajtdarab - rövidítése, ami valami hasonlót jelent, mint a "Piece of Cake", vagyis egy "pofonegyszerű dolog". Colly Myers - aki a Symbian első vezérigazgatója volt 2002-ig - cáfolta mindezt, és elmondta, hogy a név csak az "epoch" (korszak) torzított változata, semmi több.
A két fejlesztés vezetett az 1993 és 1998 között gyártott, nagyon is sikeres Psion Series 3 PDA-khoz és a Psion MC-sorozatú laptopokhoz. A Psion sikeres PDA-s korszakát az 1997-ben bejelentett, 32-bites hardveren alapuló Series 5 jelentette. A gép nagyon sikeres volt, apró mérete ellenére zseniálisan kialakított billentyűzettel rendelkezett - e sorok írója is komplett cikkeket követett el rajta, ha valamilyen eseményről be kellett jelentkezni. A gép 5MX változatát még az Ericcson is forgalmazta MC218 néven, nem egyszer GSM telefonnal párban. Az ötös széria konkurensei az akkor már piacon lévő, funkcionalitásban gyakran kevesebbet nyújtó, de kétség kívül olcsóbb, Windows CE-t és Palm OS-t futtató berendezések voltak.
Psion 5MX. A maga idejében forradalmi PDA a billentyűzet zseniális kialakításával is hódított
Az EPOC 32 bites változatának kifejlesztése vezetett a Symbian Ltd. 1998-as megalapításához. A céget megalapításakor nem csak a Psion jegyezte, hanem akkora nevek, mint a Nokia, Ericcson, Matsushita (Panasonic) és a Motorola. 2003 szeptemberében a Motorola eladta a részét a Psionnak és a Nokiának, 2004-ben pedig a Psiont vásárolta ki együtt a Nokia, Matsushita, Siemens AG és a Sony Ericcson. 2008 decemberében az egész cég a Nokiához került. A Symbian megalapításakor az EPOC 32-t Symbian Operating System névre keresztelték át, és számos gyártó okostelefonok generációit építette rá.
A Symbian kiszervezése után az új termékek kifejlesztése alaposan lelassult a cégnél, ami nem is csoda, hiszen a Psiontól 130 fejlesztő távozott a Symbianhoz. 1999-ben a Psion eladtaa gyárát, és 2001-ben megkezdte kivonulását a PDA-piacról. 250 alkalmazottját bocsátotta el az akkor 1200 főt számláló gárdából, és 40 millió fontos leírást volt kénytelen elkönyvelni.
2000-ben felvásárolták a kanadai Teklogixot, és 2002-ben létrehozták új divíziójukat, a Psion Software-t, mely Symbian alapú okostelefonokhoz készített Microsoft Exchange és Lotus Notes kompatibilis push e-mail megoldásokat. 2003-ban eladják az új részleget az amerikai Vistónak. A Symbianból való kiszállása óta a cég egyetlen működő divíziója a kanadai Psion Teklogix.
Hogy jön a képbe az Intel?
Az Intel a múlt héten beszállt a ringbe, és ugyanúgy, mint a Dell, a Psionnak a "netbook" kifejezéssel kapcsolatos védjegyének törlését kérte. Az Intel ugyanazokat a - szerintünk logikus - érveket hozta fel a kérelemben, mint a Dell: a Netbook nevet a Psion évek óta nem használja, időközben a tulajdonnévből széles körben használt főnév lett, a Psion pedig tisztességtelen módon akarja felhasználni a védjegyhez kapcsolódó jogait. Az olcsó, kifejezetten interneteléréshez szánt, apró noteszgépekre a chipgyártó óriás vezette be a netbook kifejezés használatát, és ugyancsak az Intel birtokolja a www.netbook.com internetes domént is, ami korábban az Intel Atom platform marketingoldalára vezetett, de jelenleg a www.intel.com-ra mutat. Az Intel azonban túlmegy azon, amit a Dell követel, ugyanis a Psiontól a pereskedés költségeit is bevasalná.
A Psion visszatámad
A Psion az Intel keresetére ellenkeresettel reagált Észak-Kalifornia szövetségi kerületi bíróságán. A vád szerint az Intel marketingkampányában úgy használta fel a netbook kifejezést, hogy tudatában volt: nincs joga hozzá. A Psion nem kevesebb, mint 1,2 milliárd dollárt követel az Inteltől kártérítésként. Bár a cég netBook nevű termékének forgalmazását felfüggesztette 2003-ban - az Intel 2008-ban kezdte el a netbook kifejezés használatát -, a Psion azt hangoztatja, hogy valójában egy percre sem hagyott fel a név használatával. Az indoklás szerint mind a mai napig kínál tartozékokat a bevezetésekor némileg vaskos árú, 1300 dolláros netBookhoz és a netBook Próhoz.
2008-ban az Intel főnévként dobta a köztudatba a netbook kifejezést, melyet a piac összes szereplője gyorsan magáévá tett, és már ugyanúgy használ, mint ahogy a notebookot vagy a laptopot. 2008 legvégén a Psion megkezdte ámokfutását, és cégek sokaságát fenyegette meg jogi következményekkel a névhasználattal kapcsolatban. A legtöbben - fogalmazzunk így - ignorálták a fenyegetést, de nagyjából három hete a Google bejelentette, hogy megtiltja a netbook kifejezés használatát hirdetési rendszerében.
Mire utazik a Psion?
A dologban az a vitathatatlanul furcsa, hogy a Psion valamiért csak most ébredt fel. Ha a céget zavarta a netbook kifejezés használata, akkor miért nem azonnal reagált, és kereste meg az Intelt vagy a kifejezést azonnal felkapó szakmát? Miért várták meg, hogy a netbook főnévként ivódjék a köztudatba?
Persze a válasz ott lapul a sorok között, sok-sok zöld színű bankó képében. A magunk részéről egészen biztosak vagyunk abban, hogy az Intel sohasem fogja kifizetni a Psion által követelt összeget - már csak azért sem, mert a cég nagy valószínűséggel közel nem keresett tisztán 1,2 milliárd dollárt az egész netbook-bizniszen. Az Atom CPU és a hozzá tartozó lapkakészlet ugyan nagyon jól fogy, de az ára is igen nyomott, és a cég minimális haszonnal adja tovább a gyártóknak.
Nem gondoljuk, hogy az Intelnek a mi védelmünkre van szüksége az ügyben, de a Psion követelését az Intellel és a piac egészével kapcsolatban teljesen nonszensznek és rosszindulatúnak látjuk. Bízunk abban, hogy a bíróság a csírájában fojtja el a dolgot, és megfosztja a korábban szebb napokat látott, patinás nevű Psiont a védjegytől. A legrosszabb dolog, amit el tudunk képzelni, hogy ellenkező esetben az Intel felvásárolja az 1,2 milliárd dollárnál valószínűleg lényegesen alacsonyabb piaci értékkel bíró Psion Teklogixot, és szétcincálja azt. Azon sem lennénk meglepve, ha a Psion már eredetileg is hasonló végkifejletben bizakodott volna.
