Az 1982-ben alapított Sun Microsystems lehetett volna sokkal több, mint amennyi mára az informatikához értők emlékeiben megmaradt: a vállalat ugyanis 2010 óta nem létezik önállóan, ugyanis megvásárolta és magába olvasztotta az Oracle. Hőskorában viszont gyártott szervereket, saját processzort, adattárolókat, operációs rendszert és szoftvereket egyaránt, és a vállalati informatika megkerülhetetlen szereplője volt. Nézzük, hogyan indult, milyen magasra jutott és miért került végül lejtőre a Sun!
Egyetemről a sikerbe
Az első Sun munkaállomás, a Sun-1 egy Unix-alapú gép volt, amelynek prototípusát a kaliforniai Palo Altóban, a Stanford Egyetemen tanuló Andy Bechtolsheim tervezte meg. A főként CAD alkalmazásokra szánt gépet egyetemi projektként kezdte megalkotni, ezért is lett a neve SUN a Stanford University Network kezdőbetűiből. Ebbe persze még mások által gyártott alkatrészeket szánt a leendő mérnök, így például egy Motorola 68000 processzorra épült, de már virtuális memóriakezelésre volt képes. El is készült belőle néhány bemutató darab, amelyekhez helyi second-hand boltokból sikerült összegyűjteni mindent.
A projekt annyira beindította a fiatalember fantáziáját, hogy a tapasztalatokra építve többedmagával elindírtotta a Sun Microsystems céget 1982. február 24-én: az alapítók között Andy Bechtolsheim mellett Scott McNeally és Vinod Khosla szerepel, szintén a Stanford végzősei közül, de nem sokkal később a Berkeley Software Distribution kötelékéből hozzájuk csapódott még Bill Joy szoftverfejlesztő is, akit később szintén alapítóként emlegettek. Ami igazán csodának számított, az az a tény, hogy a kis cég már első negyedévében profitot termelt első Motorola 68k alapokra épített gépeivel, amelyek a VAX gépein kívül másodikként voltak képesek a 4.2BSD operációs rendszert futtatni. A gépeket licencként is forgalmazták, így a tervek alapján mások is megépíthették.
A legelső, hardverorientált korszak nagyon gyors fejlődést hozott, a cég már 1986-ban tőzsdére lépett, és filozófiája fő elemeként azt határozta meg, hogy bonyolult problémákra egyszerűen használható megoldásokat gyártanak. Ezt sugallta a cég logója is, amely egyetlen U karakter trükkös használatával négy irányban is a SUN szót tette olvashatóvá.
A saját architektúra tündöklése és bukása
A cég 1987-ben döntött úgy, hogy más gyártóktól származó processzorait saját tervezésűekre cseréli. Ehhez bevezették a SPARC architektúrát, amely a skálázhatóságot jelző betűszót kapott (Scalable Processor ARChitecture). A RISC processzorokra épülő megoldást a Sun a 80-as évek közepén kezdte tervezni David Patterson számítógép-tudós segítségével, még a korai Berkeley RISC rendszerek továbbfejlesztéseként. Elsőként a Sun-4 architektúra-családra épülő gépekben jelent meg a SPARC V7 32-bites architektúra, a 64-bites világba 1993-ban léptek át a V9 sorozattal, és később is bővült a funkcionalitás például szimmetrikus, többszálú feladatvégrehajtással és nem uniformizált memória-eléréssel.
A Sun később az architektúrát külön cégbe szervezte ki, a SPARC International pedig ingyenesen licencelni kezdte a technológiát olyan nagyágyúknak, mint a Fujitsu, a Matsushita vagy a Texas Instruments, a terv az volt, hogy így növeljék az installált bázist, valamint a kapcsolódó szoftverek ismertségét. Egy időben a SPARC-alapú szerverek egyenrangú versenytársai voltak a többi nagy szereplőnek, de szép lassan csökkenni kezdett a jelentősségük. Az utolsó SPARC-alapú fejlesztésnek a Fujitsu SPARC64 XII számít, amelyet 2017-ben jelentettek be, ekkor a Sun technológiája már rég a jogutód Oracle tulajdonában volt, a cég pedig nem sokkal ezután bejelentette, hogy leállítja a SPARC üzletágat, és feloszlatja a fejlesztéssel foglalkozó csapatait.
A Sun egyébként a SPARC mellett nem zárkózott el az x86-világtól sem: 1997-ben egy felvásárlás után megpróbáltak személyi számítógépekkel és Java-környezetre faragott gépekkel jelentkezni, majd az AMD-vel léptek szövetségre 2003-ban, hogy Opteron alapú szervereket készítsenek. 2007-ben az Intellel társultak Solaris alapú, kritikus feladatokra szánt szerverek készítésében, aztán viszont jött az Oracle-beolvadás, így ezek a tervek is elhaltak. De persze a Sun Microsystems története nem csak hardveres szinten íródott, tehát térjünk vissza még a tündöklés idejére!
Solaris, Java és a többiek
Ahogy egyre inkább a szerverek felé fordult a Sun fejlesztési iránya, egyre fontosabbá vált egy saját operációs rendszer megalkotása. Az első Sun gépeken még a UniSoft V7 Unix futott, majd elkészült a félig-meddig már saját SunOS, amely a 4.1BSD Unix átalakított változata volt. 1993-ban a SunOS már annyira egyedivé vált, hogy Solaris névre átkeresztelve folytatták a fejlesztését, és legendás hírnévre tett szert a megbízhatóság terén. Az első változatok csak a SPARC rendszereket támogatták, de 1994-től a Solaris 2.4 már az x86 alapú szervereken is futott.
A rendszer egyes verzióit más platformokra is alkalmassá tették, így a Solaris 2.5.1 például a nagy lehetőségként induló PowerPC-ket is támogatta, de később a Dell, Intel, HP és Fujitsu x86 rendszerein is működött.
A nagyközönség azonban igazán a Java platform révén ismerheti a Sun nevét: ezt a 90-es évek elején kezdték fejleszteni azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy olyan környezetet, amelyben a programok eszközfüggetlenül működhessenek. A projekt szlogenje rövidítve WORA volt (Write Once, Run Anywhere, azaz írd meg egyszer, aztán futtasd bármin). Az objektumorientált programozási nyelvben készülő alkalmazásokat leginkább böngészőkben lehetett futtatni appletek formájában, a platform pedig három részből állt: a programnyelv mellett a Java Virtual Machine (JVM), és a Java Application Programming Interfaces (tehát az API-k) működtek együtt.
Később az Adobe is beszállt a platform-háborúba a Flash-sel (amelynek eredetije, a Macromedia Flash naghyjából egyidős a Java-val), majd a Microsoft is igyekezett egy szeletet kiharapni a tortából. Addigra a Java már általánosan használt megoldássá vált, amely 2006 végétől GNU General Public licenc alapján használható.
Emellett a Sun sokféle szoftveres projektbe folyt még bele kisebb vagy épp nagyobb sikerrel. A StarOffice német fejlesztőjének megvásárlásával elindították az OpenOffice.org-ot, amely a Microsoft csomagjával nagyjából kompatibilisként szerzett támogatottságot. 2007-ben jelent meg a Sun xVM virtualizációs és adatközpont-automatizációs csomag, valamint egy felvásárlással a birtokukba került a VirtualBox is 2008-ban, de kliensoldalon is kínáltak virtualizált desktop megoldásokat. 2008-ban egymilliárd dollárért szerezték meg a MySQL AB-t, a MySQL adatbázis-rendszerért felelős céget.
Időközben a SPARC rendszerek és a szoftveres kalandozások mellett belekóstoltak az adattárolásba is, 2005-ben megvették a StorageTek céget, és a következő évben kiadták a Sun StorageTek 5800 System nevű megoldásukat, amely az első applikáció-alapú, programozható tároló volt a világon.
Hosszú ragyogás utáni naplemente
A Sun legeredményesebb időszaka a 2000-es év előtti néhány esztendő volt, amikor az internetes cégek gombamód nőttek szerte a világon, és mindenki a webes üzlettől várta a megváltást. A dotkom-lufi ezredfordulós kidurranása erősen padlóra küldte a céget, a csúcs-szintre sem árfolyam, sem bevétel szintjén nem tudták már visszatornászni magukat, bár 2004-re kikerültek a legmélyebb gödörből. 2008-ban viszont már teljesen megváltozott a vállalati informatika, és a Sun nem igazán tudta felvenni a tempót, az utolsó években óriási leépítésekkel igyekezett talpon maradni. 2009 májusában azonban a legnagyobb részvénytulajdonosok bejelentették, hogy elfogadták az Oracle ajánlatát: a cégóriás 5,6 milliárd dollárért kebelezte be a szebb napokat látott vállalatot, és önálló entitásként megszűnt létezni. Érdekesség, hogy az egykori Sun Microsystems székház 93 000 négyzetméterét most egy bizonyos Facebook nevű cégecske foglalja el.
A Sun öröksége viszont még mindig sok téren érezhető. A Java máig használt platform, de egy csomó korábbi fejlesztés beépült az Oracle jelenlegi portfóliójába, ahogy a fejlesztők és egyéb szakemberek egy része is új céglogó alatt dolgozik azóta is. A név és a különálló cég tehát a múlté, de a számítástechnika történetében jó pár lap üres lenne a Sun Microsystems tevékenysége nélkül.
