Kérdéseinkre Vityi Péter, az IVSZ alelnöke fejtette ki véleményét.
Computerworld: Mik voltak az IoT fejlődésének motorjai az elmúlt években?
Vityi Péter: IoT alatt egy szenzorokkal felszerelt világot értünk. Fejlődését több tényező mozgatja: a szenzorok ára csökken, a kommunikáció egyetemes és olcsó, terjed a felhő. Egyre költséghatékonyabban lehet tehát a különféle paramétereket mérni, feldolgozni, a begyűjtött hatalmas adatmennyiséget, a big datát elemezni, majd a szükséges beavatkozásokat megtenni. Mindez lehetővé teszi, hogy meginduljon az innováció, amibe nem csupán a nagy cégek, hanem a kicsik is bekapcsolódhatnak.
CW: Hogy döntheti el egy vállalat, hogy előnyös-e, illetve hol lehet előnyös számára az IoT?
VP: Vállalati szinten elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a szenzorokkal végzett, a korábbiaknál sokkal részletesebb, valós idejű adatokat nyújtó mérés mely folyamatoknál mekkora költséghatékonyságot tud eredményezni. Jó példa erre a mezőgazdaság, mert az ilyen típusú, differenciált mérésekkel optimalizálható az öntözés vagy csökkenthető az alkalmazott tápanyagok és kemikáliák mennyisége. Ezáltal jelentős költségeket lehet megtakarítani. De említhetem azt az alkalmazást is, amelynek segítségével gyakorlatilag a kártevők megjelenésének pillanatában tudomást szerezhetnek a szőlősgazdák a bajról, és azonnal megtehetik a szükséges intézkedéseket.
CW: A kulcs tehát a szenzor. Aki IoT-t akar, annak szenzorokkal kell behálóznia a földjét, az útjait vagy az épületét.
VP: Azért ez nem ilyen egyértelmű. A szakemberek is sokat vitáznak arról, mit is nevezünk IoT-megoldásnak. Vannak, akik szerint nincs igazán új a nap alatt, hiszen korábban is mértek különböző folyamatokat, léteztek telemetriai rendszerek, igaz, nem 3G- vagy 4G-hálózatokat használtak. Mások szerint az IoT lényege, hogy az alkalmazások ne csupán a saját szenzorokból érkező adatokat tudják felhasználni, hanem a külső forrásokból származó adatokat is képesek legyenek feldolgozni. Az integrációnak technikai akadályai nincsenek. A mezőgazdaságnál maradva, az adott környezet aktuális adatainak, valamint az időjárás-előrejelzésnek az ismeretében minőségileg új szintre emelhető a tevékenység. Vannak azután, akik egészen extrém gondolatokkal állnak elő, és azt mondják, nincs is szükség szenzorokra, hanem a szenzorok maguk a fogyasztók. Ilyen megközelítéssel már találkozhatunk is: egy autóközlekedést segítő, forgalommérő app például nem az utakba beépített szenzorok adataira, hanem az emberek visszajelzésére alapoz.
CW: Visszajön tehát a képbe az ember. Ez esetben beszélhetünk egyáltalán gépek közötti, tehát m2m-kommunikációról?
VP: Az m2m valóban csak a gépek közötti kommunikációt jelenti, az IoT ennél magasabb szintet képvisel. Fontos, hogy az IoT-megoldásokban mindig valamilyen folyamatot mérünk. A mérőeszköz mibenléte másodlagos. Lehet saját szenzor, lehet más szervezetek szenzora, amelynek adatait valamilyen webszolgáltatáson keresztül kapja meg az alkalmazás, de lehet akár az ember is. Míg az m2m esetén jellemzően kevés szó esik a beérkező adatok feldolgozásáról, addig az IoT szerves részét képezi a big datából kinyerhető eredmény. Az IoT tehát magasabb szintre emeli a folyamatokat.
CW: Gyakorolnak érezhető húzóerőt az IoT-megoldások fejlesztőire a különböző iparágak?
VP: Úgy tűnik, hogy az IoT-folyamatokat elsősorban nem a vállalati szektor fejlesztései gyorsítják. Ezeket a projekteket jellemzően hosszú tenderezés előzi meg, éves, esetleg többéves folyamatokkal nem lehet az innovációt felpezsdíteni. A fogyasztói piacon viszont sokkal gyorsabban zajlanak az események. Egyre nagyobb népszerűségre számíthatnak például a különféle egészségügyi alkalmazások, amelyek segítséget nyújthatnak több élettani paraméter folyamatos nyomon követéséhez. Mivel a belépési küszöb egyre lejjebb megy, a szenzorok, a mobileszközök, a szoftverkörnyezet, a kommunikációs hálózat, valamint a feldolgozórendszer rendelkezésre állnak, várhatóan sok innovátor indul el ebbe az irányba.
CW: Hogyan alakul az IoT potenciális felhasználói, valamint a megoldásszállítók alkotta ökoszisztéma?
VP: Nem kétszereplős, klasszikus innovációs területről van szó, ahol az innovátor csak a megoldást megrendelő vállalattal áll kapcsolatban. Az ökoszisztémába a platformgyártók is beletartoznak, legyen szó akár szoftver-, akár hardverplatformról. Kulcskérdés ugyanis, hogy egy meglévő informatikai rendszert hogy lehet kibővíteni az IoT irányába. Noha mind az innovátorok, mind a gyártók inspirálják a folyamatot, és a rendszerek gyors kiépítéséhez minden (olcsó eszközök, kommunikációs hálózat, bigdata-megoldások, felhő, BI-eszközök stb.) rendelkezésre áll, időre van szükség ahhoz, hogy a felhasználói oldalon kialakuljon az a fajta tudás és kultúra, amivel elindítható egy komoly IoT-projekt. A boom tehát még előttünk áll.
CW: Hol tart Magyarország az IoT területén a világ fejlett országaihoz képest?
VP: Kevés az ilyen adat. Még abban sincs teljes egyetértés, hogy mi is pontosan az IoT, ezért mérése elég nehéz. Az Egyesült Államokban például ipari internetről beszélnek, és a fejlesztésekben élen járó GE 1 százalék hatékonyságnövelést szeretne elérni az új megoldásokkal. Németországban Ipar 4.0-ról beszélnek, és a gépgyártásra helyezik a hangsúlyt. Egyelőre kicsit futurisztikusnak tűnik, de azon dolgoznak, hogy akár egydarabos sorozatokat is költséghatékonyan lehessen gyártani. Koncepciójuk lényege, hogy maga a gyártandó termék hordozza az előállításához szükséges információt, a gépeket tehát maguk a munkadarabok vezérlik. Az egészen kis sorozatok vagy egyedi darabok költséghatékony gyártásán kívül az Ipar 4.0 további előnye, hogy probléma esetén nem borul fel és áll le a teljes rendszer, legfeljebb az érintett munkadarab nem készül el. Minden bizonnyal sok évbe telik, amíg a német gépipar digitális transzformációja eljut az Ipar 4.0 szintjére, de az eredmények - a magyar és a német ipar, az autógyártás szoros kapcsolatának köszönhetően - biztosan begyűrűznek Magyarországra.
CW: Hogy kapcsolódhatnának be a hazai cégek a digitális transzformációba?
VP: Bizonyos területeken, így például a kereskedelemben és a marketingben tulajdonképpen már lezajlott a digitális transzformáció. Most következik a többi iparág. Érdemes lenne ebbe invesztálnunk, hogy élen járjunk: régiónkban nekünk legyen a legnagyobb tapasztalatunk, nálunk legyen a legnagyobb szakemberbázis, és így a nagyobb iparral rendelkező gazdaságok beszállítóivá váljunk. Természetesen egy kis magyar cégnek nem könnyű egy nemzetközi nagyvállalat beszállítójává válni, de egy innovációs ötlettel előrukkoló startup már jobban bizakodhat. Emellett gazdasági szempontból az is rendkívül előnyös, ha elismert multinacionális vállalatok Magyarországra hozzák fejlesztőközpontjukat. Vannak már jó néhányan, és jönnének még többen is. Az egyetlen akadály, hogy nincs elég informatikus.
CW: Milyen lépéseket tervez az IVSZ, amivel segítheti a sikeres ökoszisztéma kialakulását?
VP: Először is készítünk egy felmérést. Szeretnénk látni, hogy az IoT területén milyen a szakemberbázis, milyen cégek mozognak stb. A munka már elkezdődött. Ezenkívül megpróbálunk lobbizni a kormányzatnál, hogy az IoT a GINOP fejlesztési tervek egyik fő iránya legyen. Kulcskérdés, hogy kormányzati szinten felismerjék az IoT-ból származó előnyöket. A témához szorosan kapcsolódnak az oktatást, valamint a sikeres startupokat érintő elképzeléseink. Magyarország elemi érdeke, hogy kihasználja a digitális transzformációban rejlő lehetőségeket. Ehhez most elsősorban szakemberek kellenek, másodsorban meg kell szervezni, hogy a gazdaság minden területén - az agráriumban, az egészségiparban, a gépgyártásban stb. -, az országban geográfiailag is egyenletesen elosztva, kompetenciaközpontok jöjjenek létre. A digitális transzformáció minden iparágat átalakít, és nem csupán a beszállítói pozícióban lévő IT-ipart, hanem a gazdaság minden ágát erősíti.
