Konkoly-Thege Máté, a Thege-Plastic Kft. ügyvezetője szerint, noha az innováció szerepe a műanyagiparban egyre jelentősebb, a digitalizáció, az automatizáció, illetve az ipar 4.0-s megoldások kevésbé jelennek meg a mikro- és kisvállalkozások életében, azok sokkal inkább a közepes és nagyvállalati szegmensben játszanak fontos szerepet. De egyáltalán milyen szerepet tölt be egy műanyagipari vállalkozás életében az innováció, hogyan jelentek meg a robotok az ágazatban, és azoknak milyen szerepük lesz a jövőben? Erről beszélt a cégvezető a Computerworld.hu-nak.
CW: Milyen szerepet tölt be egy olyan műanyagipari vállalkozás életében az innováció, mint amilyen a Thege Plastic Kft.?
KTM: Ahhoz, hogy a partnereink, megrendelőink fejlődhessenek, számunkra is elengedhetetlen, hogy naprakész tudással és tapasztalattal rendelkezzünk a jelen és a jövő technológiai vívmányaival kapcsolatban. Az új megoldásokat - legyenek azok eszközbeliek vagy akár szellemiek - elsőként nekünk kell megismernünk, amihez saját magunkat is innoválnunk kell, nekem például értékesítési oldalról is rendkívül fontos, hogy ismerjem a piac kínálta legújabb lehetőségeket. Ha pedig valamely megoldás eljut a realitás szintjére, akkor már a szervizhátteret is mögé kell tennünk, ezért a munkatársainknak szükséges elsajátítaniuk a fröccsöntőgépek kezelését, mégpedig olyan magas színvonalon, hogy utána másokat is képesek legyenek betanítani.
Nem elég egy új fejlesztésű robot működésével megismerkednünk, az emberi háttér legalább ennyire fontos, hiszen csak ők lesznek képesek megismerni a megoldás előnyeit, ők hozhatják ki a gépből a lehető legtöbbet, hogy aztán ezeket a tapasztalatokat átadhassák a vevőknek, akik ezen ismeretek birtokában fejleszthetik tovább a megoldást, és érhetik el, hogy a gépek olyan dolgokra is képesek legyenek, amelyre talán nem is gondoltak, amikor a gép megvásárlása mellett döntöttek.
CW: Mennyire innováció-orientált a műanyagipar, és mely országok diktálják a fejlődés ütemének gyorsaságát?
KTM: A piac abszolút innováció-orientált, különösen az európai térségbeli országok, illetve Amerika és a Távol-Kelet határozza meg a fejlődés gyorsaságát és irányát. Kínával kapcsolatban sokáig élt az elképzelés, amely szerint csak másolják a más országokban kifejlesztett megoldásokat, majd azokat kedvezőbb áron értékesítik, de ma már olyan tőke és tudás van a birtokukban, hogy számtalan esetben ők diktálják a tempót. Persze kérdés, mi számít fejlődésnek. Autóipari hasonlattal élve, gyárthatunk egy szuper Mercedest, amelynek utasterében akár négy személy is kényelmesen utazhat, igen ám, de ugyanakkora anyagi ráfordítással vehetünk akár két vagy három kínai gyártmányú személygépkocsit is, amellyel meg már tizenkét embert is szállíthatunk A pontból B pontba.
Azt gondolom, hogy azok a hangzatos szavak, amelyek elsősorban az európai piacokat jellemzik, mint a 4.0 vagy akár az 5.0, inkább kommunikációs szempontból jelentősek, mintsem jelentenének valódi megoldást egy-egy felmerülő problémára, hisz a feladat akárhonnan nézzük, ugyanaz: a gépből egy darab műanyagnak kell kijönnie a folyamat végén. Sokszor tehát a marketing jobban vezérli az innovációt, mint maga az ipar.
A nyolcvanas-kilencvenes évek környékén megjelentek az elektromos fröccsöntő gépek, amelyek hatékonyabbak voltak ugyan, de egyúttal drágábbak és szerviz-igényesebbek, nem is terjedtek el igazán, ahogy nem kellett megijednünk a 3D-s nyomtatás megjelenése miatt sem, hisz azok nem ipari felhasználásra, sokkal inkább prototípus-gyártásra, esetleg kisszériás termékek előállítására alkalmasak, nem a fröccsöntés leváltására. Egy kupak negyven éve is fröccsöntéssel készült, és a jövőben is azzal fog függetlenül attól, hogy a megoldások sokkal optimalizáltabbak, a gépek gyorsabbak, energiatakarékosabbak és biztonságosabbak lettek, de ahogy mondtam, az alapfolyamat ugyanaz. Nem nagyon látom tehát az áttörést a magyar műanyagiparban. A kínai gépek ugyanúgy elvégzik a feladatot, mint európai vagy amerikai társaik, és attól nem leszünk termelékenyebbek, hogy akár az okostelefonom képernyőjén is láthatom, mi zajlik éppen a gyáramban.
CW: Információ-technológiai felmérések szerint nagy az előrelépés a digitális transzformációban, a koronavírus-járvány pedig csak még inkább felpörgette az eseményeket. Hogyan kívánják erősíteni a vállalat digitális jelenlétét?
KTM: Amikor bekapcsolom a televíziót, a híradásokban azt látom, hogy arról beszélnek, beköszöntött a mesterséges intelligencia kora. Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy szeretnék egy géppel kommunikálni. Azt gondolom, ez is inkább egy marketingvezérelt történet. A műanyagiparban, különösen a kkv-k szintjén ez a megoldás még nincs jelen. A szereplők, ha akarnának, se tudnának digitalizálni, de még automatizálni sem feltétlenül, mert számukra nem éri meg a befektetés.
CW: Bár egyre jelentősebb a fémiparban alkalmazott robotok aránya, úgy tűnik, az automatizálás és az ipar 4.0-s megoldások inkább a közép- és nagyvállalatoknak kedveznek, mintsem a mikro- és kis cégeknek - derült ki egy korábbi, a Világgazdaságnak adott nyilatkozatából. Mi történt azóta?
KTM: Gyakorlatilag nem sok minden. Ráadásul jelenleg a koronavírus-járvány miatt sokan a túlélésre játszanak, különösen az említett kkv-k, így, ha volt is ambíciójuk innovatív fejlesztésekre, azok - sajnálatos körülmények miatt - a sor végére kerültek. Ami a közepes és nagyvállalati szférát illeti, ott végbementek a szükséges változások, ők kevésbé torpantak meg.
Munkahelyteremtésről ma már kevéssé érdemes beszélni, automatizálásról és továbbképzett munkaerőről annál inkább, azzal a kitétellel, hogy az automatizálás sem valósulhat meg minden szinten, hiszen a mikro- és kisvállalkozásoknak többnyire a kis szériás termékek gyártására van lehetőségük, így ezeket nem éri meg automatizálni, mert nem térül meg. Emiatt a kisebb gépparkkal rendelkező üzemek az ipar 4.0-s vagy 5.0-s megoldásainak előnyeit sem aknázhatják ki.
CW: Dolgoznak az ebu présgépeivel, excentergépeivel és stancolóival, a műanyagipari portfóliójukban pedig a legkülönfélébb fröccsöntőgépek, extruderek és darálók is megtalálhatóak. De ipari robotokat is találni a palettájukon. Hogyan jelentek meg a robotok a szegmensben, milyen szerepük van ma, és milyen lesz a jövőben?
KTM: Ha a robotizálást lineáris irányból közelítjük meg, tehát egy olyan robotról beszélünk, amely megfog egy terméket, amelyet aztán áthelyez máshova, az nem újkeletű, mi magunk is forgalmazunk ilyen megoldásokat régóta. Ezek beszerzése még egy kisszériás termékeket előállító vállalkozásnak is megérheti. A hattengelyes robotok alkalmazása sem újdonság, ráadásul azáltal, hogy a kínai gyártók 10-15 évvel ezelőtt ezen a piacon is megjelentek, elérhető áron megvásárolhatóak, de a felhasználás jellegéből adódóan, akkor éri meg a cégeknek ebbe invesztálni, ha kiegészítő, tehát plusz feladatot is képes elvégezni, például fémbetétet helyezni egy tárgyba, majd arra fröccsönteni.
CW: Az automatizáció a munkaerőpiac egyik legizgalmasabb kérdése. Mi várható e tekintetben?
KTM: Az ipar 4.0 már lezajlott, végbement a szabványosítási folyamat is. Ami mégis újdonság, hogy akármilyen gyártótól is vásároljunk gépet, azok képesek kommunikálni egymással, és a gépek maguktól gyűjtik a termelési adatokat, amelyek nagymértékben csökkentették az adminisztrációs költségeket. Ez utóbbi - különösen az olyan területeken, ahol a biztonságot kiemelt figyelem kíséri, mint amilyen az autóipar - nagyban megkönnyíti a feladatokat, hiszen már nem szükséges humán erőforrás ahhoz, hogy az adatokat valaki kézzel bevigye egy táblázatba, ami igen hasznos például egy panaszkezelésnél. Nincs merevlemez, papírhulladék, egy gombnyomás, és láthatjuk, az adott év, adott napján mit gyártottak az adott gépen.
A műanyagiparban érezhető az igény a jó minőségű és gyors gyártásra, amihez előnyt jelenthet az ipar 4.0-s rendszerek megléte, de ugyanennyire fontos a megújuló energiatermelés integrálása, ezekkel együtt lehet tovább növelni a hatékonyságot.
