Noha a koronavírus terjedését látva a világ számos műhelyében kezdődött lázas munka a járvány megállítása, illetve hatásainak csökkentése érdekében, a frissen fejlesztett orvostechnikai eszközök jó része csak egy-két év múlva, a járvány lecsengését követően vehető majd napi használatba. Ennek oka, hogy az élet megmentését, védelmét szolgáló berendezéseknél - amelyek még a legapróbb hiba esetén is életveszélyesekké válhatnak - alapkövetelmény a rendkívül gondos laboratóriumi és klinikai tesztelés, továbbá a körültekintő és hosszadalmas engedélyeztetési eljárás. A folyamatban lévő fejlesztések tehát jellemzően nem a jelenlegi járvány leküzdésében, hanem hosszabb távon, békeidőben, illetve egy esetleges következő epidémia idején tehetnek jó szolgálatot.
Ebbe a kategóriába tartozik az Óbudai Egyetemen készülő tömeg-lélegeztetőgép is. Magáról a fejlesztésről, az eszköz rövid- és hosszú távú lehetőségeiről Kozlovszky Miklós, a MassVentil projekt ötletgazdája, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatika Karának dékánja beszélt a Computerworldnek.
Computerworld: Ismertetné röviden az ötlet lényegét?
Kozlovszky Miklós: A lélegeztetőgép leglényegesebb jellemzője, hogy nem szükséges minden pácienshez dedikált gép, hanem egy berendezéssel több embert lehet egyszerre lélegeztetni, mégpedig úgy, hogy minden páciensnél külön-külön lehet beállítani a lélegeztetési paramétereket. Fontos, hogy a kilélegzett fertőző levegő nem kerül a közös légtérbe. További előnyt jelent, hogy a berendezés akár ad hoc is telepíthető kórházon kívüli környezetben.
CW: Meddig jutottak el a fejlesztésben?
KM: A lényegi elemekkel készen vagyunk. Március végén három, április közepén már öt szimulált pácienst lélegeztettünk párhuzamosan a berendezéssel, a rendszer tehát működik. Már megvannak az elektronika NYÁK-tervei, gyártásuk folyik. Időközben elkezdtük összeépíteni a motorvezérlés elektronikáját, elkészítettük az újabb páciensoldali lélegeztető szelepet. Április végére eljutottunk a 4. generációhoz. Kialakítottuk továbbá azt a vizualizációs környezetet, dashboardot, amelyen a páciensek adatait lehet nézni.
Kozlovszky Miklós, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatika Karának dékánja
CW: Mik a következő lépések?
KM: Nemsokára tíz szimulált pácienssel próbáljuk ki a berendezést. Ehhez meg kell építenünk a vezérlést és a megfelelő számú szelepet. Fontos még a páciensoldali lélegeztető egység dobozolása, illetve ellátása olyan dolgokkal - ledekkel, kapcsolókkal, gombokkal -, amelyek segítik a könnyű használatot. Ez azért fontos, mert a páciens biztonságának növelése érdekében minden egyes lélegeztetőegységet a betegágynál is lehet konfigurálni, nem csak távolból, a szerveren keresztül. Folyamatosan vizsgáljuk a különféle méretezési kérdéseket. Keressük a választ például arra, hogy egy adott teljesítményű motorral hány embert lehet lélegeztetni, avagy mekkorára kell tervezni a központi lélegeztetőrendszer csőrendszerét ahhoz, hogy mondjuk, száz embert lehessen lélegeztetni.
CW: Hányan dolgoznak a fejlesztésen?
KM: Az Óbudai Egyetemen mintegy 35 fő. Más egyetemekről, intézményekből is vannak segítőink. A szelepek első szériáját például házon belül, a Bánki Donát Kar munkatársai csinálták, de a következő sorozat gyártását már külső csapat vállalta. A Facebookon óriási a MassVentil projekt követőink tábora, körülbelül 1200 ember segít minket ötleteivel. Munkánkat az Óbudai Egyetem messzemenően támogatja.
CW: Milyen sors vár a lélegeztetőgépre, miután az egyetem elkészül a fejlesztéssel?
KM: Fontos tudnivaló, hogy mi nem terméket, hanem erős prototípust készítünk. Működő, tesztelhető rendszert építünk, amelynek azonban nincsenek meg az engedélyei, nem történt meg a klinikai kipróbálása. Számtalan dolog hiányzik tehát még ahhoz, hogy gyártani lehessen a terméket. Az a folyamat, amíg a prototípus eljut a termékig, nagyon drága és hosszadalmas. Ne felejtsük el, itt emberéletekről van szó. A működő rendszert egyébként le is dokumentáljuk, eredményeinket nyílttá tesszük, azaz nincs akadálya, hogy bárki felhasználja ötletünket, és megépítse (majd tesztelje, engedélyeztesse) a berendezést. Mi minden segítséget megadunk az érdeklődőknek.
CW: A mostani pandémia alatt tehát nem számíthatunk rá, hogy fejlesztésük eredménye a gyógyításban is megjelenik. Vagy mégis?
KM: Jelenleg innovációnk kétféle felhasználását tartjuk elképzelhetőnek. A harmadik világ országaiban is vannak egyetemek és mérnökök, akik - az általunk nyilvánossá tett információk alapján - megépíthetik a tömeglélegeztető-gépet. Ott, ahol viszonylag kis helyen sok-sok millióan élnek megfelelő kórházi ellátás és gyógyszerek nélkül, elképzelhető, hogy a tesztek és engedélyeztetés hosszadalmas, minimum másfél éves procedúrája nélkül is vállalják, hogy bevetik az új, könnyen telepíthető berendezést. Ennek érdekében már elkezdődött a kapcsolatépítés a különböző szervezetekkel. Nem arról van tehát szó, hogy egy magyar cég elkezdi gyártani és exportálni a berendezéseket. Erre sajnos most nincs idő. Csak arra számíthatunk, hogy a nálunk fejlesztett szoftvereket és az itt kialakított know-how-t felhasználva képesek lesznek a segítségünkkel, valahol Afrikában vagy Ázsiában gyártani a berendezéseket, és életeket menteni velük.
CW: Mi a másik felhasználási lehetőség?
KM: A másik piaci szegmenst nevezzük "békeidős" szegmensnek. Ha egy kormány a járvány lecsengését követően úgy látja, hogy szüksége lehet olyan rendszerre, amellyel az ország területén bárhol megoldható egy néhány óra alatt felállított kórház betegeinek lélegeztetése, arra kiválóan alkalmas a lélegeztetőgépünk. Mi most tulajdonképpen egy konténert rakunk össze, amellyel mobilissá tudjuk tenni a rendszert. Ez olyan piaci rés, amire jelenleg nincs megoldás.
CW: Hozzávetőlegesen mekkora költséggel kell számolnia annak a cégnek, amelyik a tömeglélegeztető-gép gyártására adja a fejét?
KM: A lélegeztetett emberek mennyisége igazából a motor erejétől és a szállító csőrendszer átmérőjétől függ, ugyanakkor a rendszerünk nagyságrendekkel költséghatékonyabb, mint egy hagyományos, egyszemélyes lélegeztetőgép. A prototípus néhány 10 dolláros motorokból és egyszerű vízvezetékcsövekből áll. De egy biztonságos, bevizsgált orvostechnikai eszközt nyilván nem ilyen alkotóelemekből kell megépíteni. A békeidős költséget tehát nagymértékben befolyásolja, milyen anyagokból építik fel a rendszert.
CW: Szükség esetén bevethető volna azért a tömeglélegeztető-gép a koronavírus-járvány elleni harcban Magyarországon is?
KM: Ismételten hangsúlyozom, hogy az európai, és így a hazai orvoslásban csak klinikailag bevizsgált, szigorúan ellenőrzött és engedélyezett orvosi berendezések használhatók. Azt gondolom, hogy Magyarországon van és lesz elég egyszemélyes, validált lélegeztetőgép, így nem lesz szükség olyan frissen fejlesztett eszközre, ami ugyan újszerű, bizonyítottan működőképes és költséghatékony, ám engedélyezésére még várni kell.
