Az Antarktisz-egyezményt 1959. december 1-jén írta alá Washingtonban az a 12 ország (az egyezményt napjainkig 53 ország írta alá), amelynek tudósai az 1957-1958-as Nemzetközi Geofizikai Év (IGY) során az Antarktiszon és környékén tevékenykedtek. A szerződés tiltja "az ásványkincsekkel kapcsolatos minden tevékenységet, kivéve a tudományos kutatást".
Annak ellenére, hogy a Föld legdélebbi szárazföldje - az Antarktisz - nem tartozik egyetlen államhoz sem, hét ország történelmi területi igényeket támasztott rá.
A terület gazdag kiaknázatlan szénben, fémércekben, a fóka- és bálnavadászat, illetve a halászat szempontjából pedig régóta jelentős stratégiai hely. Az Antarktiszhoz tartozó kontinentális talapzat becslések szerint 45 milliárd hordónyi kőolajat és 115 billió köbméter földgázt rejt, emiatt a térség által képviselt gazdasági potenciál az, ami elsősorban kivívja a nemzetközi figyelmet.
Argentína: Igénye 1946-ra nyúlik vissza, és a Dél-Orkney-szigeteken található Laurie-szigeten 1904 óta működő bázisán alapszik.
Ausztrália: Az Ausztrál Antarktiszi Terület (AAT) a legnagyobb igény, amelyet az Ausztrál Antarktiszi Terület elfogadásáról szóló 1933. évi törvény (Australian Antarctic Territory Acceptance Act) formalizált.
Chile: A Chilei Antarktiszi Területet (CAT) 1940 novemberében hozták létre. Igénye a Spanyol Birodalom idejéből származó történelmi dokumentumokon alapul.
Egyesült Királyság: A Brit Antarktiszi Terület (British Antarctic Territory, BAT) a legrégebbi területi igény, amely 1908-ban keletkezett a Falkland-szigeti függőségek szabadalmi levelein keresztül. Az igény részben átfedésben van Argentína és Chile igényeivel.
Franciaország: Az 1938-as történelmi igényt Jules Dumont d'Urville francia felfedező 1840-es felfedezéseire alapozták.
Norvégia: A Maud királyné földre (Dronning Maud Land) vonatkozó 1939-es igényt a part menti terület korai feltárására alapozták.
Új-Zéland: Területe eredetileg az Egyesült Királyság antarktiszi igényeinek része volt, és 1923-ban egy brit tanácsi rendelet nyomán hivatalossá vált, amely a Ross Dependency szektor kormányzásáról rendelkezett.
Mi a helyzet Oroszországgal és az USA-val?
Az Egyesült Államok és Oroszország (az akkori Szovjetunió) mindketten fenntartották maguknak a jogot, hogy a jövőben igényeket támasszanak, anélkül, hogy elismernék mások igényeit. Washington három, egész évben működő kutatóállomással rendelkezik.
Moszkva 10 kutatóállomást üzemeltet a Déli-sarkon: Öt egész évben működő létesítményt és öt szezonális állomást. Ezeket környezeti és éghajlati megfigyelésekre, a part menti vizek és a tengeri jég vizsgálatára, a kozmikus sugárzás intenzitására, a litoszféra szeizmikus ingadozásaira és a biológiai sokféleségre vonatkozó kutatásokra használják.
