Sokan azt állítják, hogy minősítés (PMI vagy IPMA) nélkül senkiből nem lehet jó projektvezető. Igazuk van, nagyon fontosak a módszertani ismeretek – megszerzésük bizonyítéka a minősítés.
Fontos, hogy minden projekt indulásakor definiálni tudjuk a célokat és a sikerkritériumokat – magyarul mit szeretnénk elérni, és ezt hogyan fogjuk mérni. Ezek a célok vissza kell, hogy köszönjenek akár a résztvevők személyes motivációjában is, ezért nagyon fontos, hogy megismerjük őket.
Az is biztos, hogy valamennyire születni kell erre a szakmára, és szükséges egyfajta „kapitányi attitüd”, de természetesen rengeteget kell dolgozni ezeknek a készségeknek a tökéletesítésén.
Milyen készségekre gondolok?
Kezdem onnan, hogy nem szabad félni a konfliktusoktól. A konfliktus jó! Persze csak ha mi irányítjuk az eseményeket. Egyszerűen időt kell szánni a megoldásra, eltökélten menni a cél érdekében addig, amíg meg nem találjuk a mindenki számára legjobb megoldást.
Hogyan lehet feloldani a konfliktusokat?
Ha nincsen bizalom, akkor nehéz. A bizalmat elnyerni pedig nem egyszerű feladat – a „kapitányi” kinevezés magától jön, de a kapott bizalmat nap mint nap meg kell szolgálni. Arról nem is beszélve, hogy az esetek többségében a bizalom elnyerésénél és megőrzésénél versengés van.
Egyszerűen rá vagyunk kényszerítve! Ha egyszerűen és transzparens módon kommunikálunk, ha mindig a projekt céljait tartva szem előtt elszántan a megoldást keressük, ha bizonyítjuk a szakmaiságunkat és igyekszünk mindig egy lépéssel az ügyfél előtt járni – akkor bízni fognak bennünk.
A másik oldalról nézve ennél egy kicsit bonyolultabb a bizalom kérdése, inkább csoporthatékonysági kérdés. Ha egyáltalán nem bízunk a másik félben, túlságosan sok energiát kell fordítani az irányításra és az ellenőrzésre. Ha "vakon", minden ellenőrzés nélkül is bízunk a másikban, akkor nagyon megnöveljük az együttműködés kockázatát. Meg kell találni az egyensúlyt.
Ha tehát egyértelmű és mérhető sikerkritériumokat definiáltunk, kezelni tudjuk a konfliktusokat, kellőképpen eltökéltek és elszántak vagyunk a célunk elérésében, akkor sikeresek leszünk, és értéket fogunk termelni.
Azt gondolhatná az ember, hogy a jelenlegi piaci helyzetben a projektvezetők – és főleg a szponzorok – kisebb gondja is nagyobb annál, hogy értéket növeljenek, tehát egy projekt keretében valami olyasmit adjanak, amiért nem kapnak cserébe semmit.
Miért is jó az tehát, ha értéket növelünk?
Azért, mert verseny van, azért, mert hatékonyságunk segítségével időt – és ezáltal pénzt – spórolunk, és azért, mert fontos a siker – egyrészt pénzügyi szempontból, másrészt dicséret jár érte!
Végül azt gondolom, hogy a fentieken túl nagyon fontos még a széles szakmai tapasztalat –és itt nemcsak a projektek sokszínűségére gondolok, hanem arra, hogy bizony meg kell járni a poklot és tanulni kell tudni a hibáinkból – fejlődni kell mind szakmailag, mind emberileg.
Szerencsére Magyarországon a projektmenedzsment szakmának immáron 16 éves múltja van. A kezdeti, főleg módszertani kérdések után a jelenlegi projektmenedzser-közösség az emberi és szociológiai szempontok vizsgálata felé fordult, egyre inkább előtérbe kerülnek olyan témák, mint a bizalomépítés és a hatalom kérdése. Az utóbbi években tovább bővültek a közösségek, amelyeknek rendezvényei (pl. Menedzsment Fórum vagy a Szakmai teadélutánok) rendszeresen és egyre nagyobb számú érdeklődő jelenlétében kerülnek megrendezésre.
A rendezvényeket elsősorban projektmenedzserek látogatják, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy egy projekt a szponzori támogatás nélkül nem tud sikeres lenni. Sajnos még mindig előfordulnak olyan szponzorok, akik kevésbé jártasak a projektmenedzsment módszertanban, ezért szívesen látjuk őket a rendezvényeinken, legközelebb az évadnyitó PM Fórumon 2013. április 4-én!
