Egyre reménytelenebb törekvés, hogy a Műegyetem megőrizze a műszaki felsőoktatásban betöltött vezető szerepét, az ott folyó munka magas színvonalát. A forráselvonások mostanra olyan mértékűek, hogy a vezetőségnek napi küzdelmet kell folytatnia a munkatársak megtartásáért, az oktatók és kutatók szakmai fejlődésének biztosításáért.
Érdemi segítséget az sem jelent, hogy 2013-ban a BME újabb 4 évre kutatóegyetemi minősítést kapott, hiszen az e célra elkülönített 10 milliárd forintos állami keretből mindössze 570 millió forinttal gazdálkodhat, s ezt az összeget is csak meghatározott feladatokhoz veheti igénybe. Mindez – Péceli Gábor rektor szerint – a BME-n folyó szakmai tevékenység leértékelését jelenti. A Műegyetem rendkívül nehéz helyzetére, az ebből fakadó komoly gondokra, a hazai ipar fiatal mérnökökkel szemben támasztott elvárásaira, valamint – a problémákat orvosolandó – a BME-n már megtett, illetve tervezett lépésekre hívta fel a figyelmet az intézmény június 21-i, „Számoljon velünk!” című konferenciája.
A Műegyetem az elmúlt 5 évben lényegében végrehajtotta a hatékony gazdálkodást célzó strukturális átalakításokat, és ezzel megteremtette a stabil gazdálkodás alapjait a korábbinál nehezebb külső körülmények között is. Ennek dacára az intézmény fenntartója mintha nem ismerné el e lépések jelentőségét, illetve a Műegyetemen folyó kutató, fejlesztő, innovációs és oktatási tevékenység fontosságát, magas színvonalát – véli Péceli Gábor. Jóllehet időről időre minisztériumok is igénylik a BME szakértelmét, hiányzik a kölcsönösség, az eszmei és anyagi támogatás messze elmarad a kívánatostól.
Ebben a helyzetben – amit még a kötelező nyugdíjazás is nehezít – nincs más választás, mint megpróbálni a lehetetlent. A karoknak saját bevételek után kell nézni, ki kell használni minden létező pályázati lehetőséget, össze kell hangolni az eszközök használatát, erősíteni kell az ipari kapcsolatokat. Mindeközben azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Műegyetem országos háttérintézményként elsősorban az alkotó mérnöki munkára nevel – hívja fel a figyelmet a rektor. Nem járható út tehát, ha – egy-egy multinacionális vállalattal kvázi összenőve – képzésében bizonyos speciális irányokat helyez előtérbe. Olyan céltudatos iparpolitika „tenne jót” a BME-nek, ami helyzetbe hozza a hazai kis- és középvállalatokat. Így azok végre nagyobb arányú fejlesztésekbe foghatnának, és igényelhetnék, illetve elismerhetnék a jól képzett hazai mérnököket.
