Nagyon sajnálom, hogy a honatyák ismét az előítéletek és a hiányos információk alapján döntöttek a szerzői jogi törvény módosításával kapcsolatban. Több olyan változtatásról van (fél-)információm, ami nem tetszik - sem a bennem szunnyadó értelmiséginek, sem a filmes szakértőnek -, de inkább a munkahelyi-jogvédői véleményemet adom közre. A legjobban az az általános nézet háborít fel, amely a szerzői jog avíttságát hangoztatja. Vannak alapvető jogok - ilyen a tulajdon joga, még ha szellemi terméké is -, amelyek gyakorlása nem kérdés, csak a hogyanja. A modernisták viszont sokszor azzal védekeznek: ez így már nem végrehajtható, elavult, a hogyant majd a nagybetűs élet (a technika stb.) megoldja. Tudomásul kell azonban venni, hogy a technika és a társadalom egymással állandó interakcióban léteznek és fejlődnek, ezért nem lehet egy ilyen fontos területet, mint az informatika, illetve az internet elengedni, illetve kiszolgáltatni a technikusoknak, miként a technikai fejlődést sem szabad elöregedett normatívákkal béklyóba kötni.
Az egyensúly kényes, egyik fél sem szaladhat túlságosan messzire. Vagyis: nem lehet olyan szabályozást alkotni, amely nem kapcsolódik organikusan a jelenhez; de persze magában kell hordoznia a jövőt is. Azért is fáj mindig ez a modernista és felületes kijelentés, mert ugyanakkor a jövőkutatások eredményeit figyelembe vevő stratégia nem igazán kerül be a társadalompolitika és közigazgatás középtávú terveibe, ami azután alapja lehetne magának a politikának ("a hétköznapok művészetének") és a jogalkotásnak is...
Egy szinttel közelebb a földhöz az is fáj, hogy a magáncélú másolásra vonatkozó javaslatunkat előbb a jogalkotó kicsit felhígította, majdan a honatyák - összekeverve a passzust a kriminalizációval - kivették a tervezetből. És sokan egyetértettek ezzel, pártállástól függetlenül. (Ez önmagában jó jel lett volna..., de miért pont ebben? Talán a fiatal szavazók szimpátiájának elnyerése miatt?)
A jogalkotás és -alkalmazás flikk-flakkjait kevésbé követők számára: a mostani szabályozás alapján a jogalkalmazó (nyomozóhatóság, ügyészség, bíróság) esetenként vizsgálja a magáncélú másolás jogsértő vagy jogszerű voltát; ezen értékelés több szubjektív elemet is tartalmaz. A jogalkalmazás egységesítése és megkönnyítése érdekében javasoltuk az engedély nélküli (jogsértő) forrásból származó másolatok jogsértő voltának törvényi megfogalmazását. Most viszont minden marad a régiben...
Kicsit szakszerűbben: a jelenlegi - megmaradó - szabályozás a magáncélú másolást olyanként fogja fel, mint a szerző joggyakorlásának korlátját (tehát nem jár senkinek csak úgy automatikusan). A törvény felsorolja, milyen feltételekkel lehet engedély nélkül többszörözni egy védelem alatt álló művet. Hogy ez megvalósult-e vagy sem, vagyis a többszörözés jogszerű volt-e (benne az úgynevezett magáncélú másolás is), azt a jelenlegi szöveg szerint is meg lehet és meg kell állapítani. Erre szolgál az úgynevezett háromlépcsős teszt, amely alapján azt vizsgálják, hogy a másolás a jövedelemszerzést még közvetetten sem szolgálja; a mű rendes felhasználására nem sérelmes, nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit és megfelel a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek.
Tekintettel arra, hogy a gyakorlatban nagyon sokan engedély nélkül töltenek le, illetve osztanak meg "nyilvánossághoz közvetített" műveket (az internetes kalózkodás termékeit) és másolják azokat magáncélra - vagy legalábbis védekeznek ezzel -, a szöveg módosítása annak a logikai követelménynek kívánt eleget tenni, hogy egy jogszerűtlenül terjesztett mű egy másolat által nem válik jogszerűvé... Ez a passzus több európai ország szerzői jogi szabályozásának része. A jogszerűtlenség tényének megállapítása természetesen nem von maga után büntetőjogi konzekvenciákat. A bűncselekménnyé válás kritériumai a Btk.-ban vannak megfogalmazva, és ezen törvényi tényállást (sem) érintette volna - az egyébként utóbb szubjektív irányba felpuhított, de végül így sem elfogadott szerzői jogi szövegmódosítás.
Egészen föld közeli állapotban (vagy talán már alattiban?) elkeserít a szabad sajtó hozzáállása az ügyhöz. Vagy felkészületlenséggel magyarázható, hogy a szerzői jogot és a büntethetőséget összekeverik, vagy - és ez még rosszabb lenne - egy blikkfangos cím és headline oltárán a lényeget is feláldozzák; fő, hogy a hír átlépje az ingerküszöböt. Hogy ez mennyire dezinformál ezreket, nem annyira érdekes. Mintha Celebakárki emésztéséről lenne csak szó. Végül mindenkinek gratulálok...
