Első hallásra felettébb vonzó pálya a szabadúszó informatikusé: válogathat az ügyfelek között, szabadon alakíthatja az időbeosztását, maga állítja ki a számláit - miközben a munkát talán éppen egy tengerparti napozóágyban végezte el. Csakhogy a szabadságnak ára van. Megfelelő tudás és ismeretek birtokában diktálhatjuk a feltételeket, de ha csak magunkra támaszkodhatunk, az bizony korlátokat is jelent. Minél inkább tisztában vagyunk a kihívásokkal és az azokra adható válaszokkal, annál nagyobb eséllyel álljuk meg a helyünket szabadúszó informatikusként.
Bob Violino, a CIO magazin külsőse egész sor volt és jelenlegi magánzót kérdezett ki a rejtett buktatókról. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.
Magunkat eladni
Egy tapodtat sem léphetünk addig, amíg nincs aláírva a megbízás, márpedig a bizalmat - különösen a távolból - nem könnyű kiérdemelni. Az ügyfél részéről ez befektetés a projektbe és annak kivitelezőjébe. Különösen így van ez az informatika világában, ahol bevett dolog a távmunka. Remek, hogy internetkapcsolat birtokában bárhonnan dolgozhatunk, de ettől még igenis van jelentőségük a személyes találkozásoknak, a munkaadók pedig nehezebben bíznak meg valakiben, akit sosem láttak még a maga fizikai valójában.
Ráadásul a projekteket futtató műszakiak a legtöbb cégnél nagyon jól tudják, mi kell a kívánt eredményhez (mégsem teszik meg). Még akkor sem könnyű mindenkivel zöld ágra vergődnünk, ha már tisztáztuk a részleteket. Az infrastruktúrát érintő változások szükségességéről meg kell győznünk azokat is, akik kevésbé mozognak otthonosan a technikai kérdésekben. Legjobb, ha személyes látogatást teszünk a cégnél, többféle ajánlattal és megoldással állunk elő, majd pedig szoros kapcsolatot tartunk az érintettekkel, amíg tisztázódnak az elképzelések.
Kőbe vésett szabályok
Nem egy vállalatnál ütközhetünk a versenyt korlátozó és a bizalmas információkat védő szabályozásba. Az ilyen rendelkezésekkel általában még a belső munkatársak sem tudnak szembeszállni, a külsősöknek pedig - főként kezdetben - végképp reménytelen pályát jelentenek. A szabadúszóknak általában semmi esélyük sincs arra, hogy átírassák a megszorításokról vagy a titoktartásról szóló regulákat. A céges nyomtatvány aláírásával a szabadúszó mindenekelőtt lemond arról, hogy a csapat tagjává válik, másodsorban pedig komolyabb kompenzáció nélkül átadja a szellemi
termék tulajdonjogait a megbízónak. Pályafutásuk során a szabadúszók számos ilyen korlátba ütközhetnek, míg végül azt sem tudják már, mit szabad, vagy nem szabad megtenniük. Érdemes ezért feljegyeznünk az egyes szituációkat, naprakészen tartani a jegyzeteinket vagy - ha futja erre a jövedelmünkből, ami nem valószínű - ügyvédet fogadni minden újabb szerződés előtt.
A minimum azonban az, hogy kikérjük a bizalmas információk alóli kivételek listáját. Ebben szerepelhetnek az előzetes felmérés adatai és a nyilvános adatok, a bizalmas információkat nem tartalmazó független fejlesztések, a harmadik féltől származó, nem titkos információk és a felszólításra kiadható információk.
Belső-külső ellenség
Sokan egyszerűen zsigerből ódzkodnak az IT-től, de az informatikai részlegen belül is feszültséget okozhat egy szabadúszó felbukkanása. Amikor külső konzultáns jelenik meg az állandó munkatársak között, számolnia kell a többiek gyanakvásával, akik általában azt feltételezik róla, hogy őt jobban megfizetik náluk. A jövevényt általában fontos információk elhallgatásával büntetik, vagy azzal, hogy vele végeztetik az alantas munkát, miközben a képzettséget igénylő, fontos feladatokat a főállásúakra osztják.
Még nyilvánvalóbbá válik a bizalmatlanság, ha a dolgok menetébe akar beavatkozni a külsős - hiába része ez is a megbízásának. Ilyenkor azonnal kitör a pánik, és mindenki ragaszkodni kezd a fájdalmas, napi beavatkozást igénylő, kézzel vezérelt folyamatokhoz, és eszében sincs áttérni olajozottabban működő automatizmusokra - osztotta meg tapasztalatait a felhős megoldások bevezetésével foglalkozó szabadúszó, Marc Weaver. Véleménye szerint új koncepciót keresztülverni rettentő nehéz. Egyrészt nincs meg a kellő szaktudás a fejekben, másrészt a megoldásszállító cégek sem magyarázzák el érthetően és egyszerűen, hogy az új termékeiket pontosan mire és hogyan lehet használni. Weaver szerint csak edukációval és a részleteket egyszerűen megvilágító magyarázattal lehet előbbre lépni.
A valóság kegyetlen
Miként bármely más szabadúszó foglalkozásnak, informatikai szaktudásunk piacra vitelének is lehet a vége hopp vagy kopp. A megbízók a gazdasági megtorpanás legkisebb jelére törölhetik vagy elhalaszthatják a projektjeiket, az IT-konzultánsokat pedig szélnek eresztik vagy fel sem fogadják. Sok vállalatnál él még a szemlélet, amely szerint az informatika inkább csak viszi a pénzt, semhogy hozná, s az ilyen szervezeteknél azon nyomban az IT-részlegre néznek, ha odafent kiadják a takarékosságra vonatkozó ukázt.
Folyamatos munkákat elcsípni minden bedolgozónak nehéz, az informatikai szabadúszóknak pedig végképp nem könnyű. A mérnökök és informatikusok ritkán jó kereskedők és PR-guruk egyszerre, és még olyankor sem tudják jól eladni magukat, amikor új projekteket hajtanak fel, projektterveket vitatnak meg a potenciális megbízóikkal, vagy a fizetési feltételekről tárgyalnak. Legszívesebben bekérnék az elvárásokat, végigvinnék a projektet, majd postáznák a számlát. Szabadúszóként azonban a munka nem ér véget a kódolással.
Lépést tartani a világgal
Közhely, hogy a technológia és annak felhasználása állandóan változik. Ez azonban a szabadúszóknak jelenti a legnagyobb kihívást, akiknek muszáj mégis mindig képben
lenniük. Akkor is meg kell ismerniük a legújabb megoldásokat, elsajátítaniuk az új fortélyokat, ha azokat még be sem vezették a gyakorlatban - és a kurzust, ha pénzbe kerül, maguknak kell finanszírozniuk. Sokat lehet fogni az ingyenes online tanfolyamokon, közösségi tudásmegosztó oldalakon, szakmai fórumokon.
Olykor az újdonságokon bukhat egy-egy megbízás. Előfordulhat, hogy a kijelölt feladat menet közben módosul, olyannyira, hogy az adott tudáskészlet birtokában már képtelenek vagyunk elvégezni a munkát. Ilyenkor mindent meg kell tennünk, hogy maximális közreműködéssel megőrizzük a mundér becsületét, jóllehet az eredeti küldetést nem tudjuk teljesíteni.
Az agilis fejlesztés és a fix díjazás
Sok vállalat tette magáévá az agilis fejlesztési metodológiát abban a reményben, hogy a gyorsabban lezavart projektekkel versenyelőnyhöz juthatnak, ami mind a szabadúszó, mind a belső szoftverfejlesztőknek valóságos mennybéli áldás - véli Damien Filiatrault, az ezernél több szabadúszó programozót összefogó Scalable Path közösség alapítója. A kereslet óriási, a kínálat szűkös, projekt meg van bőven - teszi hozzá.
Csakhogy az agilis szoftverfejlesztés igen kényelmetlen helyzetbe sodorhatja a fix megbízási szerződésekhez szokott szabadúszókat. Még mielőtt nekiállnának a szerződésben rögzített munkának, rengeteg időt kénytelenek eltölteni az elvárt célok és a kívánt funkcionalitás tisztázásával. Igen ám, de amint aláírták a szerződést, ellentétes érdekek vezérlik a feleket: a megbízó a szerződésben foglalt díjért a lehető legtöbb funkciót szeretné bezsúfoltatni a végtermékbe, míg a megbízott ezért a pénzért a lehető legkevesebb időt szeretné tölteni a munkával.
Agilis projekteknél viszont egyre változnak az ügyfél célkitűzései, ahogy a munka halad előre, a fejlesztő pedig mind pocsékabbnak érzi a kialkudott feltételeket. A programozó érdekei azt diktálják, hogy behatárolja a projekt céljait, nem pedig azt, hogy a megrendelővel közösen fejlesszék a szoftverben rejlő lehetőségeket. Az állandó módosítások és az előre rögzített összegű megbízások összeférhetetlenek egymással. Manapság minden független szoftverfejlesztő jobban teszi, ha órabérben állapodik meg az ügyfeleivel.
Kommunikációs csapdák elkerülése
Informatikusok és laikusok még egy vállalaton belül sem mindig beszélnek egy nyelven. Ez különösen a szabadúszóknak okozhat gondot, ha meg akarják értetni magukat a partnereikkel. Másként tekint ugyanarra a problémára a mérnök, mint a műszaki kérdésekben járatlan ember. Amit az ügyfél apró kis hibának lát, annak a kijavítása olykor kemény munkával jár, és ezt egy laikusnak elmagyarázni bizony nem mindig leányálom. Egy webáruháznál a megrendelő meg volt győződve arról, hogy ha egy nap húsz helyett csak tíz árucikket értékesítenek, akkor a projektért is csak feleannyit kell fizetnie.
Alapvető e-kereskedelmi tapasztalat birtokában, legalábbis mérnöki szemmel nézve, ugyanannyi ráfordítás kell egyetlen egy vagy bármilyen más számú termék értékesítéséhez. Az ilyen és ehhez hasonló alaptételeket azonban nem mindig könnyű elmagyarázni.
Időbeosztás
Jóllehet az idővel való gazdálkodás minden szakmában kihívást jelent, az IT-szabadúszók különleges helyzetben vannak, mert arra is készen kell állniuk, hogy a legváratlanabb pillanatban riasztják őket, és ilyenkor minden más munkát félre kell dobniuk. Aki erre a pályára adja a fejét, annak az időbeosztás lesz a fő mumusa - fogalmaz Nick Brattoli konzultáns. Egyszerre kell ráfeküdni az üzlet bővítésére, eközben kiszolgálni a meglévő ügyfeleinket, magunkat menedzselni, képezni, és a saját életünket élni. Aki egyedül dolgozik, annak különösen fontos, hogy okosan ossza be az idejét. Az informatika világában azonban ez különösen kemény dió, mert a munkaidő nem reggel 8-tól délután 5-ig tart. Előfordulhat, hogy egyik nap csak az internetet bújjuk, máskor viszont éjt nappallá téve dolgozunk, mert beütött valami gikszer. Van, aki jól elboldogul az ilyen változatos beosztással, van, aki képtelen megbirkózni vele.
Ahelyett, hogy céltalanul szörföznénk a neten, fordítsuk önképzésre a szabadidőt, merüljünk el a blogokban - tanácsolja a konzultáns. Ezekben az órákban adhatunk be pályázatokat, bővíthetjük LinkedIn-ismerőseink számát vagy tervezhetjük meg a közös vacsorát szeretteinkkel. A bölcs időtöltés enyhíti a stresszt.
